2020. augusztus 7., péntek,  Ibolya
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2020. július 04., szombat
Bezárt egy kapu? Nyiss ki egy másikat!
A Padlásterápia karantén alatt született alkotásaiból nyílt kiállítás a békéscsabai Lencsési Könyvtárban
Szerző: Tudósítónktól
Három hónap nem túl hosszú, úgymond, idősíkon jól „belátható” táv. Mégis, akkor, amikor kötődünk valakihez, valakikhez, valamikhez – hangulatokhoz, célokhoz, vágyakhoz, feladatokhoz –, és nem kapjuk meg, abban a pillanatban már űr keletkezik bennünk, valaminek a hiányát szenvedjük. Ilyet élünk át csalódottságunkban, magányos pillanatainkban, de különösen most, a járvány miatti karantén idején. S hogy túl lennénk rajta? – ez még közel sem biztos, de reménykedünk. Tanultunk belőle? – az sem biztos, mert az ember könnyen felejt. Felejteni nem baj, akkor, ha a lélek gyógyulását segíti, ha értéktelen élethelyzeteket töröl. De nem felejteni, hasznos is lehet, ugyanis az emberiség a tapasztalatokból okul(hat).

Három megszólaló: (balról jobbra:) Virók Anna, G. Pataki Mária és Zsidov Magdolna (Fotók: Martos Katalin)Végre, június közepétől egy elszabadult vírusfajta miatt átszenvedett távolságtartás, a szűkre szabott élettér kényszere lazult, megkapaszkodhattunk a kapott esélyekben, egymásban. Ennek köszönhetően élhették át a találkozás értékes pillanatait július 3-án annak a csoportnak a tagjai, akik a festés örömére találkoztak hétről-hétre, de megcsáklyázta a találkozások örömét a tiltó karantén. A COVID-19, valamennyi időre megtörte – ha nem is a testet – az emberi kapcsolatokat mindenképp, de az újratalálkozás igazolta, hogy bár megviselte, de nem rombolta össze.

 

G. Pataki Mária dekoratőr és festőművész 2019 elején, Padlásterápia címmel egy önkormányzati pályázatot nyert, amelynek elismerésre méltó célja, hogy kicsiket, nagyokat és még „nagyobbakat” összeterelje a festésben nyert élvezetes pillanatokra. (Erről az eseményről két alkalommal, a vitalap.hu oldal írásait „forgatók” már olvashattak.) 2019-ben két foglalkoztató sorozatra került sor, amelyeket G. Pataki Mária – a pályázat kiötlője – gondozta. Tehetségét, egyéni látásának titkait a kísérletezőnek – jórészt ecsetet először kézbefogónak – átadta. Helyet a találkozásokra a Lencsési Könyvtár biztosított. 2020-ban a harmadik pályázat, amelynek főtámogatója, ismét dr. Ferenczi Attila háziorvos és önkormányzati képviselő volt, újra nyert, indulhatott a csoportos foglalkozás, de a járvány miatt, ez „élőben”, alkalmi találkozásokban nem valósulhatott meg, azaz mégis, de hogy miként, arról a július 3-én nyílt kiállítás megnyitójában halhatott a jelenlévő közönség.

 

Beraczkáné Veronika önálló kiállítása - a másolataiból...A kiállítást dr. Ferenczi Attila távolléte miatt, G. Pataki Mária felkérésére. Zsidov Magdolna (a vitalap.hu munkatársa) nyitotta meg. Miután üdvözölte a szép számban jelenlévőket: alkotókat, vendégeket, kitért arra, hogy a találkozásokat nélkülözve, miként is zajlott a „távoktatás” a karantén idején. Megtudhatta a közönség, hogy G. Pataki Mária videóban, szinte naponta adott különböző technikai alkalmazásokra útmutatásokat, gyakorlati festési praktikákat, hogy aztán, akinek nem jelentett áthidalhatatlan akadályt, magában felismerve a vágyat az alkotásra, az otthonában ecsetet ragadjon. A kiállításmegnyitóból több jelentős részletet is megtudhattak a jelenlévők, így azt is, milyen érzékeny módszerekkel inspirálja G. Pataki Mária a festés iránt vágyakozókat, de magukban nem bízókat. Tény, hogy a festés nem olcsó „mulatság”, de ő azt tudatosította a csoport résztvevőiben, hogy a festés öröméhez elég egy kartonlap, néhány ecset és öt szín (az általa kifejlesztett módszer szerint), amelyekből három: a piros, a sárga és a kék, köztudottan az alapszínek, a másik kettő: a fekete a sötétítéshez, a fehér pedig a világosításhoz szükséges. Színben ennyi elég, ráadásnak pedig a lelkesedés, és a kísérletezés izgalma kell.

 

A megnyitóban elhangzott gondolatok azzal zárultak, hogy a Padlásterápia egyik meghatározó célja, a lélek zugaiban keletkezett törések feloldása. (A József Attila Ódájából kiragadott sorral vett idézet bizonyítja: „… ki szóra bírtad egyaránt/a szív legmélyebb üregeiben/cseleit szövő, fondor magányt/s a mindenséget.” Mindenség? – kérdezhetnénk, pedig ez az igazság, mindenki egy alkotóeleme a mindenségnek. Ezek az amatőr alkotások egyenként cseppjei az egésznek, hiszen kiváló másolatok, egyedi belső látások fogalmazódtak meg képi formában. Lenyűgöző mindaz, amit „tanár” (amitől G. Pataki Mária tiltakozik, magát eszköznek tekinti), és mint „tanítványok”, közösen hoztak létre. „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” – értékelte így a szép fogalmát Immanuel Kant, a XVIII. századi német filozófus. És hogy mennyire igaz, ezen a kiállításon igazolódik, mert szemet és lelket gyönyörködtető alkotásokat nézhet végig a közönség, érdek nélkül. Köszönettel figyelnek a „tanítványok” a Padlásterápia vezetőjére, G. Pataki Máriára, aki mindig lelkesen, felelősséggel és személyenkénti odaszánással kezeli a vállalt feladatát. Érdeklődése, barátsága mély emberségről vall. Köszönettel illetik a Lencsési Könyvtár könyvtárosát, Drimba Péternét is, akinek közreműködésével a könyvtárlátogatók örömmel és szeretettel térnek be olvasásra, beszélgetésre, egy kis lélekgondozásra. Az évek során, könyvtár és látogatói, Padlásterápia és tagjai, lassan nemcsak közösséget, de egy nagyobb családot is képeznek. Példaértékű ez.

 

... illetve önálló alkotásaiA megnyitót Virók Annának, a könyvtár volt dolgozójának búcsúzó, sámán dobján kísért különleges éneke követte. Ez az ősi magyar hangszer és a félig ének, félig versmondás, mindig lenyűgöző hatást ér el Virók Anna közreműködésével. A könyvtárlátogatók máris hiányolják kedves jelenségét… és a csodát remélve, visszavárják.

 

A kiállítást G. Pataki Mária zárta, a maga alkotta festményekkel ajándékozta meg a karantén ideje alatt ráfigyelő, lelkes festegetőket a sok szép „termésért”. Néhány név a sok közül: Beraczkáné Veronika nyugdíjas pedagógus, aki nagy festők alkotásait másolta csodálatra méltó hasonlósággal, míg más képekben a saját látását mutatta meg.  A sok-sok kép önálló kiállításra érett meg, ezért a kisebbik teremben lettek elhelyezve. Sárosi Lenke ragyogó, klasszikus és nonfiguratív képei lenyűgözőek. Ő maga is érik, mint a búzamező. Említésre méltó még Gyaraki Mária, Juhász Edit, Kalmár Ágnes, Guba András és nem utolsósorban a nyáron 60 képpel „rekordot” elért Dobos Lászlóné, Kondorosról.

 

A kiállításmegnyitót követően G. Pataki Mária tortakölteménye, süteményei, a könyvtár könyvtárosának különleges, saját készítésű üdítője várt megkóstolásra. A csemegézés után pedig elkezdődött a negyedik Padlásterápia festőkörének újabb alkotói időszaka.

 

A kiállítás anyagának egy részlete

 



<
++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.