2017. november 24., péntek,  Emma
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2017. október 01., vasárnap
Akinek szellemét Isten plántálta
Dr. Reisinger János előadása Arany Jánosról, a Békés Megyei Könyvtárban
Szerző: Zsidov Magdolna
Arany János születésének 200. évfordulója ihlette dr. Reisinger János irodalomtörténész-tanár Ki nekünk Arany János? című legújabb könyvét, amelynek megjelenése apropóján a Békés Megyei Könyvtár meghívta a szerzőt könyvének bemutatására.

Dr. Reisinger János a békéscsabai előadása után két nappal Szarvason idézte meg Arany János szellemiségét

 

Rakonczás Szilvia, az intézmény igazgatója köszöntötte az előadót és a közönséget, majd röviden bemutatta Reisinger Jánost, akit a teltházas közönség többsége már jól ismert, hiszen nem először járt Békéscsabán. Lenyűgöző előadásait minden alkalommal rendkívüli érdeklődés kíséri. Rakonczás Szilvia megemlítette, hogy a szakmai napok részeként a megyében több könyvtárban megfordulnak, az előző nap, szeptember 19-én éppen Geszten, Arany János egyik „állomáshelyén” jártak.

 

Reisinger János előadásaiban olyan irodalmárt, gondolkodót ismerhetnek meg az érdeklődők, aki fejtegetéseiben irodalmat, esztétikát, etikát, tudományt, a múlt és a jelen korszellemét, hitbeli elveket szorosan összeötvözve beszél az adott témáról. Ez alkalommal Arany János személyének, költészetének elemzése során ismét a gondolatok sűrűjébe kalauzolta hallgatóit.

 

Olyan értékes részleteket, történeteket hallhatott a közönség, amelyek napjaink tanulóinak (néhányan jelen is voltak), de a hajdan volt diákoknak is meglepetéssel szolgáltak.  Mindenekelőtt bemutatta azt a könyvet, amelyet az évfordulóra, a költő szülővárosában, Nagyszalontán jelentettek meg, Arany Szalontája, Szalonta Aranya címmel, amely meghatóan reprezentálja a szülőváros visszaemlékezéseit. A bemutatott könyv után az előadó rátért saját könyvének „születésére”. Elmondásából kiderült, hogy mintegy 3 évig dolgozott a könyvön. A költő 66 életéve késztette arra, hogy ugyanannyi történetet gyűjtsön össze róla. A szerző megemlítette, hogy az évforduló kapcsán több meghívásnak tesz eleget, határainkon túl, a Vajdaságban is tartott megemlékezést Arany Jánosról, ahol a költő ugyan sohasem járt, de ott mélységesen tisztelik és szeretik.

 

Reisinger János beszédéből többek között kiderült, hogy Arany kezdetben indulatos, hirtelen természetű ember volt, de aki mélyen elkötelezettje a bibliai elveknek, amelyeket olvasott, így értette meg Sámuel első könyvének 24-25. fejezetéből, miként lehet lobbanékony természetű emberből szelíddé formálódni. Hogyan lehet megregulázni az indulatokat, abból a felismerésből, hogy semmi jóhoz nem vezetnek, sőt tovább szítják a feszültséget. Ez a megértés köszön vissza a Toldi trilógiában, Toldi Miklós jellembeli fejlődésében. Miklós heves, forrongó lénye lassan átalakul, és jámbor, megértő, megnyugodott ember lesz. „Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben,/ ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János: Domonkos napra) De még tovább ecsetelve a költő természetét, az is kiderült, hogy az őszinte egyszerűség rabja volt, aki iszonyodott a mesterkélt, művi világtól. Számára a szellem gazdagsága, szépsége többet jelentett minden külsőségnél. Ahogy az előadó illusztrálta a tüdő képességével, amit kiterítve egy teniszpálya nagyságú képlet keletkezik, Arany ehhez hasonlóan terítette ki elméje sokszínűségét hatalmas költészetével. A leggazdagabb szókincsű költőnk, úgy tekintett a nyelvre, mint tudattartalomra, a kapcsolatok, az üzenetek hordozójára. És ez a rendkívüli, egyszerűségében is mélyen gondolkodó ember, sokszor érezte magát magányosnak. Azzal a benyomással viaskodott, hogy az emberek világa olyan, amelyben legnagyobb bűn az erény, s amely világban inkább kellenek az erőszakos, hőzöngő emberek, mint a jóra törekvők, akik ezért gyakran magukra maradnak, ahogy írta Az örök zsidó című versében: „Minő tömeg, s én egyedül.” Arany, mélyen érzékeny emberként liberális gondolkodó volt. A liberalizmus számára nem szabadosságot, hanem az értelem, a gondolkodás, a szólás és a sajtó szabadságát jelentette. Ahogy mondta: aki nem liberális, az diktátor. Lehangolta az a felismerés, hogy a történelem során a hatalom rendszerint úgy tünteti fel magát, mintha kizárólagos feladatának tekintené a megjobbítást, miközben hamis, hazug, álnok ígéretekkel csalja meg a beléje fektetett bizalmat. Az előadó szomorúnak és elkeserítőnek nevezte, hogy napjainkra sem változott a világ.

 

Arany János költészetére kitérve lehangoló képet festett az oktatásban tanított módszerről. Olyan nehéz balladával kezdik Arany költészetének tanítását, mint A walesi bárdok, ami egy rendkívülien nehezen megemészthető líra. Sokkal hatásosabb lenne, ha először a négysoros verseivel foglalkoznának, amelyeket a diákok is szívesebben tanulnának, hiszen könnyen rögzíthetők a csattanósan, elmésen rímbe szedett élethelyzetek, amik tanúságul szolgálnak és elindítanak a gondolkodásban.

 

 Arany János életéből kiemelte az előadó, hogy a család tízedik gyermekeként látta meg a napvilágot, és maradt életben egyetlen nővérével, Sárával. A szülők ekkorra már nyolc gyermeküket temették el különböző betegségek miatt. Eme csapások ellenére, a családdal egy láthatatlan kéz közbeavatkozására várva, több csoda történt. A tízedikként született Jánossal egy időben szült a nővére, Sára, aki tejével táplálta öccsét, mivel édesanyjuknak, idősödő kora miatt teje nem volt, így segítette hozzá a csecsemőt, hogy életben maradhasson. De az, hogy édesapja 6 évi vakság után visszanyerte látását, ugyancsak nem mindennapi esemény. És csodának tekinthető, ahogyan a legkisebb fiú küldetését bejárva, az utókornak hagyta rendkívüli gazdag költészetét, különleges világlátását. Ez a kivételes képesség már kisgyermekként megnyilvánult benne, hiszen négy-öt évesen a porban tanult meg írni, olvasni. Apja sokat mesélt neki, és a gyermek értelme, korai tudatossága már abban is megnyilvánult, hogy a hallott népmesék közül az „Igazság és hamisság vándorútra indul” hatott rá a legmélyebben.

 

Tízediknek születni és életre kapaszkodni: küldetés lenne? Hogy ezért, vagy másért, Arany János szinte mindenből a tízes számhoz tartotta magát. Legalább tíz dolgot művelt: írt, fordított – Shakespeare műveinek legjobb fordítója –, lapot szerkesztett, hivatalnokoskodott, hol jog-igazgatási, hol tanári állást töltött be, kiadott, zenélt, nyomdászkodott… stb., s legalább tíz dologhoz hibátlanul értett: sok nyelven beszélt, kereskedett, gazdálkodott, gyönyörűen énekelt, és még lehetne tovább sorolni. Írásaiért, hogy szabadságát megőrizhesse, nem fogadott el honoráriumot. Gabonakereskedésből és almatermesztésből tartotta fenn családját. Feleségével 42 évig, haláláig harmonikus házasságban élt (egyedülálló a magyar irodalmárok körében), két gyermekük született, a 23 évesen elhunyt Juliska, és az 54 évesen, gyermektelenül meghalt László, aki apjához méltóan irodalmár lett. Vele kihalt az Arany család.

 

Arany János (ahogy szülei nevezték: Jankó, Jónk) Nagyszalontán 35 évet élt, sehol másutt nem érezte magát igazán otthon, talán egy rövid időre a Margitszigeten, amelyet kislánya, Juliska „kisparadicsomnak” nevezett. A főváros e máig legszebb részét mégis a haláltánc balladájába vonta (Híd-avatás, 1877). Amennyire szenvedett a külsőségektől, ugyanannyira volt aggodalmaskodó, társasági élettől viszolygó ember, aki balladisztikusan megrendítő önvallomásában, Az örök zsidóban így adott összegzést az életéről: „Rohannom kell – s a földi boly/ Mellettem gyorsan visszafoly:/ Ködfátyol-kép az emberek:/ Én egy arcot sem ismerek…/ Tovább, Tovább!/.

 

Hogy csalódott-e az emberekben, vagy esetleg önmagában? Minden esetre e kérdések foglalkoztatták, viaskodott a gondolattal, hogy az ember leveheti e büntetlenül Istenről és a gondviselésről a tekintetét? Hit, vagy küzdelem a hitetlenséggel?  Mindezek a dilemmák megjelennek költészetében, például a Fiamnak, A lejtőn című versében.

 

Reisinger János azzal a gondolattal zárta rengeteg információját – meg sem kíséreltem pontosan visszaadni, inkább ajánlom a könyvét elolvasásra –, hogy Arany János a megrendült, de visszaszerezni kívánt hit életét élte, költészetét írta. Hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében. Ezért nagy költészet az övé, a legnagyobb. És ezért is van, hogy „Arany János sorainak nem verete, súlya van.”



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.