2020. február 20., csütörtök,  Aladár és Álmos
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2019. december 25., szerda
Ahol nem árucikk és szolgáltatás a karácsony
A gyulai Nicolae Bălcescu Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium megújítva őrzi hagyományait
Szerző: Kiss A. János
Karácsony napjain valami annak szépségét felmutató történet – egy vagy kettő – dukál az olvasónak. Tudja ezt (legalább egy-másfél évszázada) minden magyarországi lapszerkesztő is. Napjainkban persze több problémával is szembe kell néznie egy újságcsinálónak, ha ilyesmire adná a fejét. Először is: mit jelent számunkra karácsony?

Ha szülő, ha nagyszülő, ha tanár, ha vendég: a szívük egyként a gyermekekért dobogott hevesebben...

 

Az idősebbek fejében régmúlt havas, füstölgő kéményes, duruzsoló kályhás, érzelmektől túlcsorduló együttléteinek emléke derenghet fel. S mi jut ma a fiataloknak? Ha csak a pártos és pártsemleges televíziós csatornák kikerülhetetlen reklámperceit figyeljük, kiderülhet(ett), hogy a karácsony az ajándékozás ünnepe. (Szó szerint ezt harsogta világgá naphosszat, hol az egyik, hol a másik csatornán az egyik „hu”-hogós zöld emberke.) Ha meg abból indulunk ki, hogy a karácsony lehet akár egy adott esztendő esszenciája, akkor – a realitásokra érzékenyek szerint – ebben az országban már nem is karácsony van, hanem „harácsony”. Mármint egész évben.) Éppen csak a szeretetről nem regélnek a megszólalók…

 

Az iskolában végzetteket évről évre pótolnia kell az énekkarnak - a színvonal megőrzésésével. Ez mindmáig sikerült

 

Persze vannak azért szerencsés kivételek. A mi karácsonyi történetünk éppen egy ilyenen való részvételünkről szól. A gyulai Nicolae Bălcescu Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumban – igazodva sok mindenhez – az elmúlt hét közepén tartották meg hagyományos karácsonyiünneplésüket. Ami azt illeti, nekik akár kétszeresen is kijuthat a jóból, hiszen a magyarországi románok a mi naptárunk szerinti időpont mellett a nemsokára bekövetkező ortodox román karácsonyt is megülhetik. Ahogy például a romániai magyarság ugyancsak megkettőzheti ebbéli kiváltságát.

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária megnyitója tulajdonképpen arra engedett következtetni, hogy ez az iskola igyekszik egész évesre tágítani mindazt, amit a karácsonyban is szeretünk

 

A gyulai román iskola ez évi karácsonyán – gondolom sokán már korábban is megtették ezt – rá kellett jönnünk, hogy a tanítási évüket mintegy „sordíszként” átfogó ünnepeik közül ez érinti meg legjobban a gyerekeket. Meg a szüleiket, nagyszüleiket, tanáraikat. Az állítás igazolásaként elegendő lehet belepillantani a fellépő kisiskolások szempárjaiba. S ha fürkésző tekintetünk elkalandozott, a terem színpadán, nézőterén, a műsort kiszolgáló helyeken, ahol ugyancsak szembenéztünk a tekintetekkel, ugyanez a látvány fogadott bennünket.

 

Ez az a hely, ahol a szülők is - a sajátjuk mellett - otthon érezhetik magukat

 

A „minden(nél több) hely elkelt” tábla is kiakasztható lett volna a színházterem bejáratainál. A hangulat első fokmérője számunkra a kiváló iskolai kórus sikere volt – ezzel vette kezdetét a program.

 

Lejla fényképen nehezen felidézhető tánca (A nevet így magyarítjuk, persze őt bizonyára Leilaként jegyezték be valamely anyakönyvbe)

 

Vitathatatlan ténnyé vált: öröm, boldogság, szeretet percei szövik át az estet. Ilyen hangulatban szólt a megjelentekhez Czeglédiné dr. Gurzó Mária, az iskola igazgatója. Míves gondolatai most sem csak az értelmet, hanem a szíveket is hivatottak voltak megérinteni. Az adventi időszakra utalt vissza, amikor a nyugati világ négy meggyújtott gyertyájának titkát fedte fel: a hit, a remény, az öröm, a szeretet egységgé nemesülését. S máris utalt a románság körében szívet-lelket melengető kolindára, arra a veretes éneklésre, mellyel a házról házra járók köszöntik ilyenkor az embertársaikat.  Kissé mélyebbre ásva elmondta, hogy a kolinda a messiás születését hirdeti, s azt mondja: az ember ne tékozolja el az életét, sokkal inkább keresse a lét értékeit. S mosolyogjon a világra, tekintse azt ajándéknak. A legnagyobbnak. Czeglédiné dr. Gurzó Mária végül Petőfitől idézett, aki azt írta: minél többet adunk, annál több marad nekünk.

 

A Lejla produkcióját kikerekedett szemmel figyelő nézők

 

Kozma György, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke is köszöntötte  az est résztvevőit, majd – mint egy bőségkosárból az áradat – utat talált magának a műsorfolyam. Az egészen kicsik bájos igyekezete, tevékenységükben elmélyedő játéka csak egy-egy pillanatra „függesztődött” fel, amikor észrevették a nézőtéren szüleiket, szeretteiket.

 

A zene, az éneklés itt is, most is mindekit összekötött mindenkivel

 

Megbocsáthatatlan bűn lenne nem szólnunk a szupertehetséges, kicsiny Lejla (másként Leila) ösztöntáncáról. A részint arab származású (ennek megfelelően eme arab leánynevet viselő) tanulójuk táncmozgása leírhatatlan. Legközelebb alighanem akkor járunk az igazsághoz, ha úgy tippelünk: minden kis csontocskája egyszerre önálló életre kelt.

 

Elgondolkodásra ösztönző dal kisebbeknek és nagyobbaknak, mely egyaránt szólt mindenkihez

 

Majd a nagyobb kisiskolások tánca, éneke, mesélőkéje csalt elismerő mosolyt az arcokra. Olykor hajlamos az ember említés nélkül hagyni némely külsődleges jegyeket, de most elhallgathatatlan:  hozzátartoztak a produkció lényegéhez a hangulatteremtően ötletes jelmezek is.  Ezek a percek nem múltak el nyomtalanul, fényképezőgépek, tabletek, okostelefonok ármádiája rögzíttette a produkciókat. Mesejelenet, szemet gyönyörködtető táncparádé után kiváló zongorajáték aratott nagy sikert. Egy felnőtt nő és férfi köré lassan népes gyerekcsapat gyülekezett, s együttesen megindító, angolul és románul előadott, fülbemászó dallal kerítették hatalmukra a nézők lelkesedését. Mögöttük a vetítővásznon – fontos a sorrend – boldog gyermekarcok sorát követően elesett, beteg, bánatos, szomorú, reménytelen helyzetű gyerektársaik fényképeit láthattuk. Fontos üzenete ez is a karácsonynak.

 

A színpadi műsor zárásaként egy gyermekkórus tagjainak ajkáról a legjobbkor és a legjobb helyen csendültek fel a Halleluja közismert dallamai – ezúttal angolul és magyarul, s minden más náció érzéseit tolmácsolva; dicsérve a karnagy kiváló munkáját is.

 

A kolinda megköszönése

 

A műsor egyik nagy erénye az állandóságban is helyet kapó megújulás, ötletesség volt.  A nap hátralévő részében az iskola dolgozói, szülők és a számukra kolindáló gyerekek műsora már a bensőségesség irányába terelte az időt. Mint mindig, a főként tanárokból felálló kórus és elismerésre méltó aradi karnagyuk produkciója igazi örömzenélés volt. Olyannyira, hogy kis idő múltával Siluan Mănuilă, a Magyarországi Román Ortodox Egyház püspöke is csatlakozott hozzájuk, s ő is boldog új esztendőt kívánt az iskola dolgozóinak.

 

A püspök is ember...

 



<
++++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.