2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2017. november 24., péntek
Semmi baj: megy az idő és a közpénz is
Most sem zárult le a tótkomlósi fürdősátras ügy – A képviselő-testület ad az úszóegyesületnek bő 2 milliót, hogy az megadhassa adósságát az önkormányzat cégének… – Hamarosan egy újabb cikkben áttekintjük a „sátorbotrány” előző stációit, egyes döntésh
Szerző: Kiss A. János
A tótkomlósi fürdő kültéri úszómedencéje fölé feszülő légtartásos sátor immár egyre botrányosabbá dagadó ügye volt a képviselő-testület keddi, soron kívüli, nyilvános ülésének fő napirendje. (Zárt ülést nem hirdettek, de tartottak.) Ha a konfliktus alapjára egyetlen mondattal kívánunk rávilágítani, akkor azt mondhatjuk: a Rózsa fürdő az önkormányzat tulajdona (ezért a testület taggyűlésként tárgyalta a témát), a sátor pedig a Tótkomlósi Úszóegyesületé (TÚE). A problémát „természetesen” az anyagi terhek megosztásának helyzete jelenti, de évek óta el-elhangzik üléseken némely bűncselekmények gyanúja is. Azt hihettük, hogy a képviselők most végére járnak a dolognak, de ezúttal is úgy zárult a téma, ahogyan azt Horatius megénekelte Ars poeticajában: Parturiunt montes, nascitur ridiculus mus… (Azaz: vajúdnak a hegyek, s nevetséges egér születik.)

Sátor, a városházához közel

 

Először lássuk a keddi ülés e napirendet érintő „krónikáját”!

 

Az ülésen a testület tagjai közül nem jelent meg Malya György (Fidesz), a szociális bizottság elnöke (amolyan „notórius távolmaradó”) és Laukó Zsuzsanna (független). Ezt ugyan nem jelentette be dr. Garay Rita polgármester (Fidesz), így távolmaradásuk okát sem tudhattuk meg, azt viszont megállapította, hogy a határozatképesség megvan. Szólt egy másfajta pályázattal kapcsolatos anyag tárgyalásának szükségességéről, de kiderült, hogy nem osztották ki az anyagot a képviselőknek. Kiderült, hogy a tervezett napirendi ponthoz kötődő anyagot nem kapták meg az illetékes LEADER-szervezettől, arról viszont nem esett szó, hogy a TÚÉ-től régóta igényelt dokumentumok eljutottak-e az önkormányzathoz. (Az előzmények ismeretében gyanítjuk, hogy nem, mivel említést sem tettek róluk, holott bizonyos paraméterek azokból könnyedén megállapíthatók lennének.)

 

A város cégének tartozó egyesület támogatása kontra fürdődolgozók béremelése

 

E ponton Takács Ferenc tanácsnok, a megyei közgyűlés tagja, a Fidesz tótkomlósi szervezetének elnöke (Fidesz) arról kérdezte az ülést levezető Garay Ritát, hogy miért nem került most asztalukra az az anyag, melyben a Rózsa fürdő dolgozói (vagy közülük valaki, valakik) azt nehezményezik: úgy hírlik, nem emelik a bérüket, ráadásul „takarékosságból” nyolcórás foglalkoztatásukat 6-7 órásra csökkentették.  A polgármester azzal igyekezett „mosakodni”, hogy ha 10 nappal előbb kapja meg az anyagot, akkor kell behoznia. (A dolog ott kapott gellert, hogy az említett pályázati ügy is jócskán belül volt a 10 napon, a dolgozói levél talán a pályázatosnál előbb érkezett, mégsem „fért be”.) Védekezett: előző nap mindvégig a gyermekével volt dolga, mint az ülésnap délelőttjén is, így nem volt ideje a kiküldésre. (Csak bámult az ember: ezt a csaknem egy hete fennálló feladatot miért nem tudta elvégezni például a két (ilyen-olyan) alpolgármester egyike?). Takács Ferenc ingerülten reagált is erre:

 

– Nem kell itt magázódni, Rita. Van itt alpolgármester, jegyző, aljegyző, kiküldhették volna.

 

Dr. Libor Zsuzsanna (független) felhívta a figyelmet arra, hogy a Komlós Településszolgáltatási Kft.-t egészében kell vizsgálni, hiszen annak egyik része a fürdő is, amelynek a sátorügyét tárgyalják majd, de a fürdő gyógyászati részlegének dolgozóit érintő fizetési problémát is meg kell vizsgálni, annál is inkább, mert ez utóbbi a kft. „húzóágazata”. Varga András társadalmi megbízatású alpolgármester (Fidesz) kioktató hangon úgy válaszolt, hogy a testület (egyes) tagjainak kérése volt az, hogy olyan ülés legyen, amely csak a sátorral foglalkozik. S már 10 perce csak másról beszélnek. A szociálisan érzékenyebb Takács Ferenc arca nem éppen egyetértésről tanúskodott.  

 

Valaki megrendeli a zenét, más meg fizet?!

 

Varga András a „sátoringoványból” kivezető út keresésére felállított eseti bizottság (melynek elnöke Takács Ferenc volt, s tagjai között szerepelt a polgármester is) által elmondottakat vonta kétségbe. Azt kifogásolta, hogy a grémium évi 10-15 millió forintnyi költségre taksálta a sátor felállítását, üzemeltetését, s szerinte a kft. ügyvezetője, Herczegné Mihály Rita által jegyzett, a TÚÉ-től kapott kimutatások ennek csak kis részét jelölték meg ilyennek. Az általa hivatkozott ügyvezetői anyag szerint a sátor fennállása óta (úgy 3 éve) összesen (nettó)11,2 millió forintot jelölte meg költségként, míg a sátorhoz köthető bevételek (bruttó) 4,5  millió forintot tettek ki. Ennek kapcsán Varga András hozzálátott Zsura Zoltán (független) „kóstolgatásához”, aki egyébként egyetlen olyan tagja a testületnek – s lehet, hogy a városkának is –, aki „otthon van” fürdőüzemeltetésben, egyetemen szerzett végzettsége szerint fürdővezetői szakmérnök, s a tekintélyesebb szentesi fürdő műszaki igazgatója. Libor Zsuzsanna (aki azt javasolta, hogy a testület előtt a kht. ügyvezetője és a TÚE elnöke is fejtse ki az álláspontját), a társadalmi megbízatású alpolgármester ama szavainak hatására, hogy „én már beszéltem velük”) keményen felcsattant. Azt mondta, hogy azt diktatúrának nevezik, amikor megmondják mindenkinek, hogy mi legyen, a demokráciában viszont bárki elmondhatja a véleményét. S ráborította a csendet Varga Andrásra: „Nem látunk a fejedbe”.

 

Herczegné Mihály Rita, a Komlós Településszolgáltatási Kft. ügyvezetője emlékeztetett, hogy három már eltelik abból az öt évből, ameddig a TÚÉ-nak (vállaltan) üzemeltetnie kell a medencét borító sátrat. A fedett medencét iskolák, úszók használják. S ők viszik tova Tótkomlós hírnevét. (Arról semmilyen objektív adat nem hangzott el, hogy milyen körben és hatásfokkal.) Véleménye szerint együtt tudnak működni a TÚÉ-vel a sátor üzemeltetését illetően. Ahogy mondta a nem éppen rózsás helyzetű kft. ügyvezetője: a gáz, a fertőtlenítés, az áram árán túl semmi más költséggel nem kellene terhelni a TÚÉ-t.  Javasolta, hogy az 5. év leteltéig meg kellene maradnia a jelenlegi „felállásnak”.

 

Takács Ferenc zsebében nyilván kinyílhatott a képzeletbeli bicska, mert szenvedélyesen fejtette ki az álláspontját. Jelezte: a vállalt kötelezettség a TÚÉ-t terheli, s az egyesület kérte az önkormányzat hozzájárulását ahhoz, hogy legyen hol üzemeltetnie a sátrat.

 

– Valaki megrendeli a zenét, mi meg fizetünk?! – mutatott rá a helyzet lényegére.

 

Ez így nem sikertörténet

 

Takács Ferenc nehezményezte, hogy egyesek azt terjesztik, az ő személye miatt nem tudtak megállapodni a felek.

 

– Ez szemenszedett hazugság! – fakadt ki. Aztán békülékenyebben hozzátette: ha már megvan a sátor, használni kell, ám nem Tótkomlósnak kellene kifizetnie más települések „szórakozását”. Példákat is hozott erre. Aztán újra felpörgött:

 

– A kft. táblázatait pedig be lehet tenni az Ezeregyéjszaka meséibe! Van egy „szeméthalmaz”, amit besöprünk a szőnyeg alá! Inkább ki kell takarítani.

 

Véleménye szerint csak a valós költségek fele van feltüntetve a TÚE által megtérítendő költségek között. S amikor az elektromos áram megtakarítását a TÚE javára akarják írni, elhallgatják, hogy a fürdő pályázat útján telepíthetett napelemeket a létesítménybe. Szerinte is meg kell tartani a sátrat, de a pénzügyi követelmények rendezésével. Azért is nehezményezte a fenntartás nagyvonalú kezelését, mert a fürdő dolgozóinak lassan már nem tudnak bért fizetni. „Semmi máról nem szól ez az anyag, csak hazugságról” – vágta… kiknek is?... a képébe. S így folytatta: „Nincs, aki feleljen az összevisszaságért. Ez így nem sikertörténet”.

 

Oszlassa fel magát a képviselő-testület?

 

– Volt, aki annak idején évi 200 ezer forintra becsülte a sátor működtetésének éves költségét. Hol van most ez az ember?! – tette fel a kérdést.

 

Úgy tűnt, hogy a teremben mindenki tudta, kiről beszélt. De a név nem hangzott el, így magunk aligha tippelhetünk.

 

Varga András kért szót, mint mondta, „válaszolni akarok néhány kérdésre”. Úgy vélte, a TÚE által beszerzett hőcserélő miatt csökkent a gázfogyasztás. Szerinte valós számokkal vannak feltüntetve a költségek a kft. anyagában. Úgy vélte, hogy nem lennének a megjelölt bevételek, ha nem jönnének vidékiek a fürdőbe, mégpedig a sátor miatt. Herczegné Mihály Rita szerint is valósa számok vannak az általa átadott anyagban, melyet Varga András kérésére állítottak össze. Miután többekben felmerült a „hogy kerül a csizma az asztalra” kérdése, a polgármester sietett jelezni, hogy ő küldte át a kft. ügyvezetőjéhez Varga Andrást. Libor Zsuzsanna valami olyasmit mondott, hogy hazudnak egymás szemébe… s egy nehéz helyzetű cégnek nem szabadna megengedni lazaságokat.

 

A kft. ügyvezetője sírva, sírással küszködve beszélt e percekben. Bejelentette, hogy az év végével visszavonja a nyugdíjas bérleteket. Takács Ferenc némiképpen önkritikusan azt mondta:

 

– Ezek valódi könnyek. Ezt csináljuk mindenkivel: az ügyvezető már azt sem tudja, kinek feleljen meg. A költségek egyik részét beírjuk, a másikat nem. Aki a döntésünk után utasítja az ügyvezetőt, el kell távolítani közülünk!

 

A sátorral kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a tótkomlósiak megelégedtek volna a „benti” fedett medencével. „Oszlassuk fel magunkat, s meglátjuk, mit fognak mondani a tótkomlósiak! Hazudjunk, de akkor színjáték az egész…”

 

– Nem szoktam utasítgatni az ügyvezető asszonyt – vette magára a dolgot a polgármester.

 

A jó gazda gondosságával…

 

Varga András (nyilván nem felkészületlenül) támadásba lendült, megkérdezte, hogy kik és hány bérletet kaptak. Az ügyvezető nyilván szorongatott helyzetében, visszafogottan csak annyit válaszolt: egy másik egyesület is, 21-et. Takács Ferenc megszólalt: a nyugdíjasok kedvezményéért vállalja a felelősséget, a focisták is megérdemelték – a helyi lakosok mindenütt kapnak kedvezményeket. A TÚE fürdővel szemben keletkezett tartozására szerinte nincs forrása az önkormányzatnak, saját kft.-jüknek pedig nagy szüksége lenne pénzre. Felvetette: gondolkodjanak, hogy honnan vesznek elő pénzt a kft. hiányára? Aztán hozzátette, hogy a az önkormányzatnak vállalnia kell a sátor működtetésé, mivel a TÚE nem lesz képes arra. Ezzel egyetértett az ügyvezető is, mondván, hogy nem javasolja a sátor üzemeltetésének bezárását. Benyó Pál, a városfejlesztési és pénzügyi bizottság elnöke (Fidesz) azt mondta, hogy bizottságuk is olyasmit javasolt, amiről Takács Ferenc beszélt: kapjon évi 2,5-3 millió forintot a sátor üzemeltetésére a TÚE vagy a kft.

 

– Az úgy nem megy, hogy leutaljuk a pénzt a kft. részére. Csak a TÚÉ-n keresztül – szólalt meg Garay Rita. Benyó Pál pontosított: a pénzt az önkormányzat a TÚÉ-nak utalná azért, hogy az eddigi tartozását ki tudja fizetni a kft.-nek. Varga András is „sorompóba lépett”, s azt mondta: annak nincs veszélye, hogy az TÚE nem adná tovább a pénzt a kft.-nek.

 

– A TÚE a jó gazda gondosságával kezeli a sátor működtetését – szögezte le meggyőződését a társadalmi megbízatású alpolgármester.

 

A fürdős anyag összekeverte a szezont a fazonnal?

 

Úgy tűnik, hogy a téma egyetlen jelenlévő szakemberénél e ponton szakadt el a „cérna”. Ha Varga András 10 perc, Zsura Zoltán egy óra miatt neheztelt.

 

– Egy óra alatt sehová sem jutottunk – mondta. – Meglepett a kft. által benyújtott anyag. Vajon kinek az inspirálására született meg a testület megtévesztésére szolgáló előterjesztés, mely sok sebből vérzik? Ahogy elhangzott, Varga András volt odadelegálva, miként úgy hallani, hogy a pénzügyi osztály tevékenységét is irányítja, holott semmiért sem vállal felelősséget, hiszen a testületben nincs szavazati joga.

 

Garay Rita közbeszólt, s azt mondta, kérte, hogy adjanak neki iránymutatást. Varga András felajánlotta a segítségét, s kérésére meg is tette azt. Zsura Zoltán azzal válaszolt: ha csak felhívja őt a polgármester, s valóban kéri a segítségét, örömmel megteszi azt. (Garay Rita ez idő tájt megengedte magának, hogy folyamatosan közbevágjon, amíg Zsura Zoltán beszélt. Ez utóbbi tűrte ezt, majd indulatosan felcsattant, ami után jobbára már „viselkedett” a levezető elnök.) Zsura Zoltán pedig tételesen és részletesen kimutatta a kft. részéről benyújtott anyag, így a polgármesteri előterjesztés – minimum – hibáit. Például azt, hogy míg a költségeket nettó, addig a bevételeket bruttó értékben tárták a képviselők elé: az egyik szám ezáltal kisebbnek, a másik nagyobbnak tűnt ezáltal, s látszólag csökkent a kettő közötti különbség. Aztán a gáz- és árammérőkről csak az óraállások szerinti konkrét, szűken számított gáz- és áramköltséget vették a költségek közé. Márpedig tudvalévő, hogy rengeteg más költség rakódik az elfogyasztott gáz- és villamos energia árára. Az előterjesztés szerinti három évet átfogó, 12,4 millió forintos költség helyett valójában, egyedül csak 2016-ban, 6 millió 320 ezer forintnyi gáz- és áramköltség keletkezett a fürdősátor üzemeltetése miatt.

 

Nem vitás: a TÚE is vállalt valamennyit a saját költségeiből

 

Elemzésében Zsura Zoltán más természetű szabálytalanságokat is szóba hozott. Például azt, hogy a TÚE igényei szerint a kötelezően biztosítandó úszómestert nem alkalmazták a sátorban, mondván, az edző tud vigyázni a gyerekekre. A további bökkenő az, hogy az edzésekkel azonos időben más fürdőlátogatók is a medencében lehettek, a TÚE viszont jelezte, hogy ők csak a gyerekekért felelnek… S az egyesület nem fizetett öltözői felügyeletet sem. A víztisztítási, uszodafenntartási, sátorépítési, -bontási, igazgatási és egyéb költségek –– csak 2016-ban! – 11 millió 685 ezer 110 forint költséget tettek ki. A bevételek feltüntetésében is hibát talált a szakember. Valótlannak minősítette a vitatott anyagban szereplő 3 milliós megtakarítást is. Számadatokkal alátámasztva cáfolta a fürdőlátogatók számának növekedését hirdető előterjesztésben leírt emelkedést. Kimutatta, hogy míg a beszámoló 2014-re 2020, 2016-re pedig már 3077 látogatót jelöl meg, ez valójában nem növekedést, hanem csökkenést jelent. Ugyanis míg 2014-ben három hónapig, 2016-ban már 6-7 hónapig üzemelt a sátor…  Zsura Zoltán annak a meglátásának adott hangot, hogy a TÚE nem jogos összeget vett ki a sátorból. S már a képviselő mondatta vele azt az elgondolkodtató körülményt, hogy ha a haszonból részesült a TÚE, akkor a fürdő veszteségéből szintén részt kellett volna vállalnia. Képviselőként és szakemberként is egyértelműen állította: a sátornak állnia kell. (Más kérdés, hogy milyen feltételek mellett.) Arra utalt, hogy az úszók ingyenes belépése mellett a TÚE ingyenes pályahasználattal is rendelkezik, illetve ezeken felül a sátor üzemeltetésére kötelezettséget vállaló egyesület évi több mint 2,4 millió forint önkormányzati támogatást (közpénzt) is kapott a nagyvonalú önkormányzattól.

 

„Henrik, vegyen egy kis levegőt!”

 

A TÚE elnökeként jelenlévő Horváth Henrik folyamatos közbeszólásokkal zavarta a képviselő beszédét. Ám az ülést levezető Garay Rita nem utasította rendre, pedig ezt már csak azért is meg kellett volna tennie, mert a hozzászólások rendje szerint egy képviselőnek bárki más nem testületi tag megszólalása előtt biztosítani kell a zavartalan véleménynyilvánítást.  Így aztán Zsura Zoltán kénytelen volt önmaga rendet teremteni: „Henrik, vegyen egy kis levegőt!” A megoldást keresve úgy vélekedett, hogy elképzelhető a sátor üzemeltetési költségeinek átvállalása, ugyanis (az azóta nem létező) MVH állásfoglalása szerint ez törvényesen megtehető. De felvetette: ez vajon nem járna-e a sátorbeszerzés összege utáni áfa befizetésével? (Tudni kell, hogy csak civil szervezet – például a TÚE – kaphatta meg az Európai Unió-s pénzből meghirdetett pályázaton a beszerzési összeg 100 százalékát, méghozzá áfa-mentesen, persze utófinanszírozással. Ez azt jelenti, hogy az egyesületnek ténylegesen rendelkeznie kellett a negyvenegynéhány millió forinttal, melyet elszámolás után visszatérítettek számára. Ha a fürdő pályázott volna, csak az összeg 60 százalékát kapja, ha pedig az önkormányzat, akkor ugyan a teljes összeget, ám 27 százaléknyi áfát be kellett volna fizetnie az adóhatóság számára. Úgy tűnik, hogy Tótkomlósról nézve a TÚE közreműködése volt a jobb üzlet, de ha a dolog mélyére ásunk… hamarosan meg is tesszük – a szerk.) Zsura Zoltán javasolta, hogy kérjék a NAV állásfoglalását. Ez az ötlet érzékelhetően nem nyerte el a városvezetés tetszését, Zsura Zoltán érzékelve ezt, jelezte: „Hadd fejezzem be”. Varga András a maga stílusában be is szólt neki: „Jó lenne már”. A neki szánt válasz ez volt: „A polgármester asszony vezeti az ülést”. Garay Rita – ha arra egyáltalán szüksége volt – kibillent ülésvezetői egyensúlyi helyzetéből:

 

– Akkor kérem, fejezze be!

 

Varga András mégis lemondott a tiszteletdíjáról?

 

Ez nem annyira szellemességnek tűnt, inkább… Takács Ferenc egy javaslatot fogalmazott meg:

 

– Az öt év lejárta után a sátor kerüljön az önkormányzat tulajdonába.

 

Ezt hallva a TÚE elnöke tagadósan rázta a fejét. Majd furcsa közjáték következett. Varga András „bizonyítási eljárást” folytatva válaszadásra kapacitálta Herczegné Mihály Ritát:

 

– Irányított volt-e az összeállítás?

 

A kérdezett állította, hogy az 1.. számú mellékletet ő állította össze. Varga András máris bátorkodott kijelenteni:

 

– Ahol eddig dolgozott Zsura Zoltán, az mind veszteséges lett.

 

A tényállítás bizonyítatlan maradt.

 

Aztán a pénzügyi osztály jelenlévő munkatársát annak igazolására kérte, hogy ő nem járt le a pénzügyi osztályra, csak akkor, amikor lemondott a tiszteletdíjáról. Na, erről a mozzanatról tényleg nem tudtunk eddig. Varga András több, idézésre méltatlan kifejezéssel illette Zsura Zoltánt, egy azért álljon itt „iránytűként”: „nyüszít… A polgármester egy „köszönömmel” zárta le a vitát. Varga András és Herczegné Mihály Rita pedig nem is bíbelődött azzal, hogy cáfolja a Zsura Zoltán által részletesen kifejtetteket. E percekben visszafogottság ült a testület asztala köré.

 

A TÚE hajlandó elfogadni az önkormányzat 2 millióját

 

Horváth Henrik álláspontja az volt, hogy jó helyre kerül az önkormányzat számukra biztosított támogatása. Kiállt a vidéki úszó gyerekekkel kapcsolatos eljárás mellett, mondván, öregbítik Tótkomlós hírnevét. Elismerte, hogy 2 millió 490 forintos tartozásuk alakult ki a kft.-vel szemben.

 

– Elfogadnánk, ha az önkormányzat ezt támogatásként megadná nekünk – összegezte szerény véleményét a TÚE elnöke. A polgármester – délután három előtt, közel két órával az ülés megkezdését követően – sürgette a döntéshozatalt, mondván, hogy két testületi tag, Tuska Pálné (Fidesz) és Libor Zsuzsanna háromkor eltávozik majd, nélkülük pedig határozatképtelenek lesznek. Tuska Pálné kifejtette, hogy szerinte parttalan a vita – Zsura Zoltán miatt, s örül a sátornak. Elmagyarázta, hogy azért kell otthagynia az ülést, mert a két unokájukkal a férje van, akinek viszont három körül el kell mennie.  S nem a két-, három- vagy tízmillió a lényeg, hanem az, hogy az úszó gyerekek elviszik Tótkomlós hírnevét. A jogi lépéseket kell megtalálni – adott tippet.

 

Benyó Pál szerint a kft. által a TÚE címére kiállított számlákat kell rendezni azzal, hogy a képviselő-testület megszavaz számára 2 millió forintot, s ebből az egyesület rendezni tudná az önkormányzat kft.-jével szemben fennálló adósságát. S a testület közvetlenül is adhatna valamennyi pénzt a kft.-jének is a kiadásai enyhítésére.

 

(Köz)pénzfelhasználási szabály: „Tudja, mit kell tennie, ha nem is írjuk le”

 

Takács Ferenc odaszúrta Tuska Pálnénak, hogy az eddig a TÚÉ-nek az elmúlt időszakban ajándékozott több millióból két gyermekmedence is megépíthető lenne a fürdőben. Ennek valami előzménye lehetett, de most ne firtassuk. Egy újabb találatot is bevitt jó néhány testületi tagnak, amikor azt találta mondani, hogy olyan képviselők kardoskodnak a sátor üzemeltetése mellett, akik nem is járnak a fürdőbe. Arra a költői kérdésére, hogy miért nem a fürdővel rendelkező tótkomlósi önkormányzat pályázott a sátorra, azt a választ találta, hogy „itt valami bűzlik”. A város hírnevét viszik az úszó gyerekek, amikor a legjobbak elmennek Tótkomlósról, például Hódmezővásárhelyre, ahol folytatják sportpályafutásukat. (Ez is valami célzás lehetett.) Garay Rita reagálása: nem járnak fürdőbe, de az a feladatuk, hogy döntsenek.

 

Varga András a tettek mezejére lépett, javasolta, hogy 2 millió 90 ezer forint támogatást nyújtsanak a TÚÉ-nek, amely „tudja, mit kell tennie, ha nem is írjuk le”.

 

Nem kell „zaklatni” az adóhatóságot…

 

Valaki megjegyezte: a sátor csak növeli a város kft.-jének veszteségét. De ezen már nem töprengtek tovább, mert a polgármester megállapította: ezen a testületi ülésen sem tudják lezárni a témát, ezért, mielőtt a két képviselő elmenne, szavazzanak gyorsan arról, hogy adjanak-e 2 millió 90 ezer forintos támogatást a TÚÉ-nek. Aztán majd összehív egy újabb soron kívüli testületi ülést. Benyó Pál felvetette érintettségét, kizárását azonban társai elvetették. Mielőtt voksoltak volna, Takács Ferenc azt mondta: ettől kezdve, a jövőben egyetlen forintot se utaljanak. Erről még csak nem is szavaztak. Aztán 6 igennel, 1 tartózkodással, ellenszavazat nélkül a testület az említett közpénzmennyiséget megszavazta a TÚE részére. Aztán üléseznek még erről a témáról – zárta le a témát Garay Rita.

 

Korábban, a napirend lezárása előtt távozott a meghívott ügyvéd az ülésről, aki elmentében azt mondta Zsura Zoltánnak, hogy nincs értelme az ügyben az adóhatósághoz fordulni, a könyvvizsgáló megállapítására kell hagyatkozni.

*

Közpénzügy, áfa-ügy, költségvetési ügy – azért megérne egy tisztázó próbát a NAV megkeresése –, gondolhatnák a magunkfajta laikusok. A keddi ülésen történtek, elhangzottak nyomon követése, megértése nyilván próbára teszi az olvasó figyelmét. Ezért hamarosan visszatérünk a témához, igyekszünk megismertetni az előzményeket, feltárni az egyes szereplők törekvéseit, megnyilvánulásait, s megpróbálunk egy kicsit bepillantani a várható jövőbe is.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.