2020. június 5., péntek,  Fatime
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2020. március 29., vasárnap
Meddig tart? Lesz-e vége? – Végkövetkeztetés
(A koronavírusról egy kicsit másképp)
Szerző: Zsidov Magdolna
Gyógyítsunk és gyógyuljunk! Ezzel a gondolattal fejeződött be az előbbi, kérdőjeles írás témazáró mottója, és ugyanezzel folytatódik, mert mindannak, ami az utóbbi hónapokban átírta világunk életrendjét, ez a lényege.

Dante, andante? (Forrás: Flickr)Valami történik a Földünkkel, ezt nem lehet elvitatni, és nem lehet, szabad ezzel a ténnyel szemben közömbösnek maradni. A katasztrófákkal terhes legutolsó évben számtalan, egymást érő eseménynek lehettünk tanúi, a hírek naponta zaklatták fel a vélt nyugalmunkat, sőt még a félelem sem került távol tőlünk.

 

Majdnem leégett katedrális, tűzvész az Amazonász esőerdejében, az ausztráliai több hónapos tűzfolyam, ezeken túl napi hírek bombáztak bennünket olvadó gleccserekről, árvizekről, cunamikról, tomboló viharokról, és most a járvány, amely úgy szakadt ránk, mint „fényes nappal az éjszaka szövétneke”. Úgy tűnik, az alapok elemeikre készülnek összedőlni. A jelen események kínzó tünete, ez a világot körbe keringő vírus, amely, valami miatt, egészen más, mint eddig bármelyik. Ahogy olvasni lehet róla, még a kutatók is zavarban vannak, mert egy „átlagos”, már több évtizede jelenlévő vírus különleges mutációjával találták szembe magukat. Nevén nevezve, a COVID-19 vírus, nagyon bonyolult feladat elé állította a biológusokat világszerte. Sürget az idő, mielőbb meg kellene fejteniük funkcionális képességét, hogy egy ellenszerrel meg lehessen állítani a gyilkos kórt. Bár már néhány dolgot tudnak róla, de a hosszú távú viselkedése még talány. Világszerte keresik a választ erre, s mindaddig, míg meg nem találják a vakcinát, addig csak egyet tehetnek, türelemre intenek, de legfőképpen óvatosságra.

 

De vajon az emberek valóban óvatosak, s az intés ellenére megfelelően viszonyulnak ehhez a helyzethez? Mondhatni, háromféle hangulat lett az uralkodó. Az emberek egyik csoportja közönyösen fogadta a tényt, a másik csoport bepánikolt, a harmadik – s nekik van igazuk – higgadt maradt, legjobb képességük szerint az optimális megoldást keresik, hogyan győzhetik le egyénileg a kórt. Az emberek ezen hányada megértette, hogy a Föld már nem képes kiszolgálni sokáig a testén hordott emberiséget, élőlényeket. Felnyögött, felkiáltott, hogy megállj, ne tovább, mert, ha nem állsz meg, az katasztrofális lesz, kihalhat a teremtett világ, benne ember, állat, növény, míg a vírus mindezt túléli. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy mennyi haszontalan dologra pazaroljuk az életünket, a mának élés, az „egyszer élünk” egyetlen lehetőségeként. Példának okáért a túlhajszolt életmóddal, a mind extrémebb kalandvággyal, minél több értéktárgy halmozásával, a mértéktelen, egészségkárosító étvággyal. Őrült módon, mérlegelés nélkül, bármit megeszünk, csak jóízűnek kell lennie, hogy azt higgyük, egészségünkre lesz. Az élelmiszeripar pedig ontja magából a mérgeket, méregdrága áron. Nincs időnk odafigyelni magunkra, mert a termelő és kiszolgáló iparágaknak emberi droidokra van szükségük. A munkahely megőrzése, a megfelelési szándék pedig arra ösztönzi az embereket, hogy figyelmetlen, gépies fogyasztóvá váljanak. És úgy tűnik nincs megállás, Kiüresedett, légtérnélküli élet, puszta létfenntartásra szűkülve. Eszünk éhségcsillapításra, iszunk szomjoltásra, alszunk, pihenünk, annyit, amennyi a legszükségesebb, de nem is tehetnénk többet, mert ez a világ, amelyben élünk teljesítményre orientál. Használd és használtasd ki a pillanatot, úgy, mintha nem lenne több időd. A következmények miatt pedig, a lelkükben, immunrendszerükben legyengült emberek fogékonyabbak lettek a kórokozókra, melyek mintha kódolva lennének ennek felismerésére… céltudatosan gazdatestet keresnek… és találnak. Hamarosan mindenütt jelen lehetnek, ha nem figyelünk, ha nem leszünk résen.

 

A járványok minden korszakban kísérői voltak az emberiség történelmének, és mindig akkor szedték a legtöbb áldozatukat, amikor gyenge volt az embert szolgáló rendszer. Amikor a mértéktelen élvezetek, a vagyoni magabiztosság, illetve a pénz hatalmával, a gazdagság prioritásával szemben árnyékként jelenlévő mérhetetlen nyomor, szegénység és a lehetőségek korlátai tartoltak. Ez a kettőség tette a múltban, de teszi a jelenben is, lassan, de biztosan vesztőhellyé az otthonunkat képező Földet.

 

Miközben feltesszük a kérdést, mennyiben változott a világ a régmúlthoz képest, máris kész a válasz, hogy gigantikus méretűen. És valóban a technika, a tudomány, az orvoslás tekintetében lenyűgöző eredmények, és mégis, amikor felüti a fejét egy ilyen járvány, a tudósoknak, a kutatóknak újra bizonyítaniuk kell, hogy értelmükben, képességükben a csúcson vannak. De addig, amíg az emberi agy ennek az újabb kihívásnak eleget nem tesz, embertömegek élete végződik tragédiával, mert ebben az élethajszában ismét azok lesznek a legnagyobb vesztesek, akik a hierarchia alsó szintjén vannak. A hétköznap emberei, munkavállalói, azok a kisemberek, akiket leginkább térdre kényszerít a hatalom érzéketlen rákfenéje. A médiafelületek tele vannak tanácsokkal, ötletekkel, érzelmes-nyálas vigaszokkal, okoskodásokkal, de még jóslatokkal is.

 

Az emberek pedig mindent fogyasztanak, ahelyett, hogy elgondolkodnának, mit tehetnének a jövőjükért.  Lehet, hogy most jött el a végállomása annak, hogy több figyelmet szenteljenek a gyermekeikre, a családtagjaikra, a barátaikra, és minden embertársukra, mert egymáshoz lettek rendelve, és nem egymás ellen. Nem ellenségek, hanem egy nekik alkotott bolygó kizárólagos tulajdonosai, akik felelősséggel tartoznak mindenért, amit kaptak tőle, a természetért és a benne lakókért. Ne kihasználói, hanem éltető részei legyenek, mert közös minden ezen a Földön. El kellene jutnia az emberi értelemnek arra a szintre, hogy felismerje, nem kivételes képesség a mértéktelen halmozás, a minél nagyobb vagyon szerzése, hanem a kivételes önzőség, a kivételes magabízó magatartás, a mások, a többi ember iránti érzéketlen viselkedés eredménye. Csakhogy a baj szülője, az a hit, hogy kivételes jog a mások kihasználása, kifosztása, még akkor is, ha hatalmas veszteség lesz ennek a következménye. Az érdekek mindent felülírnak, emberséget, józanságot, együttérzést, igazságot, igaz beszédet, őszinteséget.

Bibliai vonatkozásban, most van a kiválasztás ideje annak, hogy, ki fog jól szerepelni ebben a küzdelemben, ki tesz bizonyságot a meggyőződése, a hite, a becsülete mellett. Most derül ki, képes -e lemondani valaki a vagyonáról ahhoz, hogy segíteni tudjon másokon, úgy, ahogy ezt a keresztény erkölcs követeli egy embertől. Most kell áldozatot hozni, és nem holnap, most kell felismerni a Biblia erkölcsi tanácsát: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda meg a moly emészti meg, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják… Mert, ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is… Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté ev.6. fej.) Most van az ideje, hogy ne a képmutató hit, hanem az igaz emberség legyen a koronázott érték.

 

Ma kell helytállni, most kell figyelni egymásra, most kell az igazi emberi magatartást gyakorolni, mert holnap már késő lehet, a holnap nem biztos, hogy várni fog az ember jobb belátására!



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.