Címlap

Noha globalizált világunk nem szűkölködik információkban, kételyeinkre a válaszok bőségben zubognak, de azok nem csökkentik bizonytalanságérzetünk hevét. Az egymásnak ellentmondó vélemények, közlemények életérzésünkben káoszt teremtenek, amelyben az értelem iránytűjével szinte lehetetlen az eligazodás.

A tömegtájékoztatási eszközök – főleg, ha különféle érdekek foglyai --, olyan szerkesztett világot közvetítenek, amelyben összemosódik igaz a hamissal. Közelebbről: ha ellentétek feszülnek a vírus veszélyességéről, a vakcinák hatásosságáról vagy a gyártóik megbízhatóságáról szóló információk között, tétovázva választunk a vakcinagyártók termékei közül. Eszméletünk zűrzavarában nem tudjuk felmérni, hol vagy ki mellett áll az igazság, így többnyire annak a tudományos intézménynek (pártnak, médiumnak...) a szavára hallgatunk, amely hitünk szerint a szimpatikusabb. Tanácstalanságunkban elszenderül a tények jelentősége, és felfénylik a kritikátlan tömegember virtuális valóságból építkező hite. Az ész igazsága helyett a hit igazsága vezérli az ítéleterőt: azt fogadjuk el igaznak, ami érdekünkben áll vagy amit hallani akarunk, már nem az igazságot, hanem az igazunkat keressük. Lényegében ez a gondolkodási mód a tömegtársadalmak létének szellemlényege.

A zilált tájékoztatás terében a döntések hatásosságának példás feltétele a társadalom szövetét átitató bizalom. Ennek hiányában veszteséggel fejezhetjük be a vírussal vívott háborút is, nehezen lábalhatunk ki a járvány okozta krízishelyzetből. Ez által - Márai Sándor szavaival - szívében szomorúbb lesz az ország.