2017. október 22., vasárnap,  Előd
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2017. szeptember 18., hétfő
Nagyvadászatok Mezőhegyesen
Horthy, Bethlen István, Ribbentrop, Ciano gróf és Rákosi is vadászott itt
Szerző: M. Szabó Mihály
A csend és nyugalom szigetén mindig eseménynek számított a vadászat. A vadászatok során bel- és külpolitikai kérdések dőlhettek el, de a vadászat a helyi vezetőknek is alkalmat adott, mind hivatalos, mind magánügyeiknek, a prominens vendégekkel való eredményes letárgyalására.

Horthy_Miklos_kormanyzo_es_Betgyesen.jpg

 

Mezőhegyesi vadászatról első alkalommal Papi Balogh Péter tesz említést Mezőhegyes az Ezernyolcszáz hetvenhatodik évnek kezdetén című jelentésében. Eszerint a birtok területén 1875-ben 943 nyulat, 38 rókát és vadmacskát lőttek. Ekkor a vadászati jogot a ménesparancsnok és a jószágigazgató váltotta meg évi 200 forintért. Az erdész nyulanként 10 kr. és rókánként 42 kr. jutalékban részesült.

 

A vadászati jog gyakorlását szabályozó 1883. évi XX. tc. megerősítette a mindenkori ménesparancsnok és a jószágigazgató vadászati jogának gyakorlását, megfelelő csekély bérösszeg megfizetésével. A vadállomány kímélése mellett, az időközben létesített erdőkben s a nagy terjedelmű szántóföldi táblákon apróvadakat tenyésztettek, őzvadat, fácánt honosítottak, amelyek száma szépen emelkedett.

 

Az 1885-ben megtartott vadászatokon 700 nyulat, 83 foglyot, 212 fürjet, 43 vadkacsát, 70 erdei szalonkát, 72 vadgalambot, 7 harist, 7 szárcsát, 4 túzokot, 41 rókát, és 233 különféle ragadozót ejtettek el.

 

Mezőhegyesen a századforduló idején kezdődött el a tudatos vadgazdálkodás. 1912-től vált rendszeressé az őzek téli etetése. Ugyanebben az évben 2 m magas drótkerítéssel vették körül a ménesbirtokot. Tény, hogy a kerítés még hangsúlyosabbá tette Mezőhegyes „területen kívüliségét”, azonban az is tény, hogy a 63 km hosszan történő felállítását elsődlegesen a nyúl- és fácánállomány megőrzése indokolta. Ugyanis a gazdaság élőállat-befogásra rendezkedett be. Még a háború előtt beszerezték az első befogó hálókat.

 

A kielégítő vadállomány létrejöttével 1.000-1.000 holdnyi területet ingyen átengedtek a ménesparancsnok és a jószágigazgató részére, a többit bérbe adták. Tekintettel a megfelelő számú és kiváló agancsokkal bíró őzállományra, a terület egy részét 1912-től József főherceg is több évre bérbe vette. 1931-ben megszűnt a saját vadászterületek kiváltsága, a vadgazdálkodást ezt követően teljes egészében házi gazdálkodásba vették

 

Hogy úgyszólván a semmiből teremtett vadállomány mivé fejlődött, bizonyítják a következő számadatok: 1906-1916-ig elejtettek vagy élőn befogtak 229 őzbakot, 6 őzsutát, 51.247 nyulat, 4.823 fácánkakast, 778 fácántyúkot, 1.650 foglyot, 67 szalonkát és 52 rókát.

 

A vadászatok mellett 1914-ben 1 058 nyulat fogtak be. A román csapatok 11 hónapig tartó megszállása idején 700 őz, 1.000 nyúl és 300 fácán került puskavégre. 1921 októberében a mind gyakrabban vadászgató államtitkárok kiruccanásai után a téli vadászatokat Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter és kíséretének tagjai folytatták.

 Mezohegyesi_vadaszat_az_1930-avegen..jpg

 

Mezőhegyes kedvelt terepe volt a politikai vadászatoknak. Rendszeresen ismétlődtek a kormányzói vadászatok, gyakran érkeztek külföldi „nevezetességek”. A téli nagyvadászatra minden évben nagy izgalommal készültek a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselői is. Fáy Andor szerint a felfokozott várakozás hullámai olykor magasabbra csaptak, mint próbacséplés idején. A vadászszenvedély egészen groteszk eseteket is produkált: az egyik, vadászatot kedvelő földművelésügyi miniszter hortobágyi pödröttszarvú fekete rackákat vásároltatott, s azokat Mezőhegyesre küldte vadítás végett, remélve, hogy az elvadítás eredményeként sajátos antilopfajta fog megszületni. A rackák azonban nem akartak vadulni, annál jobban a jószágigazgató. Végül az igazgató heves tiltakozása után elszállították a szelíden maradt rackanyájat.

 

Az első világégés után a mezőhegyesi nagyvadászatok leggyakoribb vendégei a „kormányzó úr őfőméltósága” és kísérete voltak.

 

Horthy a szomszédos Tompapusztára évente többször is leutazott felesége fivéréhez, Purgly Emilhez. Később – amikor sógorát kinevezte földművelésügyi miniszternek – sokszor együtt vendégeskedtek a mezőhegyesi vadászatokon.

 

Ugyanitt értesítették 1925 decemberében vadászat közben gróf Bethlen Istvánt a frankhamisítási botrányról. A miniszterelnök, minisztereivel, és kíséretének többi tagjával, mintha mi sem történt volna, vadászgatott tovább.

 

A nagyvadászatok csakhamar híressé, sőt hírhedtté váltak és háttérbe szorították a mezőhegyesi gazdaság igazi jelentőségét. Jellemző, hogy 1935-ben már évi 7.000 nyúl és 2.500 fácán került terítékre.

 

1937. január 17-én kezdődött a Horthy Miklós kormányzó tiszteletére rendezett kétnapos nagy vadászat. Darányi Kálmán miniszterelnök nem jöhetett Mezőhegyesre, így az előkelő társaságot Lázár Andor igazságügy-miniszter látta vendégül. Kíséretében voltak még Bornemissza Géza iparügyi-miniszter, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Kállay Miklós, Pesthy Pál és Purgly Emil volt miniszterek, ifj. Horthy István, a kormányzó idősebbik fia és Károlyi Gyula gróf, a kormányzó veje, Zsindely Ferenc és Urbán Gáspár báró országgyűlési képviselők, Görgey György tábornok, méneskari felügyelő, Nemeskéri Kiss Géza, a gödöllői királyi vadászterületek vadászmestere, Szép László és Kelecsényi Miklós miniszteri tanácsosok. A vadászat legfőbb rendezője Balás József földmívelésügyi minisztériumi osztályfőnök és Vattay Dezső mezőhegyesi jószágigazgató gondoskodtak arról, hogy a vendégek jól érezzék magukat a hagyományos nagy vadászaton, amely „stráf”-vadászattal vette kezdetét. Rengeteg nyúl került puskacsőre, ezt vadászebéd követte a szabadban, majd az egyik fácánosba mentek, és csak alkonyatkor tértek vissza szállásukra, a kaszinó épületébe. Az első nap vadászeredménye közel 800 nyúl és igen sok fácán volt. Másnap folytatták a vadászatot, mely után a miniszterek és a politikusok Szegeden át érkeztek vissza Budapestre.

 

Katonai és diplomáciai vonalon 1941 szeptemberétől állandó tárgyalások folytak Magyarországnak a Szovjetunió elleni háborúban való nagyobb mérvű részvétele érdekében. A magyar kormány további területi engedményekre akart biztos ígéretet kapni az újabb csapatok frontra küldése fejében. Ugyanebben az időszakban, 1941 őszén, feltűnő szívélyességgel hívták magyarországi látogatásra a vezető náci politikusokat.

 

Fennmaradt Horthy titkos iratai között egy meghívólevél, melyben mezőhegyesi vadászatra invitálja Joachim von Ribbentropot. A levél saját kezűleg, németül írt fogalmazvány, aláírás nélkül. A keletkezési ideje: 1941 november. Idézzük: „Ha nehéz is a jelenlegi körülmények között, hogy akár csak 1-2 hónapra előre terveket csináljunk, már ma küldöm ezt a meghívást, mert akkor talán könnyebb lesz néhány napra szabaddá tennie magát. – Nagyon örvendenék, ha december elején Mezőhegyesen üdvözölhetném excellenciádat és Dörnberget (Hitler kabinetirodájának protokoll főnöke – a szerk.) kétnapos fácánvadászaton. Nehéz, felelősségteljes munka közben időnként feltétlenül gondoskodni kell az idegrendszer pihentetéséről. A két egymást követő szokatlanul hideg telet erősen megsínylette az apróvadállományunk, ezért az eredmény nem olyan jó mint máskor, de a két nap alatt, ennek ellenére 2.400-2.500-at fogunk lőni. Ha lehetséges, arra kérném önöket, hogy vasárnap, december 7-én érkezzenek Budapestre; 7-én este, 10 órakor együtt indulnánk Mezőhegyesre. Kényelmesen átaludt éjszaka után reggel 8 órakor szállnánk ott ki, két napig vadásznánk, és kedden, december 9-én, este indulnánk vissza Budapestre, ahová december 10-én, reggel érkeznénk meg. 500 töltényt ajánlatos hozni. Nagyon remélem, hogy igenlő választ kapok, amely természetesen vis maior esetén is csak 3-4 nappal mondható le.”

 

A vendégek kiszállításához, a nagy sarak évadjára elkészült a Gépműhely 1. számú gyártmányaként a pullmannak becézett, mezei vasúti személykocsi.

 

A Békés Megyei Népújság 1974. október 6-ai számában Szöllősi István nyugdíjas vasutas így számol be erről az időszakról Béla Ottó interjúalanyaként: „Magyar kánaán volt Mezőhegyes a felszabadulás előtt –, de csak az uraknak! A kormányzó egész udvartartásával évente egyszer-kétszer leruccant ide vadászni. A Turán-különvonattal más nagyurak is érkeztek ide. Ribbentrop, Ciano különvonatát egészen a Centrál Szálló közeléig kellett irányítani, onnan szőnyegen mentek fel a lakosztályokba. Napokkal előtte már titkosrendőrök hada szállta meg a környéket.

 

 

Vadaszavatas_Mezohegyesen.jpg

 

A tengelyhatalmak külügyminisztereinek tiszteletére rendezett nagyvadászatok tervét rendszerint Vitézy-Früstök László erdőtanácsos készítette el. A „haditervek” végrehajtásában szárnysegédei a beosztott erdészek, gazdatiszti gyakornokok és intézők voltak.

 

A hajtók seregét a béresgazdák toborozták össze. Setényi József így veti papírra a nagyvadászatok élményét, „Summás voltam Mezőhegyesen” című helytörténeti munkájában (Mezőkovácsháza, 1982 május – gépirat): „Ilyenkor jól éltünk. Kaptunk külön 20 deka szalonnát és két deci pálinkát (répaszesz) és esőköpenyt is. Azt beszélték, hogy azért adják a köpenyt, hogy az urak ne lássák, hogy milyen rongyosak vagyunk. A köpenyek vízhatlan anyagba mártott sárga vászonból készültek. A hátukon egy szám volt, és ha valakihez a vadászok szólni akartak, akkor a hátán levő számmal szólították meg. Az erdei vadászat volt a jobb, mert itt tudtunk fácánt, esetleg nyulat eldugni a bokrok alá, és másnap érte mentünk. A vadászaton mindig ott voltak a csendőrök is, már puszta jelenlétükkel félelmet keltettek. Nekünk, cselédeknek mégis esemény volt az egyhangúságban a vadászat.”

 

Ciano gróf és Ribbentrop külügyminiszter, a vadászatok befejeztével 50-50 pengőt nyomtak a hozzájuk beosztott puskatöltögetők markába. A szövetséges kormányok megbízottaihoz illően, nem feledkeztek meg a hajtókról sem. Vezénylő parancsnokaiknak meghagyták, hogy részükre 5-5 pengő jutalmat fizessenek ki.

 

Ugyanakkor hírlik, hogy a legfőbb hadúr, a legsikerültebb vadászat után is csak vállveregetéssel nyugtázta a melléje állított puskatöltögetők közreműködését.

 

1946-tól 1950-ig a nagyvadászatokon kezdetben az étkezésekről az állami gazdaság gondoskodott. Később minden élelmet, még a szódavizet is a vendégek hozták magukkal. A vendégek általában hálókocsis különvonaton érkeztek. A különvonatot a vasút egy mellékvágányra állította. Kétnapos vadászat esetén a különvonat hálókocsija volt a szálláshely.

 

1946-ban a nagyvadászatot december 22-23-án tartották. Tildy Zoltán köztársasági elnökkel Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes, Veres Péter parasztpárti, Nagy Ferenc kisgazdapárti pártvezér és Bárányos Károly földművelésügyi miniszter jött le, hogy az ősz óta húzódó kormányválságot megpróbálják megoldani a vadászaton. A válságra azonban nem sikerült megoldást találni.

 

1946-ban, 1947-ben különösebb biztonsági intézkedések nem voltak. A vendégek az erdészháznál rendezett ebéd ideje alatt elvegyültek a gulyáslevesre váró hajtók között, megkóstolták a gulyást, elbeszélgettek velük. A fordulat éve után azonban megváltozott a helyzet. Egy sereg biztonsági ember, ÁVH-s rendőr vigyázott rájuk, elsősorban Rákosira.

 

Pechtol István visszaemlékezésében több esetet is megemlít, amikor Rákosi saját magának tulajdonította a más által lelőtt vadat. „Nagy Ferenc miniszterelnöksége alatt történt: a 6-os erdőben fácánhajtás volt. Nagy Ferenc és Rákosi Mátyás szomszédos lőállásban álltak. Úgy adódott, hogy Rákosi mögé kerültem, jobbra volt Nagy Ferenc. Sok fácán repült a hajtásban. Nagy Ferenc duplázására a két lőállás közé már esett a fácán – sajnos tyúk –, közben Rákosi is tüzelt automata ötlövetű fegyverével – ilyennel szeretett vadászni. Rákosi otthagyva helyét, ment a fácántyúkért és a lába elé tette. Azt gondolhatta, hogy ez már biztos. Kísérletet tettem, hogy visszajuttassam jogos helyére, de Nagy Ferenc intésére leálltam” – írja többek között.

 

Pechtol több személyes hangvételű történetről is beszámol a mezőhegyesi politikai élet átmeneti időszakára jellemző vadászatok négy évéről. Az akkori állami és pártvezetők vadászattal kapcsolatos magatartásával, vadászati etikájával kapcsolatban meoárjában a következőképpen vélekedik: „Az elmondottak alapján nem kell mondanom, hangsúlyoznom, hogy milyen megkönnyebbüléssel vettem tudomásul 1950 tavaszán az áthelyezésemet Mezőhegyesről a szegedi Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat központjába. 1950 márciusában otthagytam Mezőhegyest, bár szakmám szeretete sajnálkozást váltott ki bennem.”

 

Felhasznált irodalom:

 

– A Mezőhegyesi Magyar Királyi Állami Ménesbirtok rövid leírása. Juhász István Könyvnyomdája. Szeged, 1917.

– Béla Ottó: Interjú Szöllősi Istvánnal. Békés Megyei Népújság. 1974. október 6.

– Borbás Lajos: Mezőhegyesi közkatonák. Mezőhegyes, 1973.

– Csikorgó hidegben vadászott a kormányzó és előkelő társasága vasárnap Mezőhegyesen. 1937. január 17. www.huszadikszazad.hu

– Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. A Békés Megyei Levéltár kiadványa. Sorozatszerkesztő: Szabó Ferenc. Petőfi Nyomda. Kecskemét, 1986.

– Fáy Andor: A régi Mezőhegyes fejlődése, sikerei és hibái. Gépirat. Országos Mezőgazdasági Könyvtár. B. 3.135 jelzet, 1955.

– Horthy Miklós titkos iratai. Szerkesztette: Szinai Miklós, Szűcs László. Kossuth Nyomda. Budapest, 1963.

– Magyarország a XX. században. Az I. világháború végéig. Vadászat. mek.oszk.hu.

– Mezőhegyes az ezernyolcszáz hetvenhatodik évnek kezdetén. Egybeállította a szemlebizottság alapján Papi Balogh Péter egyleti titkár Aradon, 1877. Nyomatott Réthy Lipótnál.

– Pechtol István: Mezőhegyesi vadászatok, 1946-1950. I-II. rész. Erdészeti Lapok, 128. évf. 11. füzet, 1993. november; 129. évf. 1. füzet. 1994. január.

– Setényi József: Summás voltam Mezőhegyesen. Gépirat. Mezőkovácsháza, 1982 május



<
+++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.