2019. július 17., szerda,  Endre és Elek
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2019. június 21., péntek
Vészhelyzet Fényesen?
Egyetlen dél-békési unióspénz-lenyúlási pályázat összegéből meggyógyíthatnák a természeten ejtett sebet – Az ott élők egészsége a tét, a kormány mégis tétlenkedik
Szerző: Kiss A. János
Valakik még a rendszerváltással lezárult „átkosban” engedélyt adtak arra, hogy a Békéscsaba külterületén található, vonzó természeti környezettel csábító városrészben, Fényesen tárolják a Kner nyomda által felhasznált és elhasznált vegyi anyagokat. A hetvenes-nyolcvanas évek egyik szocialista/kapitalista képződménye, egy gazdasági munkaközösség (gmk.) kapott megbízást a vegyszerek tárolásra, felújítására, ismételt értékesítésére. „Persze” hordott oda máshonnan is, ki tudja miféle anyagokat. Aztán mentesíteni kellett volna a szennyezetté vált területet, ám a gmk. becsődölt, felszámolták. Az elengedhetetlen és halaszthatatlan védekezés, a szennyeződés megszüntetése, a bajt okozó szerek elszállítása és ártalmatlanítása az állam nyakán maradt. Az meg tojik az egészre… A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kövizig) és Békéscsaba önkormányzata ugyan igyekszik tenni a megoldás érdekében, de ha az állami költségvetés elosztását eldöntők (például a Fényesen élők adóforintjait is beszedve) nem hajlandók törvényi kötelezettségeiknek eleget tenni, azaz például pénzt adni a feladatra, akkor mit lehet tenni?! Kaposi László, aki a Demokratikus Koalíciót (DK-t) képviseli a megyeszékhely önkormányzatának képviselő-testületében, megelégelte a dolgot. Hozzálátott a botrányos késlekedés, emberellenes magatartás feltárásához, s igyekszik rábírni képviselőtársait arra, hogy mozdítsák meg az ügyet, s szorítsák rá az államot (például alkotmányos) kötelezettségei teljesítésére.

A fényesieket érdekli, hogy mi lesz a sorsuk

 

Szabó János, a Kövizig igazgatója 2019. április 8-ai keltezéssel válaszlevelet küldött dr. Bacsa Vendel, Békéscsaba jegyzője számára.  Ennek tárgya: „Tájékoztatás Fényes Tanya kármentesítési helyszínen végzett vizsgálatokról” volt. A levél lényegében korrekt módon leírja a szennyeződés keletkezését, a kárelhárítási törekvéseket, azok eredményét (s nem titkolva: eredménytelenségét).

 

A szennyeződés felismerése közel húszéves múltra tekinthet vissza. Azaz, mintegy 10 esztendővel a rendszerváltozás után következett be… Persze nem előzmények nélkül. A „Gyopáros GMK” (olyan cégféleség, mely a szocialista viszonyok között kapitalista struktúrájú volt) 1987-től ott helyezte el – elsősorban – az akkori (békéscsabai) Kner Nyomda tevékenysége során keletkezett hulladékot, egyben azok regenerálását, újraértékesítését is végezte. Aztán (kicsi csomó nagyot kíván alapon?) más cégek trutyiját is odaszállították.  De ezeket a környezetvédelmi hatóság felszólítására sem nagyon regenerálták. A tűzvédelmi hatóság aztán 1995-ben leállíttatta a telep további működését, ugyanis akkorra ott 100 tonna tűz- és robbanásveszélyes oldószermaradvány halmozódott fel. Persze közben a GMK-t bírságolgatták is, de azokat a cég soha nem fizette meg, majd csődöt jelentett, s felszámolták. Az utóbbi lépés során kimutatható vagyona (hogy, hogy nem) nem fedezte a veszélyes anyagok ártalmatlanítását. A feladat a helyzetet szabályozó törvény szerint ekkor állami felelősségi körbe került. Aztán további kármentesítési intézkedések történtek.

 

A Környezetvédelmi Minisztérium – úgynevezett gyorsintézkedési eljárás koordinátoraként – 1999-ben lépett fel az ügyben. (Tudjuk, Isten malmai lassan őrölnek…) A GMK területén 2000 januárjában tűz keletkezett, a cég csarnoka leégett. Baj, baj hátán. Az ott tárolt veszélyes anyagok jelentős hányada a tűz hatására szétszóródott 50-100 méteres körzetben, s átalakult – mi ezzé, mi azzá. A megrongálódott hordókból kifolyt, az oltóvízzel összekeveredett veszélyes anyagok az akkor átfagyott talajon szétfolytak, aztán talaj- és talajvíz-szennyeződést okoztak. Gyorsintézkedésként 200 tonnánál több festéket, festékiszapot, más vegyi anyagot (perklór-etilént oldószer-, sav-, olajmaradékot, göngyöleget szállította el a dorogi hulladékégetőbe és az aszódi hulladéktárolóba. Ezt 2001-2002-ben környezeti tényfeltárás követte.  Ez a talajvíz veszélyes anyagokkal való erős szennyezettségét mutatta ki. Az elsődlegesen érintett területen öt talajvízfigyelő kutat alakítottak ki. A talajvíztisztítás 2003-tól kezdődött, s az első két évben nem lett eredménye.

 

Továbbra is szálltak, szálldogáltak az évek, s 2005-ben „részleges próbaüzem jellegű műszaki beavatkozás” kezdődött. Ennek tapasztalatai alapján megtervezték a véglegesnek tűnő műszaki beavatkozást – ha hiszik, ha nem, 2008-ban. Aztán 2009-20010-ben megindultak a beavatkozás első ütemei: például a legszennyezettebb gócot szádfallal zárták körül, belőle kitermeltek anyagot.

 

A programot mielőbb folytatni kellene. Ám az Országos Környezeti Kármentesítési Programban erre nem terveznek pénzt. Az egyre-másra végrehajtott közigazgatási átszervezések sem használnak az ügynek: ugye, sok bába közt elvész a gyermek. Az állam addig meghatározott szerveitől áttették a Fényes tanya kármentesítési helyszínnel kapcsolatos kötelezettséget a Kövizig-hez. De pénzt nem adtak rá… (A források biztosításának megszűnése 2009-től folyamatos.) Ezáltal a műszaki beavatkozások megrekedtek, késnek, elmaradnak, s már az előírt határidőket sem lehet komolyan venni. Az említett figyelőkutak működése, a minták elemzése csak 2011-ig létezett, akkor az azt végző intézet megszűnt, a feladatot nem ruházták át másra, s pénzt sem biztosítottak rá…

 

Az ilyen objektumokkal kapcsolatos állapotokat 2014-ben megvizsgálta az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Megállapította, hogy 2012. óta nincs pénz biztosítva az ilyen feladatokra, továbbá a Belügyminisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium még csak nem is egyeztetett a feladatok jogszabályban meghatározott átadásáról-átvételéről.

 

Az ügyben a következő lépés két év múlva történt: az I. fokú környezetvédelmi hatóság vízmintavételt végeztetett Fényesen, s megállapította, hogy „a tartós környezeti károsodás továbbra is fennáll”.

 

Mint egy jéghegy: a probléma döntő része odalent van...

 

Újabb két esztendőt követően (tehát 2008-ban) a Kövizig az Országos Vízügyi Hivatal által biztosított (egyéb) pénzügyi forrás felhasználásával végeztetett mintavételeket, adatelemzéseket. (A vizsgálatokat a BGT Hungária Környezettechnológiai Kft. végezte. Jelentésében utalt az ismerethiányokra, javaslatokat tett a „rövidtávú” teendőkre, s megállapította azok várható költségeit is.)

 

Ennek az évtizednek a közepén, második felében ismertté vált kútmérési veszélyesanyag-értékek tízszeres, százszoros, ezerszeres túllépést mutatnak a megengedetthez képest. Az is igaz, hogy a legszennyezettebb góc kitermelés után, 2010-et követően a legveszélyesebb komponens koncentrációja csökkenő tendenciát mutat. A Kövizig levele tételesen, anyagféleségenként pontosan meghatározza a mért értékeket, jelzi a tendenciákat.

 

A „…négy szennyező anyag tizennégy éves koncentráció eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy – noha a szennyezőanyag koncentrációk értékei csökkenő tendenciát mutatnak – a talajvíz-szennyezettség mutatói a hatóság által előírt kármentesítési „D” célhatárérték fölött vannak. Ezek miatt a jövőben a kármentesítési munkák folytatása szükséges” – olvasható a levél summázatában.

 

Azt is fontos idézni e jelentésből, hogy jelenleg nem ismerhető pontosan a szennyezett terület egészének, s az egyes szennyező anyagok horizontális elhelyezkedésének kiterjedése. Ugyanis a területen létező talajvíztömeg az utolsó, 2002-es felmérés óta – a talajvíz áramlása következtében – elmozdulhatott.  A vegyianyagcsóvák úgynevezett dinamikájáról meg fogalmunk sem lehet. Így aztán nem zárható ki az addig nem szennyezett területeken való megjelenésük sem. Ezért a jelentés készítői azt javasolják, hogy folytatni kell az aktualizáló tényfeltárást, s a jelenlegi megfigyelő kutak számát növeljék további 12 darab, 8 méter mély kúttal. Emellett 37 darab, 6 méter mély, kis átmérőjű új furat elkészítését is indítványozzák.  A mintavételt félévente kellene megejteni. Az aktualizáló tényfeltárás várható ideje két és fél év lenne. E feladat megoldásának költsége – áfával együtt – 31 millió 500 ezer forintra becsülhető, „melynek pénzügyi fedezete a vízügyi ágazatban jelenleg nem áll rendelkezésre” – áll a Juhász András által összeállított, s Szabó János által aláírt tájékoztató levélben.

 

Kaposi László azt mondja, hogy egy fényesi polgárral beszélgetve került szóba a városban fellelhető környezetszennyezés ügye. Az arrafelé élők látnak egy körülkerített, fémlemezekkel tűzdelt területet, valaha hallottak a súlyos szennyeződésről is, de szinte emberemlékezet óta nem rendelkeznek információval róla. Aggódnak is. Kaposi László számára ezt követően, szeptemberben vett lendületet az ügy. Az első reakció, mellyel oknyomozása során találkozott, az volt: az előző évben kaptak egy kis pénzt a mérésre. Decemberre várták az eredményt, mely aztán úgy szólt: egy kis javulás van a szennyeződés mértékében, ám az – területileg – terjed tovább. Arra viszont nincs válasz, hogy a lakosság használatában lévő ásott vagy fúrt kutak e téren milyen állapotban vannak. Egy biztos, mielőbb folytatni kellene a terület kármenetesítését. Viszont az illetékesek válasza: nincs rá pénz.

 

Kaposi László elmondta, hogy a Kövizig válaszlevele előtt meghányták-vetették az ügyet a békéscsabai jegyzővel. De egyeztettek a témában Szarvas Péterrel, Békéscsaba polgármesterével is. Vele szerveztek is egy fórumot Fényesen. A helyzet e törekvések, együttmunkálkodások ellenére is bizonytalan. Szarvas Péter azt is megígérte, hogy 3 kút vizsgálati díját magára vállalja a város. Most várják azokat az önként jelentkezőket. akiknél a vizsgálat elvégezhető lenne. E feladat megoldása e hónapra van ütemezve. (Az „inkriminált” terület fekvése: a Lencsési lakótelepről a Magyar utcán át a vasúti kereszteződésig kell menni, előtte el kell kanyarodni balra, a Borjúrét felé, s a földes úton az erősávot kell megcélozni.) Arrafelé gazdálkodó emberekkel, állattartókkal találkozhat az érdeklődő.

 

Konkrét, friss vizsgálati anyagok, azok alapján összeállított költségvetési tervezet nélkül nehéz volna megmondani, mennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy az emberek életét, egészségét súlyosan veszélyeztető szennyeződést teljesen és véglegesen felszámolják. Úgy tűnik, néhány százmillió forint kellene hozzá. Meg az állam részéről némi felelősségtudatra és -vállalásra, törvénytiszteletre. Egy ültő helyében bármelyikünk hosszasan tudná sorolni, hogy hol, mennyi pénzt „bokázik” el a kormány kevésbé fontos dolgokra, mint ennek a fényesi időzített bombának az ártalmatlanítási költsége.

 

A magunk részéről nem „szállunk le” e témáról, ahogy elmondása szerint Kaposi László sem.

 

Szarvas Péter (balra) és Kaposi László a lakossági fórumon

 

 



<
+++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.