2019. november 15., péntek,  Albert és Lipót
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2019. október 12., szombat
Gyere velem verselni!
Péter Erika költőnő, az Országos Könyvtári Napok alkalmával, „gyerekzeteivel” lelkesített a békéscsabai Lencsési könyvtárban az olvasásra, verselésre
Szerző: Zsidov Magdolna
Az őszi napsütés lágy melege hangolta Péter Erika költőnő gyerekeknek szánt előadását. Az alkalomra a Lencsési Általános Iskola és AMI két osztálya, a 3. A és a 3. C érkezett. Már a belépésük is fegyelmezett, udvarias volt. Semmi zajongás, széktologatás. Látszott és érződött, hogy „jó kezekben” vannak.

A gyerekeket és a jelenlévő felnőtteket Remeczky Ibolya, a kis könyvtár egyik könyvtárosa köszöntötte, majd, mint legilletékesebbnek, Péter Erika költőnőnek adta át a bemutatkozás és a lírai szavak jogát.   A költőnő – bár a gyerekek többsége ismerte, sőt, dedikált könyvét szorongatta a kezében – dióhéjban bemutatkozott. Elmondta, hogy Príma-díjas költő, főleg gyerekverseket ír, de felnőtteknek szóló versei is szép számmal vannak, sőt regénye is megjelent. Nyolc gyermekverskötete jelent meg. Öt éve általános iskolai tananyagban szereplő versei: Zsákbamacska, Zöldségeket mondunk, Zöldségbolt, Névnapi meghívó, amelyek további öt éven át még biztosan tananyag lesznek. Elmondta, hogy több elismeréssel, kitüntetéssel jutalmazták eddigi munkáját, így nyerte el a már említett Békés Megyei Príma-díjat magyar irodalom kategóriában. Hozzátette, a többit nem sorolja fel, akit érdekel, az a Honlapján többet is megtudhat.  Péter Erika előre jelezte a gyerekeknek, hogy ezen az alkalmon fő téma az ősz lesz, mellette megjelennek az igen mozgékony, de a lomhább állatok is. Ezután segítője, férje, Tuba László közreműködésével, a verskötetek versei kivetítve keltek életre a vásznon. Miközben a képek egymást követték, a versek színes forgataga hangzott el az őszről. A gyerekekhez intézett kérdésre, hogy tudják-e, mi a szüretelés, és voltak-e már szüreten, a gyerekek kórusban válaszolták az igent. Elmondták – nem torkolva le egymás beszédét, szépen kivárták, hogy sorra kerüljenek –, hogy az osztállyal közösen voltak szüretelésen, szőlőpréselésen, sőt mustot is kóstoltak, ami nagyon ízlett nekik. De hogy a versek mennyire ízlettek, azt a lelkes, minden egyes gyerekszájából serkenő verselés bizonyította. Mondókát is tanultak az őszről, amit Péter Erika a gyerekek közzé vegyülve rímelt a fejükbe. A sok-sok vers közül néhány: Sárga, A köd, Esőtánc, Sártaposó Manó. A költőnő minden versének a témájához gondolatokat fűzött, amit a gyerekek figyelmesen hallgattak, miközben részesei lettek a gondolatmenetnek. Az utolsó előtti évszak egyik csodájáról, a színek sokaságáról is szó esett, amire a gyerekek felsorolták a fák színesbe fordult leveleinek árnyalatait. De mindvégig meglepő volt az a lelkesedés, őszinte figyelem, amivel részesei lettek a rímekbe szedett természeti csodáknak.   Ezután még sok vers hangzott el, például a Zöldségbolt, amelyben észrevették a gyerekek, hogy egy-két zöldség a felsorolásból bizony kimaradt. A Boci-foci, Egérvásár, mind-mind lekötötték a gyerekek érdeklődését. No és énekelhették a Gombóc bohócot, amelyet a Palinta Társulat zenésített meg, a Banánházat (Dafna zenéjével és hangjával), a hajléktalanná lett szegény majom történetét, aki megette a saját házát.     Egy nagyon fülbemászó dallamú verssel zárult a „mókázás”, a Kutyakomédiával (halkan súgom, olyannyira fölbemászó, hogy még az én „botfülembe” is bemászott).  Péter Erika kedvessége, sodró jelensége, gyermekértése, átlényegülése a magyarázata annak, hogy a gyerekeket, de a jelenlévő felnőtteket is magával tudta ragadni. Elismeréssel lehet szólni a 3. A tanítójáról, Szendiné Solymosi Editről, akinek a gesztusairól, egy-egy szemvillanásáról le lehetett képezni, mennyire érzi a gyerekvilágot pedagógusként, de emberként is. Számtalan alkalommal tanít be gyerekeket szereplésre, aktivitása elismerést érdemel, ahogy a C. osztály tanítója, Bondár Edit szintúgy. Nekik, és a gyerekeknek köszönhetően mindkét osztály viselkedésből kitűnőre vizsgázott.A gyerekeket és a jelenlévő felnőtteket Remeczky Ibolya, a kis könyvtár egyik könyvtárosa köszöntötte, majd, mint legilletékesebbnek, Péter Erika költőnőnek adta át a bemutatkozás és a lírai szavak jogát.

 

A költőnő – bár a gyerekek többsége ismerte, sőt, dedikált könyvét szorongatta a kezében – dióhéjban bemutatkozott. Elmondta, hogy Príma-díjas költő, főleg gyerekverseket ír, de felnőtteknek szóló versei is szép számmal vannak, sőt regénye is megjelent. Nyolc gyermekverskötete jelent meg. Öt éve általános iskolai tananyagban szereplő versei: Zsákbamacska, Zöldségeket mondunk, Zöldségbolt, Névnapi meghívó, amelyek további öt éven át még biztosan tananyag lesznek. Elmondta, hogy több elismeréssel, kitüntetéssel jutalmazták eddigi munkáját, így nyerte el a már említett Békés Megyei Príma-díjat magyar irodalom kategóriában. Hozzátette, a többit nem sorolja fel, akit érdekel, az a Honlapján többet is megtudhat.

 

Péter Erika előre jelezte a gyerekeknek, hogy ezen az alkalmon fő téma az ősz lesz, mellette megjelennek az igen mozgékony, de a lomhább állatok is. Ezután segítője, férje, Tuba László közreműködésével, a verskötetek versei kivetítve keltek életre a vásznon. Miközben a képek egymást követték, a versek színes forgataga hangzott el az őszről. A gyerekekhez intézett kérdésre, hogy tudják-e, mi a szüretelés, és voltak-e már szüreten, a gyerekek kórusban válaszolták az igent. Elmondták – nem torkolva le egymás beszédét, szépen kivárták, hogy sorra kerüljenek –, hogy az osztállyal közösen voltak szüretelésen, szőlőpréselésen, sőt mustot is kóstoltak, ami nagyon ízlett nekik. De hogy a versek mennyire ízlettek, azt a lelkes, minden egyes gyerekszájából serkenő verselés bizonyította. Mondókát is tanultak az őszről, amit Péter Erika a gyerekek közzé vegyülve rímelt a fejükbe. A sok-sok vers közül néhány: Sárga, A köd, Esőtánc, Sártaposó Manó. A költőnő minden versének a témájához gondolatokat fűzött, amit a gyerekek figyelmesen hallgattak, miközben részesei lettek a gondolatmenetnek. Az utolsó előtti évszak egyik csodájáról, a színek sokaságáról is szó esett, amire a gyerekek felsorolták a fák színesbe fordult leveleinek árnyalatait. De mindvégig meglepő volt az a lelkesedés, őszinte figyelem, amivel részesei lettek a rímekbe szedett természeti csodáknak.

 

Ezután még sok vers hangzott el, például a Zöldségbolt, amelyben észrevették a gyerekek, hogy egy-két zöldség a felsorolásból bizony kimaradt. A Boci-foci, Egérvásár, mind-mind lekötötték a gyerekek érdeklődését. No és énekelhették a Gombóc bohócot, amelyet a Palinta Társulat zenésített meg, a Banánházat (Dafna zenéjével és hangjával), a hajléktalanná lett szegény majom történetét, aki megette a saját házát.  

 

Egy nagyon fülbemászó dallamú verssel zárult a „mókázás”, a Kutyakomédiával (halkan súgom, olyannyira fölbemászó, hogy még az én „botfülembe” is bemászott).

 

Péter Erika kedvessége, sodró jelensége, gyermekértése, átlényegülése a magyarázata annak, hogy a gyerekeket, de a jelenlévő felnőtteket is magával tudta ragadni.

Elismeréssel lehet szólni a 3. A tanítójáról, Szendiné Solymosi Editről, akinek a gesztusairól, egy-egy szemvillanásáról le lehetett képezni, mennyire érzi a gyerekvilágot pedagógusként, de emberként is. Számtalan alkalommal tanít be gyerekeket szereplésre, aktivitása elismerést érdemel, ahogy a C. osztály tanítója, Bondár Edit szintúgy. Nekik, és a gyerekeknek köszönhetően mindkét osztály viselkedésből kitűnőre vizsgázott.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.