Címlap

Eredetileg december közepére szólt a felújítás határideje, majd látva a többletmunka szükségességét, február 15-ére módosították azt, míg végül március utolsó napjaiban zárult a restaurálás az orgonában. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, mi okozta a munkálatok elhúzódását. Telefonon értük el a Nagybánhegyesen élő Sipos Istvánt.

- Sokkal többet kellett kínlódni a nyelvekkel - vágott bele a restaurátor, utalva arra, hogy a körülmények nem mindig optimálisak, sokkal több dolgot kellett kicserélni. Hamar kiderült, hogy nem lehet az eredetivel megegyező vastagságú új nyelvlemezekkel cserélni a régieket, mert azokkal a hangszer nem akart rendesen szólni. Sokat változott a technológia a gyártás éve, azaz 1914 óta, tömörebb, sűrűbb anyagot tudnak létrehozni manapság, így hiába ugyanaz a vastagság, eltérő a hangzás. Így aztán akadt olyan síp, amivel majdnem egy napig  ,,elszórakoztak”.

Sok kínlódás, próbálgatás lassította tehát az aprólékos munkát. Azt is Sipos Istvántól tudtuk meg, hogy napjainkban technológiai szempontból a nyelvsípokra olyan pillangószelepeket építenek be, melyekkel egyedileg lehet szabályozni minden síp nyomását. Szakmai megállapításokkal folytatta: főleg a 16 lábas pedál sípsornál jellemző ez, a trombitánál már nem megoldható a pillangószelep. Pótlólagosan sem lehet beépíteni, nem fértek be a pillangószelepek. Ehelyett tolószelepeket használtak, melyekkel minden hangnál lehetett szabályozni a nyomást. Tudni kell, hogy amikor készült a hangszer, még nem létezett ilyen finom szabályozás. A felújítással azonban már a mai kornak megfelelő a minősége.

 Persze, hosszú idő telt el 1914 óta, az osztrák Rieger-gyárból kikerült orgona sem úszta meg fejlesztések nélkül. Nagy Gyula békéscsabai orgonaépítő, aki tudásával és tapasztalatával most is fáradhatatlanul segítette Sipos István munkáját, az 1980-as években elektromossá fejlesztette a hangszert, és további átalakításokat is elvégzett.

 Visszatérve a mai kor igényeihez: ezúttal nem új sípsorokat épített be, hanem a régieket dolgozta át a restaurátor úgy, hogy az a jelenkornak megfelelően szóljon. De mit is jelent a különbség? Érdekesség, hogy az orgona eredetileg csak teljes hangerővel tudott szólni. Ezúttal viszont a cél olyan hangzásvilág kialakítása volt, hogy megmaradjon ugyan az eredetisége, a romantikus stílus - ami ma már nem uralkodó -, egyúttal a jelenkor követelményeinek is megfeleljen.

 A felújítás első szakaszában a harsona 16 lábas, vagyis a pedál nyelvsípsorát szedte ,,ízeire”; az orgonák doktora, azokban cserélte ki a nyelveket. Abban is különleges volt a hangzásvilág. Az alsó oktávja erőteljesen szólt. Riegerék úgy készítették a hangszert, hogy a magasabb hangok felé haladva halkult az orgona. Ma nem ez a jellemző, hanem az egyenletes hangzásvilág. Annak idején a Rieger-gyárból sorra kerültek ki a romantikus hangzásvilágú orgonák. Sipos István egyik orgonaművész barátja említette, hogy Szlovákiában sok Rieger-orgona található, s mind a békéscsabai hangszer hangzásvilágában szólal meg.

Laikusként is azt kell mondanunk, nagy munka volt a régi sípsorokat átmenteni úgy, hogy eredeti dolgokat változtattak meg.

 A második szakaszban a trombita nyolc lábas sípsorának átintonálása történt meg. Eredetileg itt csak teljes hangerővel tudott szólni a hangszer, és arra alkalmatlan volt, hogy szolisztikus célokra használják. Tény, hogy a templom méreteihez kicsi az orgona, ezért Riegerék úgy gondolhatták, a teljes hangerő csak használ ebben a nagy térben. Ezzel elvetették annak lehetőségét, hogy szolisztikusan lehessen játszani az orgonán. Most azonban sokkal diszkrétebb a trombita hangzása (a napokban készült rövid videofelvétel is ezt bizonyítja).

Azt is most tudtuk meg, hogy a felújítás majd’ egyéves időtartama alatt mindössze három héten át nem lehetett használni az orgonát - nem volt levegője. Ezt leszámítva, a két manuál közül mindig csak az egyik volt szétszedve. Mielőtt a második manuált szétszerelték, hangversenyen is megszólalt az orgona, egy trombitajáték kísérő hangszereként. Járvány ide vagy oda, a plébánián már tervezik az ünnepi koncertet, igaz, az időpont valóban attól függ, mikor lehet nyilvános rendezvényt tartani. Az már biztosra vehető, hogy a Pécsett élő Szamosi Szabolcs orgonaművész, a Filharmónia vezetője, a Szeged-Csanádi egyházmegye zeneigazgatója adja a hangversenyt.

A kérdésünkre, hogy meddig bírja a megújult orgona javítás nélkül a jelenlegi színvonalon, Sipos István elmondta, akár ötven évig elkerülheti a nagyobb felújítást. A nyolcvanas években beépített elektromos szerkezet tíz-húsz évig kitarthat. Hangversenyek előtt pedig minden alkalommal fel kell hangolni az orgonát, mert a hőmérséklet-változásra nagyon érzékeny. A tavaly nyári hangoláson például 440 Herz hangmagasságra állították, ami a leghidegebb időkre 430-ra csökkent.

Levonva a végső következtetést, el kell mondanunk: különleges ,,anyagból gyúrták” az orgonarestaurátorokat, akik nem ritkán egy éven keresztül apró, nüansznyi dolgokat tesznek a hatalmas hangszerben rendkívüli türelemmel és pontossággal. Így érte el Sipos István a békéscsabai katolikus templom orgonájánál azt, hogy hangzásán javított a mai kornak megfelelően, de megmaradt az eredetisége, egyedisége, a romantikus hangzásvilág.

Előzmények:

 http://www.vitalap.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&stype=1&stype2=&type=5&menuparam5=1&menuparam_6=6962

http://www.vitalap.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&stype=1&stype2=&type=5&menuparam5=1&menuparam_6=7213

Videó:

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=937567076989249&id=100022078957314