2019. december 10., kedd,  Judit
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2019. november 17., vasárnap
Hol a búza, hol a pénz?! (1)
Adásvétel vagy hitelügylet? – Vádlottak és más szereplők – Sejtették: valakik szemezgettek a búzával – A „közraktár” nem azt jelenti, hogy mindenki, mindent vihet onnan…
Szerző: Kiss A. János
Két (augusztusi) előkészítő tárgyalási nap után hétfőn és kedden megkezdődött a „tótkomlósi búzaügy” néven elhíresült bűncselekmény érdemi feltárása a Gyulai Törvényszéken. A hat vádlott akkor mind azt közölte, hogy nem követették el a vád szerinti bűncselekményeket, s elutasították az ennek beismerésért az ügyészség által felajánlott „kedvezményes” időtartamú elzárás lehetőségét. A most folyó első fokú tárgyalássorozat során dőlhet el nem jogerősen, bizonyítottan, hogy közülük kinek, kiknek a terhére róhatók fel a törvénysértő cselekmények, s esetleg felszínre kerülhet-e más, vagy mások felelőssége is. Ugyanis az tény, hogy egy tótkomlósi gabonatárolóból szőrén-szálán eltűnt 5775 tonna búza (bruttó ára 368 millió 145 ezer 017 forint, persze a károsultak kamatostul ennek többszörösét is igényelhetik), melynek útja eddig ismeretlen maradt, sőt annak pénzbeli ellenértéke sincs meg.

A Tótkomlósi Agrár Zrt. Makói úti telepének (a főhelyszínnek) bejáratáoz vezető bekötőút

 

Az első tárgyalási nap kedélyes hangulatban indult, ám – ahogy a Tanú című klasszikus film Virág elvtársa mondta – a helyzet egyre fokozódott… Dr. Mázor Róbert bíró ismertette az előző tárgyalási nap óta beérkezett dokumentumokat, így például a II. rendű vádlott írásban benyújtott vallomását. (A vádlottak nevét az első tárgyalásról tudósító írásunkban már felsoroltuk.) Ő tehát ily’ módon részletesen kifejtette álláspontját. Néhány, ezek közül kiragadott gondolatot említhetünk példálózásképpen. Élt azzal a gyanúperrel, hogy a búza eladója és az azt megvásároló bank (illetve saját kereskedőháza) nem adásvételt, hanem bújtatott hitelezést valósított meg. Erre utalónak találta azt, hogy a bank visszavásárlási kötelezettséget fogadtatott el az eladó terhére. (Így lehetett elkerülni az állam által előírt adóterhet – állította.) Majd elismerte, s igyekezett indokát is adni, hogy volt egy valótlan állítása: megsajnálta az I. rendű vádlottat, ha jól értettük, kérésére. Ekkor a VI. rendű vádlott egészségügyi okokból kérte a tárgyalóterem elhagyását. Ilyenkor szünetet kell tartani, most is ez történt. Utána a II. rendű vádlott folytatta. Általánosított: színleltnek minősítette a kereskedőház hasonló szerződéseit is. Gondolatsorát azzal zárta: felhasználták őt, s bármit tett, az tévedésből történt.

 

Kiderült, hogy az egyik meghallgatni kívánt tanú elérhetetlenné vált – a bíró elrendelte körözését. Egy másik tanúról pedig megtudhattuk: hét éve meghalt. Úgy tűnik, egy kilencéves történetbe ez is belefér…

 

Az elsőként meghallgatott tanú, dr. Balogh Tamás, a Raiffeisen Bank munkatársa volt az értékelt időszakban. A banknál követeléskezeléssel foglakozott. Elmondta, hogy a Békésagrár Kft.-től vettek több ezer tonna búzát. Közraktárra bízták, ám az kérésükre nem tudta kiadni számukra, mert akkorra eltűnt. A Békés Megyei Főügyészséget képviselő ügyésznő kérdésére elmondta: korábban felmerült bennük a gyanú, hogy el fogják tulajdonítani a búzájukat. A közraktár nem tudott az elszállításról, a rendőrség civilben érkezett munkatársa pedig úgy foglalt állást a szállítás (eltulajdonítás?) idején, hogy nem avatkozik be, mert polgári jogi vitáról van szó. Ezt követően büntetőfeljelentést tettek. Álláspontja szerint a közraktárnak kellett volna intéznie a rábízott áru megvédését. Ha jól értettük, azért tettek feljelentést, mert a biztonsági őrök nem engedték be őket, s a rendőröket sem. Az általuk megbízott – kerítésen kívüli megfigyelést végző – őrző-védő cég videó felvételeket is készített. Elmondta: személy szerint is látta, hogy felpakolnak búzát. A másik telepről, mely a Tótkomlósi Agrár Zrt. tulajdona, búzával rakott járműveket láttak távozni. A birtokvédelmet kérő közraktár képviselőjével jártak ott, s biztosak voltak abban a látottak alapján, hogy valami nem tiszta dolog történik. A IV. és az V. rendű vádlott védője kérte, hogy a bank adja át nekik a helyszín külső oldaláról készült videofelvételeket. Véleménye szerint a bank megakadályozhatta volna a búza elszállítását: „Ha én a helyszínen lettem volna, az a búza nem megy el”. 

 

A II. rendű vádlott is úgy találta, hogy az említett esetben nem adásvétel, hanem hitelezés történt. A tanúhoz intézett kérdezési módját a bíró egyszer csak megunta, s figyelmeztette: kérdései ne sugallják az általa elhangzani kívánt választ.

 

Rozsos Zsolt tanú, a helyszínre elsőként kihívott rendőrjárőr egyik tagja következett. A telephelyen azt mondták nekik, hogy csak áttárolás folyik, minden jogszerű. Papírokat mutattak, s azt mondták, azért az áttárolás, mert szükségük van a színekre. Elmondta a tanú, hogy az akkor ott levők közül dr. Pertich Attilát ismerte, bankosokkal nem találkoztak. Dr. Pertich Attila beszélt a jelenlévők közül, ő mondta, hogy minden jogszerűen folyik. „Ő alapból is nagyhangú ember, s nem akarta, hogy a munkálattal leálljanak” – emlékezett vissza a tanú. Jelentést tettek az orosházi ügyeletükre. Most úgy emlékezett, hogy egy nyomozó másnap ment a helyszínre, neki már adtak egy fénymásolatot a megmutatott iratokról. Ők egyenruhában jártak ott. Segítséget kértek, de azt az utasítást kapták, hogy fejezzék be az intézkedést, s írjanak jelentést. Aztán arra is visszaemlékezett, hogy a IV. rendű vádlott is jelen volt akkor, de úgy „nyolcvan százalékban dr. Pertich Attila beszélt”. Járőrtársa elment oda is, ahonnan a szállítás történt – emlékezett vissza. Nyomatékképpen visszatért a témára: dr. Pertich Attila végig azt hangoztatta, hogy csak átmozgatják a búzát, ezért törvényes, amit tesznek. A IV. és az V. rendű vádlott védőjének kérdésére válaszolva a tanú elmondta, hogy nem kaptak parancsot a tevékenység leállítására.

 

A következő tanú a járőrtárs volt, aki nevének és adatainak zártan kezelését kérte. Elmondta, hogy 2010. november 23-án bejelentés érkezett a közraktárt kerítésen kívülről megfigyelő őrző-védők részéről, miszerint a Makói úti telephelyekről búza átszállítása folyik. A Tótkomlósi Agrár Zrt. ott lévő telephelyére mentek, s meggyőződtek arról, hogy folyik az áttárolás. Jelentették az ügyeletnek, hogy valós a bejelentés. Ő is emlékezett: az ott lévők kitárolásról beszéltek, s papírokat is mutattak nekik. A búzát tulajdonló bankot nem sikerült elérniük. Aznap se parancsnok, se nyomozó nem ment ki a helyszínre. Azt mondta, hogy többen is voltak azon a helyen, ahol intézkedtek, a papírokat dr. Pertich Attila adta át számukra. Az ügyésznő kérésére megmutatta légi- vagy űrfelvételen, hogy az egyik telepről a másikba hol szállították át a búzát, a kettő közötti kapu kinyitásával. A bíró felolvasta a tanú 2018-as vallomását, melyben megnevezte az ott lévők közül dr. Pertich Attilát, meg a IV. rendű vádlottat, s jelezte: az V. rendű vádlottban nem biztos. Azt mondták nekik: kell a hely, azért viszik át a búzát a másik telephelyre. Nyomatékosította: „a szót dr. Pertich Attila vitte”. Úgy látták, hogy a Tótkomlósi Agrár Zrt. dolgozói végezték a munkát. Arra is emlékezett, hogy az általa látott ajtóról le volt tépve a záró papír. A telepen nem láttak biztonsági őrt, az irodában Braun Miklós, továbbá a IV. rendű vádlott, illetve dr. Pertich Attila tartózkodott. Vártak nyomozót, de utasították őket, hogy menjenek jelentést készíteni. Nyomozók az utána következő napokban sem keresték meg őket. A tanú az említett vallomásában úgy jellemezte a tapasztaltakat, hogy Braun Miklós zavart volt, s dr. Pertich Attila vitte a szót. Hangsúlyozta, hogy nem átszállításról volt szó, hanem közraktározásról. Az volt a benyomása, pénzért vitték a gabonát.

 

Takács Zsolt lépett be tanúvallomásra. Hangulatos percek következtek ezután, nyilvánvalóan a tanú egyéniségének „gyümölcseként”. Persze a téma komolysága meg sem kérdőjeleződött. Elmondta, hogy a III. rendű vádlottat ismeri már, találkoztak korábban is – valamely bíróságon. Mint megtudtuk, a tanú a szóban forgó időszakban a Raiffeisen Bank, s annak RB Kereskedőház Kft. nevű cégének vezetői körébe tartozott. (A vádlottak és védőik rendre kifejtették, hogy tulajdonképpen e két szervezet formálisan sem nagyon különült el egymástól. Az árukereskedelemre létrehozott cég tőkéjét a bank biztosította.) Agrár- és kereskedelmi finanszírozási területet vitt.

 

Az RB Kereskedőház és a Békésagrár Kft. között valósult meg egyfajta ügylet, még 2007-ben.  A tanú elmondta, hogy mezőgazdasági keretszerződés jött létre közöttük, visszavásárlási opcióval.  Biztosítékként a tulajdonos Agrogyán Zrt. nevű cégének vételi kötelezettsége volt. Az áru viszont közraktárba (mondhatnánk, biztonságos helyre, de nem mondjuk) került. A tanú azzal indokolta a közraktárba helyezést, hogy az gondoskodik a gabona mennyiségi meglétéről és minősége magőrzéséről. A bíró ama kérdésére, hogy akkor miként lett ebből baj, a tanú kifejtette: a Békésagrár 2009-ben nem volt könnyű helyzetben, így az RB Kereskedőház felszólította az Agrogyán Zrt.-t, hogy éljen a vételi „lehetőségével”. A terményt tároló három raktárban 2010 tavaszára hiányok mutatkoztak, így rendőrségi feljelentést tettek. Akkorra Tótkomlóson meghiúsult a kitárolás (Mezőgyánból. Újkígyósról már minden búzát elszállítottak). A tárgyalt tótkomlósi történésekről így fogalmazott: kollégái szemeláttára onnan több ezer tonna gabonát „meglovasítottak”. A rendőrség a tájékoztatás ellenére nem tudta megvédeni azt. Részletezte: a hiány észlelésekor őrző-védőkkel figyeltették a folyamatokat, kollégái a helyszínre mentek, de a rendőrök nem tudtak mit tenni, továbbá birtokvédelmet próbáltak kérni a jegyzőtől. Arra nem tudott válaszolni, hogy káruk megtérülése most hogyan áll. Annyit elárult, hogy „Tótkomlós fájdalmas veszteség az RB-nek, a banknak”.

 

A tanú védői kérésekre válaszolva elmondta, hogy gabonát átmozgatni csak helyben szoktak, áttárolni nem. A II. rendű (közgazdász) vádlott kifejtette: az RB Kereskedőháznak tárgyi eszközei nem voltak, s dolgozói az öt ügyvezetőből álltak. (Egyikük éppen a tanú volt.) A IV. és az V. rendű vádlott védője nem kertelt: szerinte a szóban forgó ügylet nem kereskedelmi tevékenység volt, hanem hitelügy. A védő egyik kérdését hallva a bíró megtiltotta a tanúnak azt, hogy válaszoljon arra.

 

(Folytatjuk)

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.