2021. december 2., csütörtök,  Melinda és Vivien
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2021. szeptember 29., szerda
Szél hozott, szél visz el
Vona Gábor Átokból áldás című regényének könyvbemutatója Békéscsabán
Szerző: Zsidov Magdolna
Azon tűnődtem, milyen cím is lenne a legtalálóbb Vona Gábor Átokból áldás című, turanizmus küldetéstudatú „detektív” regényének bemutatásához? Hallgattam az első sugallatra, ezért esett a választásom, Szabó Lőrinc Szél hozott, szél visz el jól ismert versének címsorára. Arra gondoltam, talán nincs olyan ember, aki ne hinné azt, hogy úgy került e világba, mint akit szél hozott, s aki ne keresné a maga útját, mint a kavargó szél, aztán vagy megtalálja, vagy hagyja magát elsodorni a meg nem nyugvás békétlenségébe.

Vona Gábor könyvének beharangozója

 

A könyvbemutatók általános célja, hogy az érdeklődők választ kapjanak arra, milyen témában, milyen formális keretek között ismerhetik meg az adott könyv témáját. Jelen könyvbemutatóról annyit tudhattak a résztvevők, hogy egy magyarságot érintő, azt feszegető írásműről tájékozódhatnak, mint a magyar nemzet eredetéről, a nemzet-tudat mibenlétéről, és arról, mitől olyan, vagy mitől lesz olyan a nép mentalitása, mint amilyen? Magyarországon élünk, magyarnak valljuk magunkat, tehát a magyarság kérdése bolygatja fel minden őszinte, gondolkodó magyar ember lelkét. Történészek, művészettörténészek, filozófusok, pszichológusok sokaságát mozgatott már meg ez a téma, s hogy mennyire jól, vagy rosszul, ennek eldöntése sem egyszerű, mint ahogy maga téma sem.

 

Tapasztalatok igazolják, hogy azok a könyvbemutatók élvezetesek, érdekfeszítőek, amelyekben azonnal belehúznak a témába. Nos, Vona Gábor, volt ismert politikus, jelenleg történészként éli életét, s mint a könyv szerzője, miután üdvözölte az érdeklődőket, azonnal a lényegre tért. Rögtön azzal kezdte, hogy már jó ideje kísérti a kérdés, vajon, mitől és miért olyan zaklatott sorsú, és a mai napig helyét kereső nemzet a magyar? Szinte az államalapítástól kezdve követni lehet a széthúzást, az ellenségeskedést, a békétlenséget, ugyanakkor az öntudatos vállalásokat, harcokat is. Feszítő és nyugtalanító a kérdés, ugyanis a vérszerződésig a hét honfoglaló törzs, békességben, egyetértésben tette meg a hosszú utat a hazára találásig, azóta meg mintha vergődésekkel telnének a századok. Ahogy fogalmazott, mindig érezte, hogy valami nincs rendben velünk, valami megosztottság, szomorúság rejlik mélyen bennünk. Több válasz is felmerült benne, de leginkább azt találta a legmarkánsabbnak, hogy az az ősi „szellemi anyag”, amit a turáni /sicc. Turán, mint tudományos kifejezés egy földrajzi hely, a Turáni-alföld népeinek összefoglaló neve/ sztyeppés nomád, vándorlós életformával hordoztunk magunkkal, keveredett a nyugati hatásokkal, így megtörte az eredeti, ősi lelki mélységet. Ennek fordulópontja talán pont Szent István államalapításával kezdődött, aki igyekezett beemelni a nyugati típusú törvényeket szokásokat az ősi magyar rendbe. Talán ennek lehet tulajdonítani ezt a kettőséget még a vezetők választásában is, mert egyrészt rejtetten, de benne él a magyarokban a keleti típusú erős vezér képe, aki meghatározza, hogy hogyan kell gondolkodni, hogyan kell érezni, hogyan kell cselekedni nemzeti kérdésekben. Másrészt már bennük feszül a nagyobb szabadságot mutató nyugati karakterű vezető példája, aki nem kötöz gúzsba, nem zár skatulyába, csak irányít és célokat határoz meg. Sajnálatos, de a mindenkori politika sem az egységet, hanem a megosztottságot gerjeszti. Úgy tűnik, a Himnusz kesergő sorainak egyhamar nem lesz vége. Mindeközben hinni kell a megújulásban, a békesség teremtőerejében, a túlélésben.

 

 

Vona Gábor könyvének plakátja előtt

A következőkben Vona Gábor azt elemezte, ki tudja minek tulajdoníthatóan, de mind Nyugatról, mind Keletről jobbára a negatív dolgokat vettük át, melyek okozatai annak, hogy alkalmazási képességünk sérült. Különleges, egyedi adottságokkal, nyelvvel érkeztünk a Kárpát-medencébe, Kelet és Nyugat határmezsgyéjéhez, és nem tudtunk és tudunk ezzel élni, mintha talajt vesztettek lennénk. Két nevet említett, akik képesek voltak ezt a kettősséget magukban ötvözni. Történelmünk, kultúránk egyik ilyen nagyformátumú személyisége Széchenyi István, a Kelet népe szerzője, aki igazi nyugati szellemiséggel formálta az országot, miközben hű maradt a magyar identitáshoz. A másik személy, Ady Endre, aki publicisztikájával, verseivel a keleti röghöz kötöttség, a feudalizmus maradiságából kitörésre szólította fel a magyar nemességet. A két világ között lehetnénk híd, helyette újabb szellemi csatát folytatunk. Elindult ugyan Kelet és Nyugat között a „turizmus”, de nem a szellem, hanem az érdek oldaláról. Pénzt fektetünk az élménybe, a gazdasági sikerekbe, a kapott érték pedig kívül marad. Lehetne egészséges, túlfogyasztás nélküli társadalmat építeni, helyette örökös hiányérzetünk van, valamire még mindig szükségünk van, és úgy hisszük, ha megkapjuk, akkor biztosan boldogabbak leszünk. Tudatunkban elnyomjuk az ősi hozott értékeket, a sztyeppés nomád életformát, amikor nem a sokra, hanem az elégre volt szükségünk.

 

Vona Gábor még több égető kérdést említetett, mint a tudat alatti ősi sámánista léleklátás, és a Szent István által Nyugatról befogadott keresztény vallás kettősége /István és Koppány összecsapása/. Ebben a kettősségben sem a közöst látjuk meg, hanem az ellentétet, így az ellentét feloldhatatlan. A könyvbemutatót úgy kezdte, hogy detektívregényt vehet kezébe az olvasó, olyan értelemben, hogy nyolc prominens személyt faggat, mintegy nyomozati céllal, miként látják a magyar sorskérdést, miként látják a múltat, jelent és a jövőt? A szerző által elmondottak után értékes kérdéseket tettek fel a hallgatók, mely nyomán kellemes beszélgetés alakult ki. Külön értékelendő, hogy Vona Gábor érdeklődéssel és alázattal hallgatta a véleményeket, amikre mindig indulatmentesen, tapasztalati formai elemeket említve érvelt. A könyv teljes terjedelmét még nem volt időm elolvasni, de már a bele pillantással megállapíthattam, hogy remek szellemi „csemegét” forgathatok. A könyvben megszólaló nyolc személy közül két gondolat ragadott meg különösen. Az egyik Kassai Lajos lovas íjásztól, öt Guinness-világrekord felállítójától származik: „Ne az ősöket kövesd, hanem azt, amit az ősök követtek.” A másik Vetró Mihály népművelő, nemezkészítőtől idézet: „Az utat mindenkinek magának kell felfedeznie.”

 

Zárásként, két kiváló magyarságkutató, Körösi Csoma Sándor és Vámbéry Ármin közül az utóbbi gondolatát idézve: „Természetes reménységem, hogy Közép-Ázsiában az összehasonlító nyelvtudomány segítségével világosságot vető sugarat lelhetek, mely eloszlatja a homályt a magyar őstörténelem sötét tájairól.”

 

 

Kép: Vona Gábor könyvének beharangozója

 

Kép: Vona Gábor könyve plakátja előtt



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.