2020. április 5., vasárnap,  Vince
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2020. február 18., kedd
Simonka György önmagát adta?
Hadházy Ákos orosházi programján megjelent a dél-békési, büntetőügyes képviselő – botrány borítékolva
Szerző: Kiss A. János
Hadházy Ákos alighanem a lelkén viseli a Békés megyei, viharsarki (ez utóbbi kissé simonkásan: dél-békési) polgárok sorsát. Amikor péntekre meghívták, elvállalta, hogy a Demokratikus Koalíció Békés megyei 4. számú országgyűlési képviselői választókerületi szervezete által meghirdetett, a város művelődési központjában megrendezett I. Orosházi Korrupcióinfó nyitóeseményeként két témával megismerteti a megjelenteket, köztük a sajtó munkatársait. A nyitott folyosóajtó mögül jó pár perc múlva a terembe lépett Simonka György országgyűlési képviselő is, aki súlyos bűncselekményekkel vádoltan is – ismereteink szerint még – Fidesz-választókerületi elnök. Úgy tűnt, hogy érdekes disputa részesei lehetünk, ám amit ezek után Simonka György művelt, az leginkább kulturálatlan handabandázásnak bizonyult. Egy ijedt, realitásokkal számolni képtelen, ebből adódóan agresszív ember szánalmas hetvenkedésének. Ennek ellenére a két meghirdetett témáról is sok minden kiderült.

Hadházy Ákos egyetlen órányi lehetőségével is élt, hogy találkozhason az orosháziakkal, s ment haza Szekszárdra

 

A program meghívójában azt olvashattuk, hogy „Rendezvényünk egy sorozat első része, amelyet Dél-Békés korrupciós ügyeinek bemutatására szánunk. Cél: bemutatni, hová tűntek a választókerületbe érkező uniós támogatások tízmilliárdjai. (A gyulai Fidesz sajtótájékoztatója alapján az elmúlt 10 évben ez 80 milliárd Ft volt.).” Témaként pedig a következőket jelölték meg: 1. Autómosó (Tótkomlós helyett Orosházán?); 2. Kodolányi János Egyetem (Orosháza egyetemi város?). A rendezvényt déli 12 és 13 óra közöttre hirdették meg, mivel Hadházy Ákos szívesen jött Orosházára, ám családi programja miatt még délután haza kellett érkeznie Szekszárdra.

 

Papp Róbert, a DK színeiben, az ellenzéki összefogás részeseként az orosházi képviselő-testületben helyet foglaló önkormányzati képviselő nyitotta meg. Az érdeklődők körében láthattuk például Zsura Zoltán tótkomlósi független polgármestert és dr. Szabó Ervin jobbikos önkormányzati képviselőt, aki csak az MSZP különindulása következtében vesztette el reális esélyét annak, hogy ma ő legyen Orosháza polgármestere. Az idézett két téma megtárgyalását jelentette be.

 

Hadházy Ákos és Papp Róbert

 

Hadházy Ákos elöljáróban megemlítette, hogy Simonka György, és ügyük más vádlottjai  (vannak még vagy 32-en) ellen „nettó” 150 oldalas vádiratot nyújtott be a Polt Péter által vezetett ügyészi szervezet. Utalt Simonka György ilyen minőségben mellette ülő családtagjaira, barátaira. Felvetette: hogy a mentelmi jogából felmentett dél-békési képviselő egyetlen percet sem töltött előzetes letartóztatásban (ezt nem is indítványozta az ügyészség), noha a vádirat szerint is, cselekményei, mulasztásai következményeit enyhítendő, hivatalos személyeket próbált rávenni érdekében álló jogszabály-módosításra,  egyes tanúkat igyekezett rábírni vallomásuk neki tetsző alakítására. Ez utóbbi azért is „mulatságos és meglepő”, mert 100 tanút akar felvonultatni a bíróság előtt. (Simonka György szerint azért, mert az ügyészség éppen azokat az embereket vádolta meg, akik javára tanúskodhattak volna.) Hadházy Ákos kiemelte, hogy a vádirat szerint az ügyészség a vesztegetési és az időközben felszínre bukkant ügyeket (így például a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítvány viselt dolgait) külön eljárásban rendezheti majd. A most bíróság előtt álló, milliárdos ügyben még 2014-ben (ekkor volt például a pusztaottlakai Likefest) indult nyomozás. Az előadó az említett alapítvány mellett a „célkeresztben” látja Dél-Békés Mentőcsoport és más pályázatok pénzügyeit is. Megemlített más furcsaságokat is: például Simonka Györgyék „működési körében” megesett, hogy 12 alkalommal dinnyekóstoltatásra, ugyanennyiszer paprikakóstolásra kaptak 25 milliós közpénzt.

 

Amikor már megérkezett Simonka György; majd "beszékelődött" az asztal mögé

 

Hallhattunk a „legendás” autómosó-építésről is. Hadházy Ákos „levezette” a képletet: Simonka György rokona és mások pályáztak egy Tótkomlóson létesítendő autómosóra, el is nyerték az adott tótkomlósi telekre a pénzt. Aztán a lagymaragabb forgalmú tótkomlósi cím helyett Orosházán épült meg a mosó, a Vásárhelyi úton, a gépkocsikkal tömegesen felkeresett nagyáruházak között. Az EU-s pályázati pénzzel létesült mosó elkészülte után a tulajdonos máris felvett rá további 70 milliós hitelt.

 

A tájékoztatóban ismét felbukkant közpénzelnyerőként a szóban forgó (pusztaottlakai székhelyű), főként a rokoni bizalmas által vezetett alapítvány, mely 2015-ben százmilliókhoz jutott „cikluszárás” címén.

 

A Kodolányi János Egyetem („leánykori nevén”: Főiskola) székesfehérvári székhellyel működött a közelmúltig, s Fetser János polgármestersége vége felé jelent meg Orosházán, ahol a kiürült honvédségi laktanya bő kétmilliárdos rehabilitációja részeseként a katonai középiskola helyén hoztak részre számára vidéki intézetet. Pontosan nem látható okból 2017 februárjában az egyetem székhelye Székesfehérvár helyett Orosháza lett. (A magánegyetem e címét egy év múlva szerezte meg. Ide költözött rektori tanácsa is, de a vélhetően az irszágosan tízezres tanulói létszámból legfeljebb 100 körülien tanulnak a kisvárosban. Simonka György következetesen egyetemi városról beszél Orosháza esetében…)

 

Amikor még normális mederben folyt a program

 

A Kodolányi egyetem is (már orosházi korszakában) nyert közpénzt pályázaton:198 millió forintot. Ebből egy összeg – ahogy hallottuk, 88 millió forint – a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítványnál kötött ki, akik pályázatot hirdettek – a projektcímből következtetve – tudományos feladat végrehajtására.

 

A program e pontján lépett a terembe Simonka György, azt nem tudni, hogy „lendületből”, vagy a nyitott ajtó előtti elidőzést követően.

 

Az alapítvánnyal összefüggésben Hadházy Ákos kitért annak nyertes egészségügyi szűrési pályázatára is. E feladat megvalósítását olyan budapesti, üzleti profilú cégek nyerték el, melyek ugyanerre kaptak megbízást Mengyi Rolandéktól, s a lajoskomáromi országgyűlési képviselő tevékenysége révén is. (Ők és Simonka György abban az időszakban egymás közvetlen szomszédságában ültek a parlamentben.) A megbízottak 25 ezer forintos óradíjért vércukorszintet, vérnyomást mértek, Simonka György szerint a szemüket és másukat is megnézték. Akkori hírek szerint a tényleges tevékenységet végzők alapvetően nem rendelkeztek a szükséges egészségügyi képesítéssel. Simonka György mást állít.

 

A bizonytalanság emberibb arcot kölcsönöz az "akciózásnál"

 

Az ülés levezetője a tájékoztatás után kérdések feltételére adott lehetőséget. (Simonka György esetében válaszadásra is.) Lopusnyi Norbert, a tótkomlósi Fidesz-szervezet ex alelnöke megkérdezte Simonka Györgytől, hogy mi a helyzet azzal a pályázattal kapcsolatosan, melyhez (melyekhez?) kötődően tótkomlósi projektalkalmazottak fiktív jelenléti íveket írattak alá egy tótkomlósi szlovák kulturális rendezvényen, melynek az égvilágon semmi köze nem volt a dél-békési pályázatok egyikéhez sem. Megkérdezte azt is, hogy miként érzékeli: a Fidesz elengedte a kezét? S ott volt-e a mostani fideszes frakcióülésen? Aztán olyat is hallhattunk e déli órán (órákon), hogy a pályázatokhoz elengedhetetlenül készülő, az előadások megtartását „bizonyító” fotózásokra három ruhát is vittek magukkal a „hallgatóság” tagjai, hiszen az öltözetváltás azt sugallta, hogy újabb és újabb alkalmakkor készültek a felvételek…

 

Zsura Zoltán is megszólalt, hiszen előtte percekkel Simonka György azt állította, hogy  az azóta polgármesteré lett, akkori független képviselő küldött provokátorókat a szlovákok színielőadására… Zsura Zoltán elmondta, hogy az aláírásokkal való visszaélés ügyében a NAV nyomozói büntetőeljárást folytatnak. Elmondta az eset sajtóban is többször megjelent, a tótkomlósi képviselő-testület ülésén is teljes részletességgel, dokumentáltan elhangzott történetét. Ami a cselekmény indulását illeti: helyi szlovákok azért keresték meg őt, mert – történelmi tapasztalataik szerint – azt hitték, hogy valakik listázni akarják őket. E visszaélés következménye most azzal fenyegeti az új képviselő-testületet, s a tótkomlósi polgárok egészét, hogy – a szabálytalanság megállapítása esetén – a teljes pályázati összeget vissza kell fizetniük az Európai Uniónak. (Aki erről a súlyos helyzetről többet is meg akar tudni, menjen el a március 19-ei közmeghallgatásukra.)

 

Aztán csak mondta és mondta...

 

Hadházy Ákos ehhez hozzáfűzte: kérte az akkori tótkomlósi képviselő-testülettől az ügy náluk lévő dokumentumait, melyet ugyan megígértek, de nem küldték meg számára. Majd amikor Simonka György megszólalt, morajlott a terem, ugyanis felvetette, hogy az „elnökségi” asztalnál jobb lenne beszélnie, erre az ott ülők hívták is. Ekkor még csak a részben „rokoni” (testvére is tulajdonos benne) benzinkútról beszélt. Azt mondta, azzal minden rendben van, az illetékesek engedélyezték, hogy Tótkomlós helyett átvigyék megvalósítását Orosházára. Simonka György támadó alapállása újabb zúgás, bekiabálást váltott ki („Örüljön, hogy lehetőséget kapott a beszédre!”) Amikor Hadházy Ákos a „mezőgazdaságis” alapítvány Kodolányitól kapott 88 millió forintjának felhasználásáról beszélt, Simonka György ilyesmiket mondott neki: „Vagy csúsztat vagy hazudik!”, majd megjegyezte: „Baromi sokat dolgoztunk a kollégákkal”. Aztán azzal mentegette az úgynevezett egészségügyi felméréses akciójukat, hogy kétórás orvosi szolgáltatásokról volt szó, s ezért a 25 ezer forintos díjazás nem volt sok, továbbá a feladatot négy orvos, szakasszisztens látta el. (Valaki bekiáltotta: „Orvos nem is volt ott!”, Simonka György szerint: igenis volt.) Hadházy Ákos megemlítette, hogy Mengyi Rolandék és a lajoskomáromi képviselő, Varga Gábor ugyanazokat vette igénybe, akiket Simonkáék. S felvetette: miért nem Békés megyeieket bíztak meg a feladat ellátásával?

 

Simonka György ezt a kérdést nem tartotta bonyolultan megválaszolhatónak. Azt mondta: 10 évvel ezelőtt még nem voltak olyan szakemberek Békésben, akik ezt a munkát el tudták volna látni. Aztán megint Hadházy Ákosra támadt: egyedül ő nem hajlandó betartani az adatvédelmi vizsgálatokat(?). Törvénytelenséget látott ebben, fel is jelentette őt – közölte. Ekkor a résztvevők közül valaki bekiabált: „Békéscsabán, az Őszi soron épült egy raktár – Medgyesegyháza helyett. S ma sem használják semmire…” (Később kiderült, hogy e csarnokot nem azonos közigazgatási egységbe „exportálták”, s a szerződéstől eltérően semmire sem hasznosítják.) Újabb kérdés: „A Start-programban beszerzett gépek hová lettek?” A Simonka-válasz erre: „Tegyen feljelentést!” (E program alkalmával is érzékelhető volt, amit Simonka György korábban is alkalmazott: semmire nem adott egyenes választ.)

 

Támadóállásban

 

Kasuba István (DK) elmondta, hogy az egyik országos televíziós csatornán egy tótkomlósi parasztember azt nyilatkozta, hogy az eredetilag Tótkomlósra pályázott autómosó-építésről meglepve látta, hogy az ő telkét jelölték meg e célra a pályázatban úgy, hogy ő semmit sem tudott az egészről. A Simonka-válasz erre: „Ne mondja, állítsa! Tegyen feljelentést!” Hadházy Ákos pedig – valamiféle válasz reményében –, ismét a Kodolányi 188 milliós nyertpénzéből a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítványnak juttatott 88 millió forintról kérdezte Simonka Györgyöt: miért budapesti cégeket hívtak meg a feladat ellátására? S mi oka volt annak, hogy a Kodolányi nem maga kért fel megvalósítókat, hanem egy teljesen más profilú alapítvány? Valós válasz helyett Simonka György azt mondta, felhívta a rektort – utólag –, hogy kinek az érdeke besározni a Kodolányit? De azért mondott is valamit: „Az alapítvány ott van, ahol baj van, jó dolgot valósít meg, ehhez adatbázisa van. Közösen indulhattak pályázaton.”  S rutinszerűen Hadházy Ákos felé fordult: „Tegyen feljelentést!”

 

A hvg.hu tudósítója is válaszokat remélve fordult Simonka Györgyhöz: nem sok sikerrel. Simonka György a „biankó” aláírásos ügyükre hivatkozva azt mondta, hogy az azt nyilvánosság elé táró(akkor ellenzéki képviselő) mai polgármester, Zsura Zoltán provokátorokat küldött az adott szlovák színházi előadásra. E szánalmas magyarázkodásból abba csapott át, hogy meggyőzze a jelenlévőket: a pályázati programokért más soha nem kapott pénzt („csak feladatot”), csupán a projekt fizetett alapítványi alkalmazottjai rédzesültek abban. (Mint mondta: szakmai vezetők, asszisztensek.) Azt is megkockáztatta: azért mindig az emlegetett alapítvány nyert megbízatásokat (benne a rokonok is), mert mások nem pályáztak…

 

Zsura Zoltán erre kijelentette: szó sem volt semmilyen provokátorról, a szlovák nyelvű előadáson megjelent polgárok – akik egy ilyen „biankó” jelenléti ívet is magukhoz vettek az aláíratni akaróktól – hívták fel azzal, hogy vajon nem „listázni” akarták-e őket. (A történelmi tapasztalat, félelem fogalmaztatta meg a gyanúperüket.) Zsura Zoltán elmondta, hogy az ügyben ma is folyik a nyomozás.

 

Hadházy Ákos megjegyezte Simonka György „feljelentésezése” kapcsán, hogy ismert kommunikációs trükk az ezzel való fenyegetőzés. Javasolta: Simonka György becsületsértés, rágalmazás miatti próbálkozás helyett inkább polgári peres eljárások kezdeményezésén törje a fejét, hiszen – ha nyerne – akkor netán pénz állhatna a házhoz, amiből megkezdhetné a milliárdok visszafizetését. S elhangzott egy Simonka Györgyhöz intézett, jogos kérdés: „Mi történt magával, mi a magyarázata annak, hogy Polt Péter ügyészsége éveket kért magára?!”.

 

Simonka György minden kérdést igyekezett elengedni a füle mellett. Inkább mondta a magáét. Például kifejtette, hogy az évtized elején, a Dinnye Szövetség (így írták le a nevét) elnökeként lábra állította a rossz helyzetben lévő termelőket, s amikor már tevékenysége másfelé vitte, hamarosan hanyatlani kezdett a  dinnyetermelés, -értékesítés. (Annyi megjegyzést kell tennünk, hogy az akkoriban a tévécsatornákon a Magyar Dinnye Szövetség elnöki címében tetszelgő, a képernyőkön miniszteriális személyek társaságában megjelenő Simonka György a Pusztaottlakán 10 személlyel létrehozott, ottani külterületi székhelyű Magyar Dinnye Szövetség első embereként csak addig létezhetett, míg a szakma igazi vezetői el nem érték, hogy senki ne bitorolhassa helyüket.

. Erről közel hat éve, 2014. július 22-én jelentettünk meg egy jegyzetet, abból álljon itt egy kis részlet! „Tudniillik, a képviselő úr nem csak termeli és termelteti a dinnyét szülővárosa, Medgyesegyháza szűkebb-tágabb körzetében, hanem a Magyar Dinnye Szövetség elnöke is. E közhasznú egyesület remélhetően még ma is létezik, bár honlapján „legfrissebb” minősítéssel egy 2013. december 19-ei interjúfélét olvashatunk.

 

A régiesen viharsarki – vagy ahogyan fülkeforradalmi hevülettel ezt is átkeresztelték: dél-békési – honpolgárok keble büszkén dagadhat, az egyesület központja a képviselő szűkebb pátriájában, Pusztaottlakán található. Igaz, külterületen, de a dinnyék nem finnyásak. (A dinnyések viszont figyelhetnének arra, hogy helyesen írják le a nevüket. Nem „dinnye szövetség, hanem „dinnyeszövetség”, mert a kettő nem ugyanazt jelenti…”a szerk.)

 

Miként legutóbb az Oroscafé anyagaiban, egyenes válaszokat nem nagyon "sikerült" adnia

 

Aztán kültelki stílusban Simonka György olyanokat mondott: szerinte „Hadházy Ákos (őt) provokálni érkezett Orosházára”, s „Azt hazudott itt, amit akart”. Továbbá: a program előadója nem akar tanúskodni (a Simonka György által megnevezett száz tanúmeghallgatásra jelölt egyikeként) – hangzott el válasz helyett. Magyarázkodott is: évekig nem szólalhatott meg saját védelmében, s azt állította, hogy önként mondott le a mentelmi jogáról. Aztán látnoki módon megjövendölte: „Fog ön is ülni a vádlottak padján”.

 

Jelenléte (általa kalkulált) csúcspontján bejelentette, hogy azzal a nappal, február 14-ével hírportált indított el. Amikor a címét bemondta (Mit érdemel az a bűnös, aki mást hamisan vádol?), mindjárt elhangzott a kérdés: az ügyészségre gondol? Ezt követően Simonka György végképpen elvesztette önuralmát, s annyi méltóságát, amennyivel belépésekor rendelkezett. Ahogy mondani szokás, elszabadult hajóágyúként lőtt a teremben lévőkre.

 

Ebből adódóan mindenféle, a legcsekélyebb módon sem bizonyított állításokkal támadta Hadházy Ákost. Így aztán aligha volna szükséges tovább idézgetni kirohanásait.

 

Azon persze elcsodálkozhat bárki, hogy Simonka György miért gondolja: a rendezők e programra invitáló meghívóján lévő fotót személyesen Hadházy Ákos választotta ki, vagy a meghívó egészét ő készítette volna? Simonka György azt állította: „Én azért jöttem ide, hogy válaszokat adjak”. A program levezetője igyekezett tartani magát ahhoz, hogy az előzetes meghirdetés szerint Hadházy Ákos 13 órakor el akar indulni Szekszárdra, hároméves gyermeke farsangi programjára. (Tudják, Simonka György erre úgy reagált: ő ráér, este viszi a feleségét vacsorázni, mégiscsak Valentin-nap van…) Azért bizonyára Simonka György is tanult valamit Orosházán: egészen addig magabiztosan állította, hogy az EUTAF az Európai Unió ellenőrzési szervezete, mely rendben találta a Kodolányi által a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítványnak átadott 88 millió forint ügyét is, azzal együtt, hogy a közbeszerzés győztesei azonosak voltak az egészségügyi felmérés elnyerőivel. Hadházy Ákos világosította fel őt: az EUTAF, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság bizony a pénzügyminisztériumi fejezeten belül önállóan működő központi költségvetési szerv, mely 2010 óta működik. Tehát nem az EU, hanem a kormány egyik szervezete. Sejtik önök, hogy a Dél-Békés mezőgazdasági termelőit átfogni akaró alapítvány  milyen közbeszerzést bonyolított le? Álljon itt a projekt címe, elnevezése: „Interdiszciplináris kutatói teamek felkészítése a nemzetközi programokban való részvételre az alapkutatás és a célzott alapkutatás területén”. A Kodolányi internetes felületén ez olvasható erről: „A (…) elnevezésű projektet a Kodolányi János Főiskola a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítvány együttműködésével valósítja meg”.

 

Igen parázslott a terembéli hangulat, amikor Simonka György hozzálátott „gyurcsányozni” a DK-rendezvényen. Hadházy Ákos megkérdezte, hogyan lehet, hogy a lajoskomáromi és az orosházi országgyűlési képviselői körzetben ugyanazt a három-négy budapesti céget kérték fel ajánlattételre, s nem a helyi orvosok cégeit? S éppen az említett cégcsoport jelent meg Mengyi Roland ügyében is. Simonka György azzal igyekezett kivágni magát: „Nem olyan bonyolult ez a történet. Csak ön gondolja azt, hogy jelen pillanatban, vagy ezelőtt tíz évvel, itt Dél-Békésben – amikor ezek a projektek magvalósultak – voltak itt olyan apparátusok, szakemberek, specialisták, akik ezeket a munkákat el tudják végezni”.

 

Amikor már agressziófélét is láthattunk

 

E ponton aztán Simonka György meg nem válogatott szavakkal esett Hadházy Ákos nyugalmának. Ilyeneket mondott: „Tudom, ön állatorvos, tehát szeretne orvos lenni”, „Lódoktor”, „Mondták Szekszárdon, hogy ha nem kérünk számlát, akkor még olcsóbban is heréli a macskákat”, „Hadházy nem rendőr. Azonnal rendőrt kell hívni”. Nem tudni, hogy teremben lévők Simonka György viselkedése miatt szégyenkeztek-e jobban, vagy felháborodásuk hozta lázba őket. Simonka György alapítványuk egészségügyi felmérése kapcsán egyre jobban elhajította a sulykot. Azt mondta például: „Ezeket a feladatokat nem egy állatorvos, nem egy háziorvos, nem egy onkológus (végezte), hanem ezek komplex szűrési programok voltak. Ezekhez pedig kellettek referenciaigazolások, ami azt jelenti, hogy rendelkezik legalább négy-öt olyan szakápolóval és szakorvossal, akik ezt a munkát el tudják végezni. Ez abban az időszakban itt nem állt rendelkezésre”. Hadházy Ákos sorolta: vércukorszint-mérés, vérnyomásmérés volt. Simonka György hozzátette: szemvizsgálat, gerincvizsgálat, nagyon sokféle vizsgálat. Fontos emlékeztetnünk: mindez az adott településen, a Simonka Györgyék által említett, felállított sátorban. Amikor más már nem jutott eszébe, akkor Hadházy Ákost adatvédelmi szempontból igyekezett átvilágítani, mondván, nem tartja be azt.

 

Simonka György, az általa beharangozott saját médium kinyomtatott, szétosztott reklámjából idézett. Olyat is, melyben félreérthetetlenül Hadházy Ákosra utalt. Azt állította róla, hogy külföldre juttatta magyar emberek adatait, más országok „szolgálatait” segítette ezáltal. Egyszer már „lecsengett” témát is előráncigált: „aljas módon történt halálba hajszolást emlegetett” és így tovább. Egy nemtelen oldalvágással Hadházy Ákost és dr. Szabó Ákos jobbikos politikus-ügyvédet egymással „összeragasztotta”. A „mikor kimennek, öleljék meg egymást” kiszólása révén bizonyítható, hogy kikre vonatkozott megjegyzése. Simonka Györgyöt az sem zavarta, hogy a hallgatóság közben őt is minősítette. Kicsit nagyokat is mondott „szózatával”, kijelentette: „tíz évvel ezelőtt nem lehetett eljönni ide normális úton; iskolák működnek, egyetemi város fogunk lenni, s ha megszakadnak, akkor sem fogják tudni megakadályozni, hogy élettel teli, dinamikus Orosházát fogunk fölépíteni, ahol a fiatalok jól fogják érezni magukat. Lesz újra mozink, lesz egyetemünk, fölújítjuk az összes iskolát, és mindenkinek jobb lesz az élete. (…) ezt önök el akarják ásni”. Aztán megkoronázta eszmefuttatását: azt mondta Hadházy Ákosnak, hogy eddig egyetlen méter járdát sem építtetett…

 

A megszólított dr. Szabó Ervin felelevenítette, hogy korábban Simonka György azt mondta neki, hogy szorongva ül mellette, mert „nincsen iskolai végzettsége”. A program közel egyórás késedelemmel történt bezárása után a kettőjük közötti vita még jócskán folytatódott. Mások is kérdőre vonták Simonka Györgyöt, aki változatlanul kapkodott öszevissza, a konkrét válaszokat elkerülve – a hangzavarban. Egy mondat a sok hasonló közül: „Folyamatosan becsapta a választóit”.

 

Eszünke jutott egy idézet a legendás szerző, Szilágyi György egykori írásából, melyet talán egyre jobban megértenek majd a Simonka Györgynek rendre bizalmat szavazók is: „Mi vakon hittünk és látva csalódtunk”…

 

Egy kis kommentárt megérdemel a dolog, annál is inkább, mert még a bőséges beszámoló mellett is ezernyi téma kimarad az elhangzottak felidézéséből. Alig hiszem, hogy Simonka György eme akciója a legcsekélyebb mértékben is ügyvédi tanácsra történt volna. Ő alighanem – a maga módján – úgy ítélte meg, hogy trollkodással bárkit is a maga véleménye mellé állíthat, akár még egy nem éppen barátságos közegben is. (A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.) A tekintélyét vesztett, túlképzettnek aligha mondható, az ügyészség által sokévnyi szabadságvesztés indítványával fenyegetett fideszes országgyűlési képviselő – belső vagy külső késztetésre? – rendre feljelentéssel fenyegette a vitapartnereit (ha az ilyesmit egyáltalán vitaként szokás jellemezni). No meg biztatta őket: ha bajuk van valamivel, tegyenek feljelentést. Ami azt illeti, orosházi akciója alatt – ha olyan „elintézési mód” még létezne – több párbajt hozhatott volna össze, mint amennyit  D'Artagnan A három testőr nyitófejezetében… A jelenlévők azt is megérthették, hogy Simonka György miért tartózkodott képviselősége sok-sok éve alatt – botrányosan – a parlamenti felszólalásoktól, miért nem nagyon találkozott a választókerület Fideszhű polgárain túl más polgárokkal is. Választott szlogenje így szól: „Beszélni mindenki tud.” Valóban, de korántsem mindegy, mit és hogyan. S azon is el kellene gondolkodnia, hogy képzelt világában hányan veszik még komolyan őt. Szóval: troll helyett önkontroll!

 

Zsura Zoltán (középen, szemüvegben) csak mosolyogni tudott Simonka György kitalációján, valótlan tényállításán

 

 

 



<
++++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.