Címlap

Az új próbálkozó a csongrádi illetőségű Tari László, akit itt délvidéken aligha kell bemutatni a vizes sportok körében. Számos fiú és leány tanítvány került ki a keze alól, aki az OB I-ig vitte, majd edzőként nemcsak határainkon belül, hanem azon túl is ismertté vált. Egykoron remek úszó, vízilabdázó volt, ma a szeniorok között is rendre dobogós, bajnok. Ám nem mindenki követi szorosan az úszó-vízilabda sportot, ezért személyes kérdésekkel kezdjük az interjút az idén 71 esztendős sportemberrel:

Milyen sportágbeli múlttal rendelkezel?

Tízévesen tanultam meg úszni a csongrádi uszodában, ahol a hétköznapokon úszó-, hétvégén pedig vízilabdaedzéseken vehettem részt. Vasárnap beraktuk az összetákolt kapukat a medencébe, s voltunk annyian, hogy tudtunk kétkapuzni.

Melyik sportágban vitted többre?

Ezt döntse el az olvasó: tizennégy évesen 100 méter gyorson már percen belül úsztam, akkoriban ez nagyon jó korosztályos eredménynek számított. Az úttörő olimpián ezüstérmes lettem a később politikai pályára került Csintalan Sándor mögött. Eredményemet látva nem véletlen, hogy az olimpiai bajnok Székely Éva néni felcsábított a BVSC-be. Ám ott csak egy hétig bírtam a gyűrődést, és „visszaszöktem” Csongrádra.

Úgy tűnik, hamar lezárult úszópályafutásod.

Annál is inkább annak tűnhet, mert ekkortól inkább atlétizáltam, magasságomnak köszönhetően magasugró lettem. Az ifjúsági válogatottig vittem. De a víz és a labda jobban vonzott, így Szegedre kerültem a méltán híres Gyémánt Imre keze alá, ahol sokáig újra úszó voltam. De a labda... Csak jobban vonzott ez a játékszer, és újra pólós lettem úgy nagyjából húszéves koromtól. Idősödtem, de a sportág szeretete folytonossá vált, így szeniorként is ott maradtam az uszodában. Immár Szentesen, amely csapattal a szenior világ- és Európa-bajnokságokon rendszeresen elindultunk, és mindig a dobogón végeztünk.

 Csongrád, Szentes majdnem egy város...

Ezért döntöttem úgy, ha már a szomszédos Szentesen egy remek első osztályú klub működik, egy újabbat megalakítok Csongrádon is. Ez a ma is működő Csongrádi VVSE, ahol ma már 12 edző dolgozik társadalmi munkában, közel kétszáz gyerek jár rendszeresen az edzésekre.

Most pedig Szarvason próbálkozol egy új klub alapításával. Hogy jött az ötlet?

A fiamat is megfertőztem a sportág szeretetével, aki nyolcéves korától játszott az egyetemi tanulmányai befejezéséig, döntően Csongrádon. Az ő civil pályája Szarvasra vezetett, ahol az agráriumban vállalkozóként dolgozik. (Nem mellesleg, ifjabb Tari László a Békéscsabai Vízilabda Klub aktív játékosa is volt néhány éven keresztül, ma pedig a csongrádi klub elnöke – a szerk.). Van három fia, de úgy is fogalmazhatok, van három szarvasi unokám, a hétéves Zalán, az ötéves Ármin és a hároméves Dávid. Imádják a vizet, ki sem lehet csalogatni őket a medencéből. Ez adta az inspirációt: ha már a nagypapa és az apuka is pólós volt, hát őket is indítsuk el a „pályán”. Így jött az ötlet, hogy alapítsunk Szarvason is egy klubot. Létre is jött tavaly ősszel.

Könnyű dolgod volt megalapítani egy új egyesületet?

Azt nem állítom. Ma, ha az ember ilyenre adja a fejét, ahhoz pénz is kell. Az pedig egyelőre nincs. Beszéltem is az olimpiai bajnok Kis Gáborral, aki Szarvason él egy jó ideje, hogy szövetségi kapcsolatait kihasználva szerezzen nekünk egy kis segítséget. (Kis Gábor nem mellesleg jelenleg a Szentesi Vízilabda Klub OB I-es csapatának vezetőedzője, naponta ingázik Szarvas és Szentes között – a szerk.)

Létrejött a szarvasi egylet. Hány gyereket tudtál beiskolázni?

Ma már 16 fiatal jár az edzésekre. Van egy csoport, amit öt-hatévesek alkotnak, ők még inkább az úszás alapjaival ismerkednek. Továbbá van egy „idősebb” csoport, hét- tízévesekből áll. Itt már a labdával is rendszeresen barátkoznak a gyerekek.

Hány edzést tartasz, és mekkora vízfelületet kaptok?

Egyelőre heti két tréning szerepel a programban, és meg kell osztoznunk az úszókkal a medencén. Nekünk fél öttől egy pályánk van, majd ez kettőre bővül öt órától. Végül két félpályát kapunk, ahová már be tudjuk rakni a vízilabda kaput is. Tervezzük, ahogy fejlődnek a gyerekek, heti háromra növeljük az edzések számát.

Miből él a klub?

Egyelőre a semmiből. Befogadtak, nem kell pályabérleti díjat fizetnünk. A gyerekek szülei megveszik a bérleteket, én pedig társadalmi munkában dolgozom. Ezen szeretnénk majd változtatni, mert ha tovább akarunk lépni, és versenyeztetni szeretnénk a fiatalokat, akkor már pénzre is szükségünk lesz.

Ezek szerint innen előbb-utóbb már egyenes út vezethet egy bajnokságba nevezésig...

Ez a hosszabb távú tervünk. Mihamarabb beadjuk nevezésünket az úgynevezett baby korosztályos délkeleti területi vidékbajnokságba. És remélem, jobban megkapaszkodik az új klubunk, mint elődeink.

Kép1: A szarvasi ifjú pólós palánták a vízben

Kép2: A szarvasi pólós klub logója