2018. december 15., szombat,  Valér
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2018. július 17., kedd
Gyűjtő- és gyújtópont a Fő utcában
Tótkomlós – ahogy még nem láthatták
Szerző: Kiss A. János
Talán az iránytű is égtájat vált, amikor elmegy az ember ama a tótkomlósi ház mellett, mely kőhajításnyira fekszik a szlovák iskolától, kettőre meg a szlovák óvodától. Udvara vetekszik egy tisztes fémhulladéktelep látképével, de vitathatatlan: annál gazdagabb, hiszen a tárolt anyagok választékának színes palettája itt fát, üveget, aranyat, műanyagot, papírt, gumit és sok egyéb mást is kínál a fürkész tekinteteknek. Úgy hírlik, a környéken lakóknak nem csupán esztétikai kifogásai vannak a magángyűjtőpont ilyetén fenntartása ellen, hanem rettegnek a rágcsálók lehetséges tenyészetétől. Ám igaz: egyedül egy közvetlen szomszéd, Sztrunga Diána vállalkozott a kifogásolt körülmények, az azokról alkotott véleménye nyilvános kifejtésére.

A ház Fő utcai fontján ide lehet belépni a járdáról (Képeink a minapi ottjártunkkor készültek)

 

Sztrunga Diána (ettől kezdve csak panaszosként említjük) úgy emlékszik, hogy ők mintegy tíz éve laknak a házukban, s a gyűjtögető férfi már azt megelőzően is a szomszédjukban élt, akkor még nem egyedül, hanem az édesanyjával, aki haláláig igyekezett kordában tartani fia gyűjtögető szenvedélyét. Bár a magándepó flórája és faunája szerves halmazt alkotni látszik az irdatlan hulladéktömeggel, a panaszost igazából a rágcsálóveszély, némely rovarok lehetséges inváziója aggasztja, de nem boldogítják az időnként fel-fellobbanó hang- és szaghatások sem.

 

A Fő utcai egyik ablak nyíltan vall a körülményekről

 

– Magánszemélyek, s talán kisebb cégek is idehordják a máshol elhelyezhetetlen hulladékukat, de a szomszéd se nagyon jár haza üres kézzel – mondta a panaszos. –  Kidobott tévékészülékek, monitorok, mindenféle fémhulladék-féleségek áramlanak folyamatosan az udvarába. Olykor az utcán is szétver csöves képernyőket, melyek szerterepülő üvegdarabjai miatt kéthetente kénytelenek vagyunk újabb gumikat vásárolni a kerékpárjainkra. Sok törmeléket a szeméttároló kuka nyel el. Étlen-szomjan tartott két kutyáját, kezdeményezésünkre, nemrégen az orosházi és a tótkomlósi állatmentők vitték el tőle. A piacról hazahordott, bizonytalan állagú zöldségek, gyümölcsök nem bizonyultak számukra eledelnek, sokkal inkább rothadó bűzforrást jelentettek, légyinváziót gerjesztenek. Amennyire az látható, a ház belseje is tele van már szemétnek mondható mindenfélével. Az is „épületes látvány”, amikor a ház utcai járdaszakaszán felhalmozódnak a sokszor teherkocsival odahordott hűtőgépek, tévékészülékek, monitorok, olykor olyan WC-csészék, melyeket, hogy úgy mondjam, utolsó alkalommal már elmulasztottak megtakarítani. No meg a sörösdobozok hada, s az a rengeteg üvegcserép az udvarában! A ház hátulján lévő csatornánkra rugókat akasztott, a lomok a falunkig értek, így az be is ázott, leverődött egy-két helyen. A minap egy terepjárós férfi 8-10 tévét hozott, lerakta a ház előtti járdára. Azt mondta, a gyűjtögető mondta neki, hogy nyugodtan pakolja le, ha nincs is otthon. A garázsajtón lyukat fúrt a patkány, az egyik környéken lakó házának falával ugyanezt tette.  Mérget nem merünk kitenni a kutyák, macskák miatt, mi magunk inkább csapdával igyekezünk védekezni.  

  

A ház a párhuzamos utcáról egy hátsó kapun is megközelíthető

 

– Jelezték a problémájukat a hatóságoknak?

 

– Nemrégen szóltunk az önkormányzatnak, úgy tudom, egy másik szomszéd is bejelentést tett. Tudtommal kijöttek, fel is szólították őt a rend tartására, de ennek semmilyen jelét nem tapasztaljuk: minden folyik tovább, mintha mi sem történt volna. Mótyovszki Róbert alpolgármesternek szóltunk legutóbb, aki érzékelhetően tudott a problémáról, de azt mondta, hogy semmit sem tud tenni. Viszont javasolta, hogy keressük meg a jegyzőt. Az áldatlan helyzetről a helyi tévé is készített egy műsort, de annak sem lett foganatja. A polgármesteri hivatal dolgozói közül nem is egy errefelé közlekedik, szörnyülködnek is rendesen, de nem történik semmi. Úgy tudom, ugyancsak szóba került az eset a legutóbbi képviselő-testületi ülésen, aztán minden maradt a régiben. Ezt elégeltük meg. A közegészségügyi hatóság szintén tájékozódott, állítólag felszólították őt a rendcsinálásra, július közepi hatállyal. A rendőrök széttárják a kezüket: nem az ő dolguk ez ügyben intézkedni. Gondolom, a NAV-nak is volna itt keresnivalója. De időnként akadnak más félnivalóink is.

 

A természet méterről méterre visszaszerzi magának a "vaskor" által elvetteket

 

– Mondana rá példát?

 

– Volt olyan is, amikor az udvarban két pébé-gáz palackot lefektetett a földre, valami vasrudat keresztbe rakott rajtuk, s nagy szikrázás közepette flex-szel vágta el azt. Szólni sem nagyon lehet neki: hőbörgős, talán némi ital is fűti erre.

 

A szlovák iskola távolsága a lerakattól

 

Szerencsénkre otthon találtuk a gyűjtögető férfit. Az udvaron szorgoskodott, nekivetkőzve. Kért egy kis időt, felkapott magára valamit, s máris jött a háza elé. Kölcsönös bemutatkozás után beszélgetésbe elegyedtünk.

 

Miután kiderült, hogy mi járatban vagyunk, elcsodálkozott: hol itt a probléma? Háttér-információként elmondta, hogy 63 évesen nyugdíjba készül vonulni, négy szakmája van (ahogy kihámoztuk, ezek többsége klasszikusan nem tekintendő szakmának), s bár közmunkásként is dolgozott korábban, annyiért nem éri meg, ráadásul nem is volt elégedett az ottani munkaerkölccsel. Hogy mivel foglalkozik most? Azt válaszolta: szétszed és elad. Olykor ez utóbbit megelőzően javítgat is ezt-azt.

 

A gyűjtögető férfi azt mondta, mindent 1 méternyi távolságra pakolt a szomszédos háztól. Hát, hellyel-közzel...Tagadta, hogy problémája lenne a közegészségügyi hatósággal, vagy annak vele.

 

– Jó a kapcsolatom a tótkomlósi önkormányzattal is.

 

Ennek részletesebb kifejtését kértük, mivel valami csak nem stimmelhet, ha az alpolgármester is kifogásolhatónak találta a működését, ráadásul testületi ülésen szóba került a portája. De elárulta:

 

– A pontos nevét hirtelenjében nem tudom megmondani, valamilyen Zoli az, aki ott dolgozik az önkormányzatnál, vele tartom a kapcsolatot.

 

S kifejtette: sem az önkormányzat, sem más hatóság soha, semmiért nem büntette őt. S mára azt is megoldotta(?), hogy a lomhegy legalább egy méterre véget érjen a szomszéd fala előtt. Kissé felháborodottan utasította el a feltételezést, hogy bizonyos állatfajták tanyát vertek volna a birtokán:

 

– Patkány, pocok soha nem volt nálam.

 

Az egerekről nem nyilatkozott, igaz, azokra nem kérdetünk rá. S hangjával nyomatékosította, hogy a kutyáit mindig is rendben tartotta. Önkéntelen kérdés: akkor miért engedte, hogy az állatvédők elvigyenek közülük kettőt is nemrégen? „Nem akartam ellenkezni velük” –magyarázta a dolgot a gyűjtögető férfi.

 

Még egyszer a ház főbejárati, rakodási oldala: amikor arra vitt az utunk, "csak" ennyi volt a "felhozatal"Láthatóan felvillanyozódott, amikor szenvedélyes munkálkodásáról érdeklődtünk. Elmondta, hogy valóban átvesz tévéket, monitorokat, nem is keveset, aztán szétszereli azokat, értékesít belőlük ezt-azt. (Vélhetően például az aranyat, amihez szerte az országban, lomtalanításkor, kocsikkal érkező „önkéntesek” a képernyők durva szétverésével jutnak hozzá, üvegcseréphalmokat hagyva maguk után, az árokparton.) Kis büszkeség is vegyült a hangjába, amikor ecsetelte: egyes gépeket megjavít, s azért díjat kap, illetve más, neki „átpasszolt” gépeket is megreparál, majd értékesíti azokat.  Bevételi „beszámolójában” egy ködös, neki küldött, rendszeres jutatást is megemlített: valami néhány tízezres előnyugdíj-összeget is megemlített.

 

Kifejtette azt a véleményét is, hogy a környéken lakók egyikével sincs baja, kivéve a közvetlen szomszéd Sztrungáékat, a helyi tévé gyűjtögető-tároló tevékenységgel kapcsolatos műsorát is az ő számlájukra írja.

 

Mint már szó esett róla, a főállású alpolgármester Sztrungáék megkeresésekor lazán „lepasszolta” az ügyet. Az önkormányzati közigazgatási ismeretekkel és gyakorlattal nem nagyon rendelkező más polgármesterekhez, alpolgármesterekhez hasonlóan ő is két megoldást mérlegelhetett: azt mondja a panaszosnak, hogy utánanéz a dolognak, s majd értesíti őket az eredményről, vagy a jegyzőhöz irányítja őket. Mótyovszki Róbert ez utóbbival élt. (A jegyző asszony éppen szabadságát tölti, ha úgy alakul, valóban megkeressük őt.)

 

Persze a kérdés: mi a megoldás, mert a látott állapot valóban tarthatatlannak, megoldatlannak tűnik. Ha a különféle hatóságok is találnak kivetnivalót a kialakult helyzetben, akkor bírsággal élhetnek, melyet meg-megismételhetnek. Az érzékeltek alapján „rezeghet a léc” birtokháborítás, némi vállalkozási és adóbibi gyanúja tájékán is.  Pedig az „alapszabály” egyszerű lenne: élni és élni hagyni…

 

Ahol - amolyan "fekete dobozként" - bemegy minden hulladék..., de vajon kijön-e onnan valaha?!

 

 



<
++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.