2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2017. szeptember 30., szombat
Évkiosztás őszinte szívvel?
Első fokon elítélték az önkormányzati feladatokat is ellátó, ételt és másokat osztó orosházi egyesület vezetőjét
Szerző: Kiss A. János
A harmadik tárgyalási nap végén ítéletet hirdettek abban a büntetőügyben, melyet személyi összefüggései következtében az orosházi „Ételosztás Őszinte Szívvel” Egyesülethez kötnek a helybeleik. Az I. fokú, fellebbezések miatt nem jogerős ítélet két személyt – apát és fiát – marasztalt el bűncselekmény elkövetése miatt. Az eljárás utolsó napja (akarva-akaratlanul) fellebbentett némi fátylat az orosházi önkormányzat mindennapjainak diszkrét bájáról is…

Képünk illusztráció! (Forrás: hu-hu.facebook.com)

 

Az ügy előzményeit egyik április végi cikkünkben már megírtuk, Fetser Jánosnak, az MSZP választókerületi, egyben orosházi elnökének sajtótájékoztatója nyomán. Nagyon leegyszerűsítve: a városszerte ingyenes ételosztásai révén közismertté lett I. G. (az I. rendű vádlott), az orosházi önkormányzat által állami javadalmazású közmunkások foglalkoztatására feljogosított „Ételosztás Őszinte Szívvel” Egyesület elnöke a hozzájuk rendelt közfoglalkozottaktól egyenként és havonta 10-10 ezer forintot „kért”, amit a havi 60-70 ezer forintot kereső emberek meg is adtak neki. Attól féltek ugyanis, hogy az elnök elintézi, hogy elvesztik ez a kis keresményüket is. Ebben – részben – fia (a II. rendű vádlott) segítette. S történt mindez a városvezetés orra előtt. Nem mondhatják, hogy semmiről sem tudta, mert Fetser János – a sajtótájékoztatón általa elmondottak szerint nem egy alkalommal, például interpellációban is – kérte az ügy kivizsgálását, de Fejes Róbertné illetékes alpolgármester az egyik érintett dolgozótól első kézből is értesült a felháborító, mi több bűncselekmény gyanúját felvető esetről. Sem ő, sem Dávid Zoltán polgármester nem tartotta szükségesnek büntetőeljárás kezdeményezését. S ahogy figyeltük, komoly vizsgálódást sem indítottak. Erre semmilyen szimpátiaérv nem lehet magyarázat.

 

A tárgyalássorozat zárónapján az Orosházi Járásbíróság dr. Nagy Lászlóné dr. Csernák Hajnalka által vezetett büntetőtanácsa tanúmeghallgatásokkal folytatta munkáját. Ennek fontosságát az is megemelte, hogy az orosházi önkormányzat (képviselő-testület, polgármesteri hivatal) ama dolgozóit hallgatták meg, akiknek az ügy érintette feladat- és/vagy hatáskörét.

 

„Nem tudom, nem emlékszem”.

 

Fejes Róbertné, aki a vizsgált időszakban, 2015-ben a közfoglalkoztatási jogokat gyakorolta (a polgármester neki engedte át erre vonatkozó hatáskörét), elismerte: tudott arról, hogy az I. rendű vádlott közfoglalkoztatottak munkáját vette igénybe, a „hosszú távú Start-program” részeként. Amikor az önkormányzati vezetés lehetővé tette számára ezt, egyben kinyilvánította: az egyesület önkormányzati feladatokat lát el. (Ebből adódóan e tevékenységre nézve is érvényesülnie kell az önkormányzati felelősségnek, ellenőrzési kötelezettségnek.) A közfoglalkoztatotti létszám biztosítását az I. rendű vádlott kérte. „Nálam landolt a kérelem, én döntök arról, hová, hány közfoglalkoztatott kerüljön” – mondta Fejes Róbertné. Elismerte, hogy ő írta alá a munkaszerződésüket, mint másokét is. A bírónő kérdésére, tudniillik, hogy az I. rendű vádlott név szerint kérte-e a személyeket, Fejes Róbertné az önkormányzatiak aznapi „slágerszövegével” válaszolt: „Nem tudom, nem emlékszem”. Hozzátette: ha egy kérelmező a határozott időre, addig foglalkoztatottakkal szeretné folytatni a tevékenységet, abban segítenek. A kiközvetítést mindig az illetékes munkaügyi központ végzi. A civil szervezet (ez esetben az egyesület) vezetője intézi a foglalkoztatás napi teendőt, határozza meg és ellenőrzi a munkába járást, a munkavégzést. Természetesen munkaköri leírásuk is volt a dolgozóknak. (Ennek egyik pontja egy rejtélyes feladatot is tartalmazott: parlagfűirtást, de nem tudni, hogy előírója hol akarta érvényesíteni azt.)

 

A bírónő nem hagyta „elúszni” a kérdést: továbbra is érdekelte, hogy Fejes Róbertné kivel beszélte meg, hogy kik kerüljenek az egyesülethez a munkaügyi központban regisztrált munkanélküliek közül. Az alpolgármester asszony kezdett emlékezni: az I. rendű vádlottal „értekezett”, de bizonytalan volt, hogy szóban vagy írásban. (A kérdés persze ennél átfogóbb volt.) Az újabb bírói kérdésre (ő döntött-e a javasolt, konkrét személyekről) ennyit válaszolt: „Valószínűleg”. Mint mondta, azért sem emlékszik pontosan, mert az I. rendű vádlott más ügyekben is nem egyszer megkereste őket. Aztán tisztázódott: a város nem csak ingyenmunkásokkal, hanem térítésmentesen igényvehető ingatlannal, mi több, évi 500 ezer forintos rezsi-hozzájárulással is segítette az egyesületet, melynek tavaly és idén már tartozásai is voltak.

 

Az alpolgármester a polgármesterrel egyeztetett az „első éjszakás” személyekről

 

A bírónő célirányosan rákérdezett Fejes Róbertnére: honnan szerzett tudomást arról, hogy az I. rendű vádlott havonta 10-10 ezer forintot kért (követelt) vissza a hozzájuk térítésmentesen kiközvetített közfoglalkoztatottaktól. Az alpolgármester asszony elismerte: az egyik dolgozó, aki iskolatársa volt általános iskolás korukban, az interneten keresztül jelezte számára azt. Mint mondta: kimentek a helyszínre, de semmilyen szabálytalanságot nem találtak. Aztán sietve, mentegetőző hangsúllyal hozzátette: ezt követően semmilyen más információ nem érkezett hozzá. (Mintha egy bejelentés nem indokolta volna egy komoly vizsgálat megindítását. Arról nem esett szó, hogy Fetser János jelzéseit miért nem vette, vették figyelembe – A szerk.) Elmondása szerint egy szegedi újságíró megkeresése révén hallott újra az esetről.

 

Fejes Róbertné vallomásából kiderült, hogy a polgármesteri hivatal dolgozói intézik e foglalkoztatási forma ügyeit, de személyi kérdésekben nem ők döntenek.

 

A vádat képviselő ügyész sem elégedett meg a mellébeszéléssel: azt tudakolta, hogy Fejes Róbertné kivel beszélte meg a személyek kiválasztását a konkrét esetben. Az alpolgármester asszony az egyik hivatali dolgozót nevezte meg, majd hozzátette: Dávid Zoltán polgármesterrel szokott konzultálni (aki korábban rátestálta az ezzel kapcsolatos hatáskört), azért, hogy közösen döntsék el, hogy ki kerüljön egy-egy helyre, ahol a dolgozót első alkalommal kívánják munkába állítani. Elismerte: amikor egy közfoglalkoztatottat új szerződéssel, ugyanott kívántak alkalmazni, arról egyedül határozott. De nem emlékezett, hogy a konkrét esetben mi történt. A parlagfűirtást azzal magyarázta, hogy a közfoglalkoztatottaknak a ház körüli munkákat is el kellett végezniük… Az ügyészi kérdésekre sem sikerült választ adnia arra, hogy milyen alapossággal ellenőrizték az egyesület közfoglalkoztatottakkal kapcsolatos tevékenységét.

 

Ledoktorált, vagy ledoktorozták Dávid Zoltánt?

 

Az I. rendű vádlott védelmét ellátó ügyvéd azt igyekezett tisztázni, hogy az egyesület mire költötte az önkormányzattól kapott 500 ezer forintot. A rezsiköltségek nagyságát ecsetelte. A II. rendű vádlott (kirendelt) védője például azt tudakolta az alpolgármester asszonytól, hogy az önkormányzat milyen összegű támogatásban részesítette az egyesületet, de erre is azt válaszolta: nem tudja. Ami a bejelentést illeti, megjegyezte: ha bemennek hozzájuk, írásba teszik a panaszukat. Arra sem sikerült emlékeznie, hogy a munkaügyi központ az érintett esetben küldött-e listát a javasolt személyekről, ha igen, akkor sem hozzá, hanem a hivatal egyik illetékes munkatársához érkezik az. Nem zárta ki, hogy az elé került nevek egy listán szerepeltek, s ő az alapján döntött. (De mint emlékezhetünk: az első alkalommal adott civil szervezethez kerülők személyéről a polgármesterrel is konzultál, mondta korábban – A szerk.).

 

Ezután dr. Dávid Zoltán polgármestert szólították tanúként a tárgyalóterembe. (Ennek hallatán ki értetlenkedett, ki elnyomott egy elnéző mosolyt, hiszen senki sem vette komolyan, hogy a polgármester doktori cím birtokosa lenne. A „történelem” olykor megismétli önmagát: polgármestersége időszakában egy-két peres iraton Németh Béla neve is általános meglepetésre (derültségre?) dr. Németh Bélaként szerepelt – A szerk.).

 

Hol volt, hol nem volt…

 

Dávid Zoltán, a munkáltatói jogok gyakorlója – miután személyes adatai zártan kezelését kérte – kérdésekre válaszolva elmondta, hogy e feladatkörét Fejes Róbertnéhez delegálta. A szóban forgó történésre akkor figyelt fel, amikor „ügy lett”. (Ennek időpontja nem került szóba.) A bírónő megkérdezte: ha konkrét személy foglalkoztatását kéri valamely szervezet, akkor az ügyintéző, alpolgármester, bevonja-e őt az elbírálásba? Dávid Zoltán azt mondta: nem volt ilyen. (Ez ellentmond a Fejes Róbertné vallomásában foglaltaknak.)

 

Az ügyész azokról a testületi határozatokról kérdezte a polgármestert, melyek révén ingyenes ingatlanhasználathoz, pénzbeli támogatáshoz jutott az „Ételosztás Őszinte Szívvel” Egyesület. Dávid Zoltán azt mondta, nem tudja, ki volt ezek előterjesztője. Az ügyész nem hagyta annyiban: nyomatékkal ő is megkérdezte, hogy Dávid Zoltán konzultált-e Fejes Róbertnével konkrét személyekről, akik egy-egy adott szervezethez, új alkalmazásban kerültek közfoglalkoztatásra?  „Régen volt, nem emlékszem” – igyekezett a kérdezett kitérni az egyenes válasz elől, de annyit hozzátett: általában vannak megbeszélések.

 

Kocsis Klára nem ment tanúskodni – büntetlenül?

 

Dr. Horváthné dr. Barta Edit jegyző tanúvallomásában megerősítette: a polgármester Fejes Róbertné hatáskörébe delegálta a közfoglalkoztatottakkal kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlását. Jegyzőként nincs befolyása arra, kit, hová küldenek munkavégzésre. Tudomása szerint ennek meghatározása Fejes Róbertné feladata volt. Többek között elmondta még, hogy egy keretszámon belül elégíti ki az önkormányzat az létszámigényeket. E kereteket a munkaügyi központ határozza meg.

 

Mák Szabolcs, a polgármesteri hivatal köztisztviselője koordinátori feladatokat lát el közfoglalkoztatási ügyekben. Vallomásában elmondta, hogy arról nincs tudomása, hogy az I. rendű vádlott kihez fordult kérésével, s abban nevesítve volt-e a létszámigénye. Határköre a polgármesternek van e témában, melyet átadott Fejes Róbertnének. Ez utóbbinak  kellett jóváhagynia, hogy ki kerüljön a szóban forgó egyesülethez. Az is előfordul, hogy a munkaügyi központ konkrét személy alkalmazását kéri egy adott helyre.  De azt nem tudja, ez esetben ki jelölte meg az egyesülethez kerülők személyét. Úgy véli, az alpolgármester asszony dönthetett így. Neki csak akkor kell lépnie, ha valamilyen problémát jeleznek számára, de ettől az egyesülettől nem érkezett hozzá ilyen.

 

A bíróság az NMI Művelődési Intézet Nkft. Békés Megyei Irodájának népművészeti referensét (a szervezet jogelődjének akkori vezetőjét), Kocsis Klárát is tanúként idézte a tárgyalásra. Ő azonban nem jelent meg, s távolmaradását – ismereteink szerint – nem is jelezte. Pedig neve nem egyszer felbukkant e napon. Ott volt azonban (saját idézése „jogán”) a cég egy másik képviselője – remélhetően jól írjuk nevét – Koós Adrienn közösségi koordinátor. (Csak vélelmezzük, hogy a tárgyalt közfoglalkoztatás kulturális indíttatású volt – A szerk.) Ő úgy tudja, hogy a kért közfoglalkoztatottak személyét a civil szervezetek határozzák meg. Azt mondta, hogy a munkáltatói jogokat a Békéscsabán tevékenykedő (s az idézésre meg nem jelent) Kocsis Klára gyakorolta.  A közfoglalkozottak tevékenységét az I. rendű vádlott ellenőrizte, Koós Adrienn mindig előre egyeztetett időpontban ment az egyesület e munkájának ellenőrzésére.

 

Az ellenzék nem tárhatja fel bűnügyek gyanúját?

 

Az I. rendű vádlott védője ragaszkodott Kocsis Klára meghallgatásához, egyben igazságügyi könyvszakértő kirendelését is indítványozta. Azt kívánta igazoltatni, hogy az egyesület bevételei a működési feltételeit sem biztosították. Álláspontja szerint a vád tárgya sem helytálló: inkább költségvetési csalásnak gondolja az ügyet, a bíróságnak szerinte fel kellene vennie e minősítést is az ügyészég által megállapított mellé, így pedig az orosházi bíróságnak nem lenne hatásköre az eljárásra.  Ebből „kifolyólag” annak a vélelmének adott hangot, hogy az eljáró bíróság nem tárgyalhatná az ügyet. A II. rendű vádlott védője ugyanezeket indítványozta.

 

Itt bizony 15 percnyi szünetet kellett tartani. Ennek leteltével a büntetőtanács elnöke bejelentette: a védők valamennyi indítványát elutasítják, helyt adnak viszont az ügyészinek: eltekintenek Kocsis Klára ismételt megidézésétől, megelégszenek rendőrségi vallomása felolvasásával. (Ettől persze Kocsis Klára nem lett törvénytisztelőbb – A szerk.) Ebből kiderült, hogy a már évtizedeket maga mögött tudó kulturális programba kerülés előfeltétele az érettségi bizonyítvány és valamilyen szakképesítés szükségeltetik, amivel a korábban már tanúvallomást tett négy közfoglalkozott rendelkezett. (Csak a rend kedvéért: az indítványokat elbíráló végzés ellen nincs fellebbezés.)

 

A védelem halvány célzásokat tett arra, hogy a vádlottak feljelentése politikai indíttatású volt. (Ehhez képest könnyen belátható: nem ezen van a hangsúly. A kérdés az, hogy elkövettek-e bűncselekményt az azzal gyanúsítottak vagy sem? – A szerk.)

 

A lehetséges büntetés alapesetben: 5-15, illetve 5-10 év szabadságvesztés

 

A bizonyítási eljárás befejezése után az ügyész összefoglalta a vádálláspontot: mindkét vádlott esetében változtatás nélkül fenntartotta a vádiratban foglaltakat. (A vádlottak nem tettek részletes vallomást, s bűnösségüket nem ismerték el.) A négy „fizetős” tanú vallomása pedig egybehangzóan, kétséget kizáróan bizonyítja a pénzek átadásának megtörténtét – hangzott el az ügyész érvelésében. (Nem volt érdekük a vádlottak ellenében vallani, sőt azt megkockáztatták, hogy ők is nehéz helyzetbe kerülhetnek.  A vádlottak védekezését súlytalannak minősítette. Az a védekezésük, hogy az egyesület gazdálkodásához kellett hozzájárulniuk: az is jogsértő lenne. Ráadásul a pénzek átvételét, netán az egyesülethez kerülését az I. rendű vádlott nem dokumentálta. Arra is utalt, hogy az eljárás során felmerült az I. rendű vádlott erősen alkoholizáló életmódja. A II. rendű vádlott egy alkalommal átvette a 10 ezer forintokat azzal a megjegyzéssel, hogy apja hatalmazta fel rá, mondván a tőle beszerzett pálinkának az lesz az ellenértéke. Az ügyész utalt arra is, hogy az I. rendű vádlott fenyegetően lépett fel azokkal szemben, akitől pénzt kért, munkaviszonyuk megszüntetése, a lejáró szerződések újakkal történő hosszabbításának elmaradása lehetett kockázat. A nyomozás során felmerült, hogy zsarolásnak minősítsék a vádlottak cselekményét, de ennél súlyosabb történt: vesztegetés elfogadása. Az I. rendű vádlott ugyanis jogtalan előnyt kért és fogadott el. S mindezt üzletszerűen, „gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként” követte el. A II. rendű vádlott tevékenységét változatlanul bűnsegédi magatartásnak minősítette. Elemezte a védelem minősítési javaslatait, s érvekkel cáfolta azok helytállóságát. Rámutatott, hogy a négy pénzátadó tanú büntethetőségét kizárja a vesztegetési ügyben az, hogy nem azért adták, hogy a vádlottak megszegjék valamilyen kötelességüket. Elmondta, hogy a törvény az I. rendű vádlottat 5-15 éves, a másodrendűt 5-10 éves szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Indítványozta, hogy a bíróság mindkettőjük esetében a középarányos időnél lényegesen kevesebbet szabjon ki, figyelemmel a nem kirívóan nagy összegszerűségre. Az I. rendű vádlottra letöltendő börtönbüntetés kiszabását indítványozta (vagyonelkobzással és mással „fűszerezve”), a II. rendűnél annak próbaidőre történő felfüggesztését kérte.  

 

Hetvenezres fizetésből 10 ezres adományok?

 

Az I. rendű vádlott védője vitatta a vádat és a jogi minősítést, sőt a pénzátadók tanúvallomásait is. (Felemlítette, hogy az utóbbiak több fórumot is megkerestek, s miután semmi nem történt, végül egy ellenzéki politikustól kértek – és kaptak – segítséget. Erre alapozva tekintette politikai indíttatásúnak a büntetőeljárás megindítását.) Érvként sorolta fel védence érdekében azt is, hogy a közüzemi számlákat sem vitték be az egyesület könyvelésébe, máshonnan kapott forrásokból egyenlítették ki azokat. Azt is kijelentette: az I. rendű vádlottnak nem alkoholista életmódja fedezésére volt szüksége a pénzre. Kifogásolta, hogy az ügyészség még formálisan sem „gyanúsította be” a „passzív vesztegetőket”, a négy tanút. Szerinte a fenyegetettségük sem állt fenn. Javasolta, hogy a büntetőtanács bűncselekmény hiányában mentse fel a védencét; ha nem tenné, akkor minősítse tettét inkább csalásnak, zsarolásnak. S ha szabadságvesztés lenne az ítélet, függesszék fel próbaidőre.

 

A II. rendű vádlott szintén vitatta a vádirati tényállást és a cselekmény minősítését is, egyetértett ügyvédtársával. Utalt arra, hogy egy tanú szerint a pénz az egyesület működésére és a papoknak kellett. (Valamilyen egyházzal kötött megállapodásra hivatkozhatott.) Szerinte fenyegetés nem volt megállapítható. Az üzletszerűséget vitatta, az I. rendű vádlott csak a rászorultakon akart segíteni. Sőt, annak az álláspontjának is hangot adott, hogy azok a 10 ezer forintok csupán adományok voltak az egyesület működéséhez. Kérte a bíróságot, hogy bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában mentse fel a II. rendű vádlottat. Ha mégis megállapítják a bűnösségét, akkor elsősorban csalásnak, másodsorban zsarolásnak minősítsék tettét.

 

Az I. rendű vádlott csak annyit mondott, hogy „Hiszek a bíróságban, elfogadom az ítéletüket, bármi legyen az!”. A II. rendű vádlott nem kívánt élni a szólás lehetőségével.

 

2 év 8 hónap letöltendő, 1 év (két évre felfüggesztett) börtön

 

A bíróság szünet után kihirdette az ítéletét. Az I. rendű vádlottat 2 év 8 hónap szabadságvesztésre (melyet börtönben kell letöltenie), a közügyektől 3 év eltiltásra, illetve gazdálkodó szervezet vezető tisztségének viselésétől 5 évi eltiltásra ítélte, illetve 400 ezer forint vagyonelkobzással sújtotta. A II. rendű vádlottra 1 év (börtönben letöltendő) szabadságvesztést szabtak ki, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették.

 

A bíróság az ítélet indokolásában jelezte: a vádirati tényállással megegyezően állapította meg az ítéleti tényállást. Az önkormányzati és NMI-s dolgozók tanúvallomásai alapján kirajzolódott a közfoglalkoztatottakkal kapcsolatos döntési mechanizmus (beleértve az önkormányzati vezetés közrehatását is), kiderült, hogy a személyeket az I. rendű vádlott maga jelölhette meg. (Az alpolgármester asszony volt ennek a munkaügyi központ illetékesével közös, önkormányzati képviselője – hangzott el az ítélet szóbeli indokolásában.) A bíróság bizonyítottnak látta, hogy a pénzátadók félelme – munkalehetőségük megszűnését illetően –jogos volt. Tanúkénti, egybehangzó állításaik kétséget kizáróan megalapozottak voltak. S mivel az I. rendű vádlottnak kötelezettsége volt a foglalkoztatásuk, nem kérhetett volna tőlük ezért külön juttatást. Az is nyilvánvaló, hogy a pénzbeli előnyt nem az egyesület működéséhez kérte. A vesztegetés elfogadása folytatólagos és üzletszerű volt, az egyesület elnöke önálló intézkedésre jogosult vezetőnek tekintendő. A II. rendű vádlott „pálinkás sztorija” azt bizonyítja, hogy tudott a vesztegetés elfogadásáról. A bíróság kifejtette, hogy a cselekmények más minősítését miért nem tartja elfogadhatónak. Az indokolás felsorolta a súlyosító és enyhítő körülményeket is.

 

Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, Az I. rendű vádlott védője felmentésért, eltérő minősítésért, enyhítésért fellebbezését jelentette be, a II. rendű vádlott védője ugyancsak jelezte: fellebbez az ítélet miatt. Ennek megfelelően az I. fokon meghozott ítélet nem vált jogerőssé.

 

Egy kis kommentár. Az olvasónak tartozunk annyi magyarázattal, hogy megvilágítsuk, miért számolunk be az ügyről ilyen részletességgel. Ugyanis egy karitatív, sokak jóhiszeműségét folyamatosan igénybe vevő civil szervezet (vezetője) élt vissza az emberek bizalmával. Az „Ételosztás Őszinte Szívvel” Egyesületet bizalmába fogadta az önkormányzat vezetése, s több módon is (az erkölcsiek mellett) anyagi segítséget biztosított számára. Mégpedig úgy, hogy az állami támogatás odaítélését lehetővé téve kinyilvánította, hogy az egyesület önkormányzati feladatot lát el meghatározott körben. Ez pedig felveti az önkormányzat elkerülhetetlen felelősségvállalását, ellenőrzési kötelezettségét. Úgy tűnik, hogy ezt még akkor sem nagyon érvényesítette, amikor a problémákra (például képviselői interpellációban is) felhívták a figyelmét. Azon is meglepődhettünk, hogy az önkormányzati vezetés elhatárolódása abban sem nyilvánult meg, hogy az ügyről az általa alapított, s áttételesen fenntartott helyi média nem számolt be az ügy bírósági szakba lépésről, az ott elhangzottakról. Miután a tárgyalkási folyamatban nem képviseltette magát a helyi sajtó, jó esetben is csak az ítélet írásos kézbesítését követően – úgy két hónap múlva – lesz reális lehetősége. Ezért – kissé közszolgálatiasan – igyekszünk a lehető legrészletesebben ismertetni az ítélete, s annak körülményeit. Legalább ennyit megérdemelnek az orosházi választópolgárok.

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.