2020. szeptember 30., szerda,  Jeromos
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2020. február 04., kedd
Fehér keresztények kicsiny magyar árja?
Az orosházi Német Nemzetiségi Önkormányzat tiltakozása kormányközeliek emléknapot sem tisztelő – több mint – bunkóskodása ellen
Szerző: Kiss A. János
Nem a Niedermüller Péter vitatott szavai körül kibontakozott vita folyományáról van szó, de tagadhatatlan: az orbanista „ihletésű” magyar közélet, közbeszéd olyannyira elaljasulóban van, hogy mindenki számára elérkezett az ideje az értékválasztásnak és a véleménynyilvánításnak, hovatovább a tevőleges állásfoglalásnak. Most éppen a magyarországi németséget igyekeztek megalázni „begőzölt” és hatalomittas – mondjuk úgy – „véleményvezérek”, csapásirányuk éppenséggel nem csak a honi németek ellen irányult – minden mai németet mélyen sérthet.

A magyrországi németek kitelepítése megkezdésének idei évfordulóján inkább ebből, mint egy hajó(fenéki)naplóból tájékozódjunk... (Forrás: Antikvarium.hu)Az alaphelyzetről a Magyar Hang című internetes portál közöl alapos és tisztességes anyagot. (E sajtótermék a Simicska Lajos által Mészáros Lőrincnek átadott (átadni kényszerült?) Magyar Nemzettől kiebrudalt, szakmai felkészültséggel rendelkező és erkölcsi tartásukat megőrző újságírók fóruma.) E cikket, s vonzatait itt láthatják, olvashatják.

 

Az orosházi Német Nemzetiségi Önkormányzat tiltakozást juttatott el – többek között – a vitalap.hu-hoz is. Ezt teljes terjedelmében tekinthetik meg a következőkben:

 

»Tiltakozás

„Vidulj gyászos elme! megújul a világ,/S előbb, mint e század végső pontjára hág” (Batsányi János: A látó)

 

Ebben reménykedett a magyarországi németség is a rendszerváltás után, és megnyugvással töltötte el, amikor 1993-ban megjelent a nemzetiségi törvény. A 103/2013 (XII.20.) Országgyűlési Határozat január 19-ét „A magyarországi németek elhurcolásának és kiűzetésének emléknapjává”  nyilvánította. 2020. január 19-én a Demeter Szilárd vezette Petőfi Irodalmi Ügynökség, Hajónapló című műsorában a meghívottak a németek kiirtásáról viccelődtek és célkeresztbe kerültek magyarországi németek is. A műsorban elhangzott pl., magyarországi svábot ne keverjük össze a magyarországi némettel. „Az egyik fehér bőrű, a másik már nem annyira”.

 

Mit gondolhatnak vagy érezhetnek ezek az emberek, ha a Himnuszt éneklik, (Franz Erkl), ha az aradi vértanukra emlékeznek (Ludwig Aulich), ha az Egri csillagokat olvassák (Géza Ziegler, Gárdonyi Géza), ha Márai Füveskönyvéből (Alexander Großschmid) idéznek, vagy ha az Országházban megpillantják (Emerich Steindl, Steindl Imre) szobrát? Tudják-e ki volt Purczeld Ferenc? (Puskás Ferenc).  Esetleg gondolnak Anton Dreherre, mikor egy pohár dréhert isznak? Csak néhány név, akik valamilyen módon hozzájárultak Magyarország kultúrájához, német származásuk ellenére.

 

A szó veszélyes fegyver. A szó fullánkként repül a célba. A gyűlölet törvényei kijelölik az ellenséget. Kié a gyűlölködés joga? Aki gyűlölködik, nem barátra lel, hanem ellenségre.

 

Az orosházi Német Nemzetiségi Önkormányzat tiltakozik a gyűlöletkeltés minden formája ellen, nemre, fajra, bőrszínre való tekintettel, mert a gyűlölet az emberi méltóságot és a jogot sárba tapossa.

 

„Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” (Szent István).

 

Német Nemzetiségi Önkormányzat, Orosháza«

 

S az orosházi németeken túl a mezőberényi, gyulai, eleki és Békés megye, Magyarország más német nemzetiségű polgárai is találva érezhetik magukat a kultúra napját megcélzó kulturálatlanságon.

 

Az orosházi székhelyű 4-es számú országgyűlési választókerület fideszes országgyűlési képviselője, Simonka György, súlyos bűncselekmények elkövetésével vádolt egyéni országgyűlési képviselő Mezőkovácsházán, 2015 szeptemberében, egy népszavazási fórumon, Kocsis Máté, a Fidesz akkori kommunikációs igazgatója jelenlétében gyakorlatilag adott egy definíciót arra, hogy kit lehet (vagy kell) fehér kereszténynek tekinteni. Lássuk egykori  tudósításuk erre vonatkozó részletét!

 

„Egy kicsit – számára – idegen terepre tévedt, meg akarta határozni az európai kultúra fogalmát. Neki így sikerült: az „keresztényi és fehér kultúra”. Amit – ugyebár – éppen lecserélnek most. Álláspontja szerint Németországban, Franciaországban már vissza se tudják csinálni. „A keresztényi és fehér Európa már elveszett Nyugat-Európa nagy részében”.

 

„Amióta megszületett Zolika – 4,5 éves – és Zója – 1,5 éves – gyermekem, elgondolkodom: ha a lányom elmúlik 18 éves, elviszik őt harmadik feleségnek. Ezzel álmodom, s kiver a verejték” – vizionált Simonka György. Az érkező idegeneket így ítélte meg: jellemzőjük a kosz, a hangoskodás.”

 

(A cikk egésze itt olvasható.)

 

Szinte érthetetlen, hogy miként kerülhet manapság emberi értékmegítélés tárgyává bárkinek a bőrszíne, nemzetisége, nemzeti kisebbsége?! Csak remélni merjük, hogy Simonka György hű lesz önmaga szlogenjéhez: vagy azért, mert „Beszélni mindenki tud”, bizonyára ő is, vagy azért, mert a választókerületében is megsértettek, megbántottak érdekében kötelessége lenne tenni valamit. Például ő is elítélhetné a hajófenék táján megfeneklett nagyotmondókat…



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.