Publicisztika

Dr. Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász néhány hónapja a köztudat elé tárta ALS betegségét (kórtanilag gyógyíthatatlan, a központi idegrendszert érintő betegség, amelyben az izmokat mozgató idegsejtek fokozatosan elhalnak, teljes bénulást okozva), és a végső stádium előtt az eutanáziát jogilag engedélyező kázusát, amelyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához nyújtott be. Ügye egy csapásra felkavarta az állóvizet, szinte az egész társadalmat megosztotta: pártolók és ellenzők csaptak össze, éles szavakkal érvelve, miközben a tárgyilagos, objektív ember keresi a gondolatokat, vajon, mi lehet igazán érv mellette, vagy ellene.

Meglepődött, egyáltalán nem számított arra a nagyszámú érdeklődésre, ami fogadta. A kis kávéházba meghirdetett bemutatkozására a helyiség zsúfolásig megtelt. A beszélgetést vezető, egyszerűen öltözött hölgy arcára, mintha örökre felrajzolta volna az isteni teremtés a mosolyt, egy pillanatra sem múlt róla. Derűs arca fényével, mosolygós hangjával, elég hosszúra nyújtott képzavaros szavaival bemutatta a jelenlévőknek. Ő meg mindeközben le nem tudta venni róla a szemét, szinte letaglózta.

Történelmünk során, példás kapcsolat alakult ki Magyarország és Svédország között. Elég utalnunk a Rákóczi-, az 1848-as szabadságharcban kialakult együttműködésre.A svédek segítőkészsége érzékelhető volt a 30-as években, amikor Karinthyt, Kosztolányit gyógyították híres orvosaik. (Azon az épületen, ahol az agyműtétet elvégezték, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége svéd és magyar nyelvű emléktáblát avatott, 1976-ban.)

Kérdés, vajon hányan hallottak a Sződrákosi-patakról? Magyarországnak nem egy természeti helye van, ahogy patakja is, amelyről nagy általánosságban nem is hallottak az emberek. Őszintén, magam sem hallottam eddig erről a patakról. De most egy szomorú esemény kapcsán, nem lehetett aggódás nélkül a történteket figyelni. Az egész ország megismerhette a hírekből azt a helyszínt, ahol a napokban hatalmas károkat szenvedett ez a patak, amely több, gazdag halállományú halastavat köt össze, és olyan fontos településeket, mint Veresegyház vagy Vácrátót.

Nincs ébresztőórája, igaz, semmilyen órája sincs, pontosabban akad néhány, de pár hónapja az összes megállt, lemerült bennük az elem, és ami nem működik, azt nem lehet úgy tekinteni, mintha lenne. Ettől függetlenül, óra nélkül is tudja, huszonnégy óra egy nap, miközben fogalma sincs arról, hogy éppen délelőtt, délután, este, vagy holnapután van… hevederzáras lakásában az idő megállt… Bár ez így nem teljesen igaz, mert tudatalattijában feldereng neki a világosodásból, a sötétedésből, hogy eltelt egy nap… csak éppen, a pontosan hány óra is van, marad ki az ismeretéből.

Másfél évvel ezelőtt még nem sejtettük, hogy háború zavarja meg Európa békéjét. Ma, a „háborúba ájult” Ukrajnában katonák és civilek tízezrei hullajtják vérüket, milliók indulnak vándorútra idegen országokba, árván hagyva otthont és hazát. A megrendítő történésekből kitűnik: a civilizáció fejlődése évezredek alatt sem rostálta ki az ember erőszakra, háborúskodásra való hajlamát. Örök dilemma: az ember nem akarja a háborút, mégis képtelenek vagyunk békében élni. A békétlenségnek legalján az húzódik meg, hogy az ember ösztönszerűen élni/túlélni akar. Életösztönünkből sarjad önzésünk és szükségleteink kielégítésére irányuló buzgalmunk. Ezek beteljesedésének fontos tartozéka, hogy az egyén, illetve a közösség saját akaratát ténylegesen keresztül tudja vinni másokéval szemben. Más szóval: rendelkezzék hatalommal, amely minden szociális kapcsolat tartozéka.

Drámai erejű földrengés rázta meg Törökország déli, Szíria északi részét. Hétfőn hajnalban 7,8-as erősségű, majd további számtalan – valamivel – kisebb rengés követte az elsőt. Mindez az apokaliptikus természeti csapás, három hónappal az elnökválasztás előtt történt. Hogy ez mennyire fogja befolyásolni Recep Tayyip Erdogán török elnök újraválasztását, ez most valóban a jövő titka. Mindenesetre, ígéretet tett a krízisállapot enyhítésére, a károsultak megsegítésére, amely 10 ezer lírát (azaz 530 dollárt) jelent.

A patinás kisváros dohányboltjába bement a biciklitulajdonos, míg bent volt, arra járt egy gyengén látó, aki belebotlott a járdán hagyott nagykormányú kerékpárba. Úgy belebotlott, hogy a lábára esett a bicikli pedálja. – Nem tud vigyázni? – förmedt rá a bicikli boltból kiérkező gazdája. Mivel éppen a bolt bejáratával szemben hagyta a kerékpárt a gazdája, adódott a válasz: - Inkább vigye be magával legközelebb a biciklijét is...

Niall Ferguson, világhírű történész Civilizáció című könyvében arra keresi a választ, hogy: „valóban itt van a Nyugat vége, és egy új időszak, a Kelet korszaka köszönt ránk”? Oszkár Spengler német filozófus az első háború idején megjelent A Nyugat alkonya című, nagy ívű munkájában már foglalkozott a civilizációk fejlődéstörténetével. Ebben a könyvében alapvetésként leszögezi: „Minden kultúra sorsa az elmúlás, a kiszáradás, a kultúrlélek külsővé válása, a kultúra kreativitásának kimerülése.” Valóban, a világtörténelem mélységes kútjába merülve láthatjuk: az emberiség történelme a civilizációk felemelkedésének és bukásának örökös ciklusából áll. Az ókori nagy civilizációk tündöklését - a majáktól kezdve a Római Birodalmon át az inkákig és az etruszkokig- az elkerülhetetlen pusztulás követte.