Címlap

Aztán képzeletben végigjártuk Krisztus keresztútját, felidézve a sajgó történéseket. Láttuk a tülekedő tömeget, amint a szenvedő Krisztuson ördögi kacajjal nevetett, de emlegettük a melegszívűeket is, akik lélekben együtt szenvedtek vele. A legendák ködéből életre keltettük Veronika történetét, aki kendőjével felitatta Jézus orcájának verejtékcsöppjeit. Majd az idő mélységéből felmerült Simon is, ahogy vállára vette a keresztfát, hogy enyhítse Jézus kínjait.

A derengő látomások sorát a szenvedéstörténet végzetes színtere, a Golgota zárta be. A legenda szerint ennek, az egykor kietlen kővidéknek egyik sziklaüregében az emberiség ősatyjának, Ádámnak koponyája lelte nyughelyét. Ezen a mágikus helyen emelkedett Jézussal égnek a kereszt, és hívta elő szent lényéből ember-énjét a mérhetetlen fájdalom. Szívének utolsó dobbanásával a zord szikla vidéken szállt a mennybe az ember-Isten, Jézus sóhaja: „ Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”

Ezután harmadnapon - szőttük tovább az emlékezés fonalát-, a sziklasír bejáratáról elgördült a kőfedél... „Jézus halottaiból feltámadott!”- tűnődött boldog lélekkel fiatalabb unokánk. A csillogó tekintetekben láttam: számukra a Feltámadás misztériuma meghatározóbb érzületet teremt, mint a halál drámája a Golgotán.

Érthető érzet ez, hiszen az újjáéledés az emberi létet átszövő örök remény! . Voltaképpen húsvét ünnepének is ez az alapvető üzenete: Jézus feltámadt, az élet legyőzte a halált!