2018. május 21., hétfő,  Konstantin
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2018. április 23., hétfő
Egy kis hiba – lehet, hogy végzetes?
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös című története a Békéscsabai Jókai Színház nagyszínpadán
Szerző: Zsidov Magdolna
Meglepetés lehetett volna, de a meglepetés valami oknál fogva elmaradt. Jó, ez egy kritikusi vélemény, de „szálljunk le” a gyermeki fogékonyság szintjére. Szintet mondok, ami nem egyenlő azzal, hogy alacsonyabb fokú értelmet jelentene, éppen csak a tapasztalat hiányát feltételezi.

Csonka Dóra, Czitor Attila és Mészáros Mihály jelenete (Fotó: A-Team/Nyári Attila-Ignácz Bence)

 

A beszélő köntös, egy kaftán körül bonyolódó történet, az 1500-as években, a török hódoltság Magyarországában. De milyen sorsot remélhetnek ott, ahol törökök, kurucok, labancok sarcolják a kiszolgáltatottakat, s teszik személytelenné, arctalanná az ország, de a szűkebb pátria, a város közösségét egyaránt? Bizony, bizony, sokféle jelzővel lehetne felruházni, de talán a börtön, vagy kínzókamra illene rá a legtalálóbban. Aztán mégis megesik a csoda, a török szultán „jóvoltából” köntös kerül a város tulajdonába, ami megmenthette, és meg is mentette a várost, mindaddig, amíg a kapzsiság meg nem törte a varázst. A hóhér lecsapott a szabóra, a köntös öntelt hamisítójára, s majdnem az őt segítő lányra is, de a szerelem legyőzi az erőszakot, és a jó győzedelmeskedik. Röviden, dióhéjban ennyi Mikszáth Kálmán kisregényének a szinopszisa. Ezt a történetet Zalán Tibor dramaturg írta színpadra, és Halasi Imre Jászai Mari-díjas, érdemes művész rendezte a Békéscsabai Jókai Színházban.

 

Sötét, borús hangulat a színpadon. Szegényes kellékek: keresztbe rakott gerendák, címer, asztal, néhány szék, a háttérben pedig a tér a piaccal. Kecskemét híres a vásárairól, a szépséges asszonyairól, lányairól, de mit ér mindez, ha a vásároknak nincsenek vevői, ha a nők sorsa veszélyeztetve van.  Az árusok hiába kínálják portékáikat, a vásárlóknál a rablók sikeresebbek. Mindeközben a szomszéd várossal, Nagykőrössel is rivalizálniuk kell. Feszült a hangulat, asszonyok kopogják botjaikkal és skandálják fájdalmas panaszukat, hogy „Nincsenek harcok, csak sarcok”. A feketébe öltözött asszonyok jajongása méltó jelképe a korszak atmoszférájának. Igen, ennyire reménytelen az, hogy élsz valahol, de az emberi jogoktól megfosztottan. Drámai a hangulat: csapatok, katonák jönnek-mennek, és mindegyik leszedi a maga sápját. A korabeli jelmezek között, egy kissé zavaros képet mutat Olaj bég kapucnis, edzőcipős öltözete, az átvonuló első világháborús képet mutató katonák, vagy a Che Guevara argentin forradalmárt jelképező sapkában vonulók, a kommandósok, vagy valamilyen uniformisba öltözöttek. Vajon mennyire értették a gyerekek ezt a kevert hangulatot? A felnőttek ugyan képesek voltak párosítani az újabb korok történéseivel, erőszakával, más népek megalázásával, de a fiatal korosztály kevésbé, vagy egyáltalán nem. Mindezt a fészkelődők, sugdolózók, ásítozók, mobilozók látványából lehetett kikövetkeztetni. Sajnos, ez a megoldás nem a legjobb döntésnek tűnik. A történetet Mikszáth is meseelemekkel fűszerezte, amibe belenyúlni így, ilyen módon nem tűnik szerencsésnek, annál is inkább, mivel jelen esetben ez nem pánikirodalom. Vagy, ha már a szimbolizálás szándék volt, akkor a történetben – mindenkire tekintettel – következetesen végig kellett volna vezetni.

 

A nehéz, embert próbáló időben, egy ifjúban, a város szabójának, Lestyák Mátyásnak a fiában, Lestyák Mihályban olyan emberre akad a városi tanács, aki nemcsak főbírája lesz a városnak, de ötletgazdaként a sok aljas, megalkuvó szándék után, egy jó tervet eszel ki, szép lányokat szán a szultánnak ajándékba, hogy tovább ne váltságdíjért akarja rabolni őket. A jelentkező leányok között van Cinna is, a szép, bogárszemű, fekete cigánylány, aki szinte azonnal rabul ejti az újdonsült főbíró, Lestyák Mihály szívét. A küldöttség elindul Budára, de hiába minden, a szultán kijátssza őket, engesztelésül egy köntöst ad át nekik. A hazafelé tartó csoportot utoléri Cinna, merthogy a szultánnak szolgálni nincs éppen ínyére, ezért megszökött. A fiúnak öltöztetett lány bújik a köntösbe, hogy Olaj béget fogadja. Így derül ki, hogy csodaerővel rendelkezik a köpeny, hatására a törökök teljesítik a város kívánságát, és elvonulnak.  A kapzsi szabó, Lestyák Mihály, kapva kap ezen, és elhatározza, hogy jó pénzért idegeneknek elkészíti a köntös másolatát. Cinna, hogy összejöjjön a pénz az esküvőjére Lestyák Mihállyal, ezért segítséget nyújt a szabónak terve végrehajtásához. A köntös elkészül, de az öntelt, hiú Lestyák Mátyás, az eredetit adja át az idegeneknek, ezzel saját magát küldve a halálba, ugyanis az általa készített másolat már nem rendelkezik bűvös erővel. Cinna bevallja, hogy részese volt a bűnös tettnek, ezzel magát is hóhérkézre adja. De nem lenne a történet mese, ha a jó nem nyerné el jutalmát, a két fiatal szerelmes nem találna egymásra.

 

A történet szereplői a társadalmi viszonyok perifériáján mozognak, ahol jók és rosszak küzdenek egymás mellett. Ilyen vonatkozásban értelmet nyer a terrort képviselők jelmeze, de a megalkuvás lélektani ábrázolása is. Csakhogy nem egy gyermekelőadásban. Nem a szándékban, hanem a „kinek szóló üzenetben” van a hiba. Erős lény az ember, sokat kibír, és sok csodát remél, hogy végül győzedelmeskedjen az igazság. Minden más műfajnak, de a mesének talán még inkább ez a célja. Így, ilyen vonatkozásban a darab ennek a szándéknak maradéktalanul eleget tett.

 

A színészi alakításokban sem minden egységes, ki komolyan helyt áll, ki bizony kissé erőtlenül szolgálja a szerepét. Kiemelendő Lestyák Mihály szerepében Czitor Attila, aki az erőt, de az érzelmet is hitelesen hozza. Apja, a szabó szerepében Mészáros Mihály minden gesztusával jelezi, mennyire nyakas, és mennyire sokat képzel szakmai tudásáról, de kiválóan kelti életre a fiát szerető apát is. Cinna szerepében Csonka Dóra, hol lányként, hol fiúként játszik színesen. Olaj bégként Beszterczey Attila vagány, nyers török, aki megnyerte a gyerekek tetszését.  Szűcs János leszerepelt főbírót Szőke Pál formálja. Tomanek Gábor Ibrahim pasaként, kész akár nevetségessé tenni magát szerepe szerint, és nagyon jól. Gulyás Attila Porosznoki Gábor szenátor alakjában brillírozik, mondhatni a legfigyelemre méltóbb figurát hozva. Ágoston Kristóf mogorva, rideg szenátor, akit Koleszár Bazil Péter alakít.

 

Ahogy a jelmezek, a zene is vegyes képet mutat. A modernizált verbunkos mellett hallható a Szulejmán sorozat zenéje is. Sokat emelt az előadás kivitelezésén ifjabb Mlinár Pál koreográfiája. A jelmezeket kevésbé hálásan, de a díszletet dicséretesen tervezte Laczó Henrietta.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.