2018. december 17., hétfő,  Lázár és Olimpia
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2018. március 27., kedd
Szíjjártó Péter felelősséggel dönt és fogalmaz
Egy tavalyi feladatmegoldó verseny abszolút győztese, aki képes volt szabadon dönteni életútja alakulásáról
Szerző: Kiss A. János
Az idén immár a második évben megtartott Czeizel Endre Genetikai Feladatmegoldó Versenyről beszámoló írásunkban olvashatták, hogy érdeklődőként és (akkori felkészítő tanárával, Farkas Ilonával együtt) megszólalóként részt vett minap a gyulai rendezvényen Szíjjártó Péter, a tavalyi megmérettetés mindhárom fordulójának, s egyben összetett versenyének győztese. Mi lett vele? – kérdezhetik. Ezzel fordultunk mi is hozzá.

Szíjjártó Péter hisz a tehetségben és a szorgalomban

 

– Megnyerte 2017-ben a Békés megyei középiskolások számára kiírt Czeizel Endre Genetikai Feladatmegoldó Versenyt, méghozzá úgy, hogy mindhárom fordulójának is ön volt a győztese. Szeptembertől egyetemista. Az egy év óta eltelt időben miként alakult az élete?

 

– Még abban a tanévben első lettem az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, biológiából – válaszolta Szíjjártó Péter. – Az egyetemi felvételi rendszer 500 pontos maximummal számol, 450-et lehet összeszedni érettségi eredménnyel, s 120 pont adódhat hozzá szabadon, például nyelvvizsgával és egyebekkel. Az OKTV-eredménnyel én 120 plusz pontra tettem szert.

 

– Meggyőződésem volt egy évvel ezelőtt, hogy a Szegedi Tudományegyetemet célozza meg, hiszen dr. Szabad János, a verseny kérdéseinek összeállítója és javítója azt mondta a verseny után, hogy tárt karokkal várják önt az egyetemükön. De úgy hallom, más utat választott.

 

– Már azt megelőzően is több szempontot figyelembe vettem annak eldöntése előtt, hogy hol tanuljak tovább. Úgy gondoltam, hogy mindenképpen biológiával szeretnék foglalkozni. Nyilván azt kell tanulni, amit szeret az ember. De azért azt is figyelembe vettem, hogy a végzés után mit tudok kezdeni a diplomámmal. Amit tanulunk, abból meg is kell tudnunk élni. Ilyen gondolkodás révén néztem ki magamnak a biomérnöki szakot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Ez hasonlít a vegyészmérnökséghez, csak biotechnológiáról van szó, az e területen végzettek elsődlegesen az élelmiszer- és a gyógyszeriparban tudnak elhelyezkedni, tudniillik mikrobákkal kapcsolatos a tevékenység.  Tény, inkább mérnökös, kémiás, matematikás elfoglaltság ez, nem annyira biológiás. Szegeden voltam kutatótáborban, s valamennyire beleláttam a kutatói tevékenységbe. Úgy tűnt, az egyfajta életforma is. Másféle megélhetés, mondhatjuk. S talán még nincs meg bennem az a fajta elkötelezettség, mely a kutatói munkához kellhet. Persze, semmi sem zárja ki, hogy a későbbiekben valami olyasmi lesz az életutamból. De előbb biztos alapokra akarom helyezni az életemet. Eddig nem bántam meg a döntésemet, jól érzem magam az egyetemen. Látom, hogy itt is tanulok majd például genetikát.

 

– Hogyan vette eddig a tanulmányi „akadályokat” az egyetemen?

 

– Az első félév olyasmi, mint a vegyészmérnök-hallgatóknak: nagyon sok kémiát tanultunk, s hasonlóképpen matematikát is. A gimnáziumban egyiket sem tanultam kiemelt szinten. Az első félévem jól sikerült, ha számszerűsítjük: 4,67-es kreditindexem lett.

 

– Budapesten kollégiumban lakik?

 

– Igen.

 

– Él önben valamilyen előképe annak, hogy a majdani végzést követően hol szeretne dolgozni?

 

– Ilyen messziről nézve még nem könnyű elképzeli azt a helyzetet… De – mint említettem – gyógyszer- és élelmiszeripari cégeknél szoktak elhelyezkedni a biomérnökként végzettek. Mikroorganizmusokkal foglalkoznak, egyrészt van egy fermentációs vonal az élelmiszeriparban, illetve mikrobákkal, gyógyszerhatóanyagokkal. Természetesen mindig lehetséges egy olyan út is, hogy az ember bennmarad az egyetemen, s tudományos munkát folytat.

 

– Manapság az egyetemekre bejutók számára adott egy nagy csábítás: egy-két félévre kimenjenek-e valamely külföldi felsőoktatási intézménybe tanulni.

 

– Hát igen… Beleszoktam már, de még elég „hajtós” az egyetemen a tanulmányi munka. Majd a későbbi félévekben, amikor már szabadabb lesz a tanterv, már kevesebb tantárgy van, s az időnket is jobban tudjuk alakítani magunknak, akkor látok erre lehetőséget. S ahhoz, hogy tényleg haszna is legyen a kint létnek, megfelelően kell ismerni az adott műszaki szaknyelvet. A műszaki angol kurzust még nem vettem fel, s akkor érdemes lépni, amikor az embernek már van valamilyen kutatási témája. Kutatni már az első félévtől lehetne, de én még várok vele egy kicsit.

 

– Percekkel ezelőtt hallottam az előadóteremben, hogy van egy testére, István. Ő mivel fogalakozik?

 

– A bátyám is még egyetemista, Sopronban erőmérnöknek tanul. Édesanyám tanárnő Szeghalmon, németet és oroszt tanít, valamint történelmet. Édesapám erdész.

 

– Biológiatanárnőjétől, tavalyi versenyfelkésztőjétől, Farkas Ilonától hallottuk, hogy a szeghalmi gimnázium 260 körüli tanulóval működik. Hasonló létszámú a gyulai román általános iskola, gimnázium és kollégium is. Figyelemmel kísérem az életüket, s főként előnyeit látom annak, hogy nem monstreintézményről van szó. A Szeghalmi Péter András Gimnázium és tanulói számára hátrány vagy előny e létszámhelyzet?

 

– Nyilván vannak hátrányai. Más versenyeken járva láthattuk, hogy például a szegedi középiskolák felszereltebbek. A kis létszámnak nem érem nagy hátrányát. A tudást megkapjuk bárhol: az a tehetségtől és a szorgalomtól – amit hozzáteszünk – függ nagyban. Viszont nálunk biztosított volt a nyugodtabb légkör, illetve nem volt rajtam nyomás, ami megkeserített volna mindent. A versenyeken láttam, hogy a nagyobb iskolák diákjait szinte „nyomják” a nagyobb teljesítmény elérése felé. Én meg azért tettem a dolgomat, mert élveztem a versenyt, örömömet leltem abban, hogy megmérettettem magam.

 

– A tavalyi Czeizel-versenyen és a main egyaránt azt éreztem, hogy az afféle szemléletű, személyiségű és egyéniségű tanárnő, mint aki önt felkészítette, pontosan olyan, mint akit besorolunk a bennünket tanító legjobb pedagógusok sorába.  Milyen volt a kapcsolatuk?

 

– Közvetlen. Talán már kilencediktől készített fel versenyekre. Tényleg közvetlen, jó humorú. Édesanyámnak kollégája és barátja is. Úgy érzem, csaknem baráti kapcsolat alakult ki kettőnk között is. A kapcsolatunk nem csak a tanulás témáira terjedt ki, hanem másról is sokat beszélgettünk. Ennek eredményként nem helyezett rám nyomást. Engem ugyan már nem tanít, de mindez máig megmaradt. Sok tanár igyekszik tévedhetetlennek mutatni magát, a diákot pedig alárendeltnek tekinti. Ő egyenrangúként kezelt engem is. Együtt oldottunk meg problémákat.

 

Joggal gondolhatjuk, hogy Szíjjártó Péter meglátásai minden diáknak, pedagógusnak is tanulságosak lehetnek.

 

(A versenyről tudósító írás itt található.)



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.