2021. szeptember 29., szerda,  Mihály
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2021. július 10., szombat
Provokálható ember
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Szerző: Zsidov Magdolna
Bő másfél éve, hogy szembesülnünk kellett egy súlyos világjárvánnyal. Minden túlzás nélkül, kíméletlenül belegázolt a jól megszokott életünkbe. Felborította a szokásainkat, beleszólt a viselkedésünkbe, hangulatunkba, pszichés állapotunkba, miközben emberek ezrei, ma már milliói életét követelte… és még közel sem mondhatjuk, hogy túl vagyunk rajta. De értelemszerűen számolni kellett azzal is, hogy az elvesztések, bizonyos értelemben követelték azok életét is, akik az áldozatok szerettei, hozzátartozói, akiknek a földi „küldetése” sorsszerűen összefonódott. Egy hozzátartozó, egy szeretett személy, egy jó barát elvesztése könyörtelenül beavatkozik az itt maradottak életébe, amelyek már soha többet nem lesznek olyanok, mint ennek előtte, hiszen valaki elment, akihez közük volt. Az emberi kapcsolatok olyanok, mint az egymáshoz fűződő lánc elemi részei, s ha ennek a láncnak egyetlen szeme eltörik, akkor megsérül az egység. A lánc kettészakad, amit, vagy egyáltalán nem lehet helyrehozni, vagy egy látható, esetleg láthatatlan forradással segít megoldani a lélek.

A kép illusztráció. Forrás: Pixabay

 

Ne tekintsünk ki a világba, elég, ha itthon maradunk hazai földön. Teljesen új helyzettel találtuk magunkat szemben, amikkel ennek előtte nem találkoztunk, és mindebből volt, amit hihetőnek, és volt, amit hihetetlennek véltünk. Gyakran támadhatott bennünk a kétség, hogy befolyásolják a hozzáállásunkat. Kétféle véleménnyel kellett nap, nap után szembesülnünk, ami feszültségbe, kétségbe sodort, szinte minden embert. A bizalmatlanság porhintése belopta magát a gondolatainkba, amikkel bogarat ültettek a fülünkbe, és ez nem volt más, mint a hit és a tagadás jelenléte. Lettek olyanok, akik kétkedés nélkül elfogadták egy új vírus támadását, és lettek olyanok, akik tagadták a Földünkön öröktől fogva jelenlévő vírusok mutálódását, helyette, azt hiszik, hitetik el, hogy egy titkos összeesküvésnek részese az emberiség, miközben észre sem veszik, hogy mindezzel provokálják az emberek hozzáállását.

 

Állítsuk csak mérlegre a tényeket: számíthat a baktériumok, a vírusok, a járványok szempontjából, hogy milyen okból vannak jelen? Ha valami számít, kizárólag az emberi élet. A sok betegség közül példának említve, évezredek óta itt van a lepra is a Földön, és még senki nem kételkedett benne, hogy ez manipuláció lenne, valamilyen emberirtó szándékkal, s ma már szinte eltűnt ez a betegség, mert megtalálta rá a tudomány a megoldást, és bizony nem is máról holnapra. Ezen kívül még számtalan, jól ismert betegséget lehetne felsorolni, amelyek járvánnyá duzzadtak, s amiket védőoltásokkal sikeresen megfékezett az orvostudomány. De, ha netán, mégis létezik az akaratlagos szándék, tehetünk ellene valamit? Egyetlen lehetőségünk van, hogy felvesszük a küzdelmet, és a magunk részét megtesszük a kivédésére. Olyan szándékkal foglalunk állást, hogy a védőoltást, a higiéniás védekezést elfogadjuk, feltételezzük a jó szándékot, a tudományos világ versenyét a vírus, és minden más kórokozó ellen. Az emberi szándékosságot mérlegelve, nem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy ez a világjárvány, nem erre, vagy arra a földrészre fókuszálódott, pontosan azért, mivel világjárvány, kérdés, mennyiben segíthet, bármilyen összeesküvés feltételezése? Az ilyen gyorsan terjedő vírus, nem válogat, hogy kire sújt le: szegényre, vagy gazdagra, erre az országra, vagy amarra, ennek a pártnak, vagy amannak a pártnak a tagjaira. Szedi áldozatait válogatás nélkül, ezért ennek kockázatát merészség lett volna szándékosan felvállalni. Higgyük ezt, mert ez tesz jót a lelkiállapotunknak. A lázadás, a fékevesztett indulat, a tagadás, újabb provokációt eredményez.

 

A kép illusztráció. Forrás: Pixabay

 

Az egyetlen helyes megoldás az lehet, hogy elfogadással és békességgel viseljük el azt, amivel szembesülnünk kellett, kell, és kivárjuk, mint minden más járvány esetében, hogy hosszas tudományos kutatás után, végül sikerrel le lehet győzni. Ez nemcsak az egyes emberben, az egész társadalomban együttesen kell megnyilvánulnia. Ha az egyes emberben türelem és bizalom van, de a társadalom részéről nincs szándék a megoldásra, akkor repedezett kútból meríthetünk vizet, de ugyanez van fordítva is. A társadalomnak, amely a polgárok létének, munkájának közössége, teljes hitével, akaratával az ország rétegeinek megsegítésére, küzdelmének bizonyos mértékű átvállalására kell koncentrálnia, mert csak ez lehet célravezető. Ha nem így teszi, és kifogásokat keres, akkor ez a társadalom nem teljesíti a feladatát, legfeljebb provokál, ahogy provokál az a polgár is, aki ellenáll a közösségi érdekeknek.

 

Mindezek mellett, nem lehet figyelmen kívül hagyni a médiából naponta zúduló hírek áradatát. Felkavaró címek mögött, tartalmatlan, ellentmondásos szövegek, amik inkább sugallnak valami kétes üzenetet, mint értelmes gondolatokat, tényeket. Ilyen igénytelen médiatartalmak mellett, mit lehet remélni? Az emberek többsége lassan megelégszik annyival, amennyi reakciót kivált bennük a felborzoló cím, s a világhálón öntik embertársaikra a még bugyutább szövegeiket. A média felületek fenntartói, sokkal inkább a kétes értelmű, provokatív címekkel kívánnak hatni, mint az értékelhető tartalommal. Az ilyen médiafelületek lassan devalválódnak és devalválnak, mert nem az értékek, hanem az érdekek szintjén kívánnak hatni. Az érdekek láncolata pedig, ahogy a provokációk is, végeláthatatlanok. Értelmes, józan gondolatokkal, és ugyanilyen tartalmú emberi véleményekkel lehetne egyedül megálljt parancsolni. Akik nem akarnak így viszonyulni, sajnos kockáztatják saját, de mások nyugalmát, de mindenképp a tartalmas, értelmes jövő formálódását.

 



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.