2022. augusztus 17., szerda,  Jácint
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2021. november 11., csütörtök
Válás után, válás nélkül
Bernard Slade Váratlan találkozások című darabja a Békéscsabai Jókai Színház Stúdiószínpadán
Szerző: Zsidov Magdolna
Bernard Slade kanadai születésű, sikeres dráma- és forgatókönyvíró. Meghatározó stílusa a színházlátogató közönség előtt a legtöbbet színre, de mozivászonra is vitt, Jövőre, veled, ugyanitt című vígjátékból ismert. A Békéscsabai Jókai Színház meglepetésként, egy másik, érzékeny vígjátékával, a Váratlan találkozások című kétszemélyes darabbal nyitotta a 2021/22-es évadát. Amikor színházi recenzióra vállalkozik egy újságíró, óhatatlanul a maga érzésvilágát, s azon belül, a rá benyomást tett effektusokat fogalmazza meg. Ilyen vonatkozásban ezzel a darabbal kifejezetten könnyű dolgom van, hiszen a kedvenceim közé tartoznak a kétszemélyes művek.

Földesi Ágnes Villő és Tege Antal a Váratlan találkozásokban. Kép: Békéscsabai Jókai Színház

 

A színház stúdiószínpadán egyszerű, mondhatni, színtelen a látvány, de miért is lenne túldíszített? Az érzéseket, az indulatokat, a belső rezonanciákat nem szükséges „virágágyba” bugyolálni. Az érzelmek felvillanásainak tűnő pillanatai önmagukért vannak, külsőségekkel legfeljebb a látványt lehet felkorbácsolni.

 

Elsődleges kérdés, ami felmerül a nézőben, vajon Katkó Ferenc rendezésében, miféle aktuális üzenetet hordoz az előadás? Két ember közös életének próbái, vívódásai üzenhetnek bármit is? Miközben a kérdések sorjáznak, megszületik a válasz, hiszen a párkapcsolatok örömei és drámái a hétköznapi életből, mondhatni, minden házasságban élő ember számára ismertek. Amy (Földesi Ágnes Villő) a feleség, balett táncos, Michael (Tege Antal Gálfy gyűrű-díjas) a férj, befutott, sikeres író, éppen házassági évfordulójukat ünneplik. A külső szemlélő számára semmi különleges: meghitt tánc, bensőséges ölelés, nyugalom. De meddig? Amy az elfogyasztott italra, a pár nappal előbb lezajlott válásuk hatására, képtelen féken tartani a szívében dúló viharokat, és miután a válásról mit sem sejtő vendégek eltávoznak, a békésnek tűnő pillanatok után robban benne a lelki bomba. Szitkozódik, károg, Michael nem győzi csitítani, s úgy tűnik, ő az, akire a legkevésbé van hatással a válás, az elszakadás ágytól, asztaltól, gyerekektől, családi köteléktől. Látszatra minden zűr, a házasság szakadék szélére jutása, csakis Amynek köszönhető. De még az sem kizárt, hogy csak úgy megszokásból esnek egymásnak. Aztán a múló évek során vissza-visszatérő jelenet lesz ez kettőjük viszonyában. A jelenetek között monológok hangzanak, amelyekből kiderül, mik is zajlanak a köztes időkben. Michael pszichiáterek sorát emészti, de vigaszra, megoldásra nem talál. Amy elvonókúrákkal oldja meg az ital vigaszát, az időleges gyógyulást. Úgy ahogy elvannak, amíg nem találkoznak, vagy véletlenül, vagy a gyerekek kapcsán, vagy azért, mert titkon nagyon is vágynak ezekre a találkozásokra. S még az is előfordul ezeken a „véletlen” találkozásokon, hogy a testük, a vágyuk is találkozik. De, semmi sincs a segítségükre, újból és újból elsodródnak egymás mellől. Közben a gyermekeik felnőttek lesznek, önállóvá válnak, de az ő életük továbbra sem terelődik nyugodt mederbe. Úgy tűnik, az egymás iránti vágyuk nem enged utat törni egy másik, tartós kapcsolat felé, sok év után is egyedül vannak. Aztán, egy újbóli találkozás, egy közös tánc, az egymásra boruló tekintet, a felizzó érzelem, mintha több lenne, mint az előbbiek, és lehet, hogy most megtörténik a kitörés? De maradjon nyitva a kérdés, ahogy a darabban is a nézőre van bízva a válasz: együtt, vagy külön?

 

A két nagyszerű színész, Földesi Ágnes Villő és Tege Antal, a kétszemélyes darabok súlyát magukra véve, tökéletes alakítást nyújtanak. A lírai vígjáték, de a színész „szakma” minden fokozatát, erényét megmutatják, képesek megérinteni a nézők szívét. Amy, igazi, szeretetre vágyó, vérbeli nő, hangulatainak színeváltozásai úgy törnek fel, mint a vulkán, aztán, úgy ahogy kirobbannak, ugyanúgy vonulnak vissza. Michael, karakteres férfi a javából, íróként hullámzó sikerekkel, a magánéletben vergődő útkeresésekkel. Képes szeretni, lemondani, szenvedni, küzdeni, de külsőleg mindig ura a helyzetnek, mint általában a férfiak, belül mégis annyira nő, mint amennyire férfiak a nők is. Vagyis: a különbség csak külsőleg létezik. A két ember viselkedése, érzelmi tartalma, talán az egyik legmeghatározóbb szituációban, Michael anyjának a temetési jelenetében mutatkozik meg.

 

Az előadás lélekmelengető hangulatát fokozza Ten Sharp, You című gyönyörű, melankolikus, mégis dinamikus zenéje, amelyre érzelembe zuhanni, de az érzelmeket kitáncolni is lehet.

 

Katkó Ferenc rendezői munkájának köszönhetően, olyan kiváló produkció valósult meg, amelyben az élmény színes skálája együttállásba került, ennek köszönhetően nem egy „szél hozott, szél visz el” darabot láthat a közönség, hanem maradandó benyomásokat, érzelmi érintettséget vihet magával a hétköznapokba.

 

Végköveztetés: nagyon kellenek az ilyen történetek, ahogy az életben is, ahol mindenki szembesül nehézségekkel, próbákkal, oldásaként pedig humorral.

 

 A darab végén szűnni nem akaró, viharos tapssal nyilvánította ki köszönetét a közönség.

 

 

Kép: Földesi Ágnes Villő és Tege Antal a Váratlan találkozásokban. Kép: Békéscsabai Jókai Színház

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.