2017. október 18., szerda,  Lukács
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2017. június 04., vasárnap
Mezőhegyes román megszállása
Tizenegy hónapig román színekben
Szerző: M. Szabó Mihály
Az 1919 tavasza és 1920 tavasza közötti időszakban az egyre kisebbre zsugorodó Magyarország legtöbb kárt szenvedő régiója Kelet-Magyarország, szűkebb értelemben pedig a Tiszántúl volt. 1919 első felében itt szedte legtöbb áldozatát a vörös terror, majd a kommunista hatalmat felváltó román megszállás sújtotta ezt a területet. Ekkor annyi nélkülözés, anyagi és emberi veszteség, fizikai és lelki terror érte a helyi lakosságot, hogy az utókor emlékezete ezt az évet a legnagyobb magyar történelmi tragédiákhoz hasonlította.

 Mezohegyesi_Notlen_tisztviseloeltara.jpg

  

Vermes Ernő a következőket írja Mezőhegyes megszállásáról: „Ezt a viruló Kánaánt, Magyarországnak ezt a büszkeségét sem kímélte meg az oláhok vandál pusztítása, sőt itt tobzódott a legnagyobb mértékben az oláh bosszú és rablási vágy. A ménesbirtokot 1919. május 2-án szállotta meg az oláh hadsereg és 1920. március 30-án (más források szerint március 28-29-én – a szerk.) vonultak ki innen az oláhok, tizenegy havi uralom után. A birtok kirablása 1920. január 15-ével (ugyancsak más források szerint január 17-ével – a szerk.) vette kezdetét és a megszálló csapatok kivonulásáig, egyre fokozódó arányokban folytatódott.”

 

Minisztertanacsi_jegyzokonyvek02.09..jpgMezőhegyes román megszállásáról Fáy Andor (1888. IX. 23., Szeged – † 1967. XI. 23.), Budapest m. kir. gazdasági főtanácsos, jószágfelügyelő, miniszteri osztálytanácsos, az állami gazdaságok főigazgatója emlékirata a legrészletesebb és leghitelesebb, hiszen gazdasági intézőként szemtanúja volt a szomorú eseménynek. Felesége: Tottál Irén (1891. IX. 28., Mezőhegyes – † 1965. VIII. 8., Kalifornia), Tottál Károly főépítész lánya, akinek többek között a Gluzek Gyula elevátor magtár terveinek elkészítése is munkái közé tartozott (1881). Házasságkötésük ideje: (Mezőhegyes, 1912. IV. 9.). Gyermekeik: Fáy Ödön László (1913. I. 30., Fogaras – † ?) és (Fáy Irén (1916. IX. 24., Mezőhegyes – † ?)

 

A Vörös Hadsereg utolsó, visszavonuló alakulatai április 26-án hagyták el Mezőhegyest. Néhány napig semleges terület volt a község. Május elsejét nyomott hangulatban, csendben ünnepelték meg. A román királyi VI. vadászezred I. százada Orosházáról jövet szállta meg a települést. Azonnal feljegyezték az állatfőkönyvből a birtok állatállományát és megköszönve a nemzetőrség rendfenntartását, beadatták fegyvereiket. A falusi tanács május 3-án lemondott és a község képviselő-testületét bízta meg az ügyek továbbvitelével. Ugyanezen a napon Paltinescu dandártábornok szemlét tartott Mezőhegyesen.

 

Május 4-én Nagylakról megérkeztek a Kolozsmonostoron végzett, volt belényesi görög katolikus püspöki intéző: August Blaşianu, valamint Jarca Traian Budapesten végzett állatorvos, mint a nagyszebeni román helytartótanács Mezőhegyesen szervezett kirendeltségének vezetői.

 

A román katonai egységek bevonulásakor általában bevett gyakorlat volt, hogy az új városparancsnok a polgármesterrel előre elkészített nyilatkozatot íratott alá, melyben a település lakossága háláját fejezi ki, hogy a román csapatok megszállták a települést, és „örömmel várták a románokat, csatlakozásra készen Nagy-Romániához”.

 

Mezőhegyesen nem tetettek hűségesküt a román királyságra, felkérték Koszits Pál jószágigazgatót, hogy az eddigi keretekben vezesse a birtok gazdálkodását. Ugyanakkor kikötötték, hogy a birtokon kívülre csak a hozzájárulásukkal lehet eladni. Vasúti szállítások csak az általuk kiállított „perisekkel” (bélyegzővel ellátott engedéllyel) történhettek.

 

A pénzeszközöket – főképpen a munkabérek kifizetéséhez – az aradi Viktória Takarék- és Hitelintézet biztosította. Blaşianu a májusi napszámok bérének kifizetését azonban már a battonyai m. kir. dohánybeváltó hivatal raktárából eladatott 263 q leveles dohány bevételéből fedezte. A megszállók kőszén, kőolaj, benzin és épületanyagok szállítása iránt is intézkedtek. A kolozsvári Renner Testvérek és Társai Bőrgyárnak a nyers bőröket azzal a feltétellel adták át, hogy helyette gépszíjakat és lábbelit szállítsanak. Csendőri karhatalmak segítségével igyekeztek megvédeni a gazdaságot a katonai rekvirálásoktól, abban a reményben, hogy Mezőhegyest (melynek már román nevet [Marie Rosun] is adtak) a trianoni béketárgyalások után Romániához csatolják.

 

Időközben május 5-én – francia segítséggel – Aradon Károlyi Gyula (Nyírbakta, 1871. május 7. – Budapest, 1947. április 23.) [Károlyi Mihály unokatestvére] alakított ellenkormányt a proletárdiktatúra megdöntése érdekében. Károlyi a „pipás ember”, ahogy arisztokrata körökben nevezték, ebben az időben az egyik legbefolyásosabb politikai személyiségnek számított. A románok ugyanakkor attól tartottak, hogy a kommunista kormány eltávolítása esetén az ő megszállásuk ürügye elenyészik, ezért nem látták szívesen az ellenkormány miniszterelnökének vállalkozását. Bevonultak Aradra, ekkor Károlyi elhatározta, hogy kormányával Szegedre költözik.

 

grof_Karolyi_Gyula_az_1930-as_elejen.jpgSzegedre utaztukban a Károlyi kormányt a román katonaság a mezőhegyesi állomáson feltartóztatta, majd 13 napra a nőtlen tiszti lakban (kantár) és az óvodában internálta, karhatalmukat pedig a méneskari laktanyákban vette őrizetbe. Károlyi maga is beszámol a mezőhegyesi internálásról Paul de Lobit tábornoknak, a magyarországi haderők parancsnokának egy 1919. június 7-én, Szegedről fogalmazott levélben:

 

„Tábornok Úr!

 

Van szerencsém Önnek tudomására hozni, hogy folyó év május 5-én Aradon megalakítottam az ideiglenes magyar kormányt, melynek kitűzött feladata Magyarországon a bolsevizmus letörése, a rend helyreállítása és biztosítása, az alkotmányos és törvényes kormányzás lehetőségének előkészítése. Ezen kormány a működését Szegeden akarta megkezdeni, s evégből május hó 9-én Aradról Szegedre indult. Útközben a román parancsnokság által fel lett tartóztatva, és két hétig Mezőhegyesen fogva tartva. …”

 

A Mezőhegyesen feltartóztatott kormány tovább engedéséhez Antoine Charpy francia tábornok, katonai kormányzó személyes közbelépésére volt szükség a román hadvezetésnél. (A franciák ezzel már nem csak magyar katonai egységek áthaladását engedélyezték a megszállt területen, de a politikai szervezkedést is.)

 

Július 1-jétől október végéig a román csendőrségen kívül nem volt más fegyveres alakulat Mezőhegyesen. Közben késleltették a Csehszlovákiához csatolt Kárpátaljáról szerződtetett 1200 rutén munkás ideszállítását. Helyükre román munkásokat akartak küldeni, hogy részkeresetüket ne vigyék ki. A környék 11 községéből 1290 munkást sikerült csak toborozni, de munkateljesítményük nem volt kielégítő. Fáy Andor részletesen beszámol a nyári időszaki munkák elvégzéséről, bővebb információk ismeretének megszerzésére javasoljuk a forrásmunka tanulmányozását (FÁY: i. m. Lásd: Felhasznált irodalom.)

 

Roman_gyalogostiszt.jpgA megszállás alatt nem került sor megtorlásokra, mint ami például Apátfalván történt, ahol egy rekvirálási hullám során kitört verekedésben megölt három román katonáért a románok hatvan apátfalvi lakos lemészárlásával álltak bosszút az „apátfalvi vérengzés emlékirata” szerint. De Mezőhegyesen sem volt ritka az úgynevezett dou zecse-csincs (25 botütés). Előszeretettel vonták deresre azokat, akik biztonsági okokból tenyészállatokat hajtottak el Dunántúlra és Hatvan körzetébe, éppen a román megszállás elől. Poltinescu dandártábornok parancsára cafatosra botozták szegényeket, hogy vallják meg, hova rejtették a román királyság tulajdonát képező (NB!) állatokat.

 

Céljaik eléréséhez próbálták rábírni a község lakosságát, hogy népszavazással követeljék Mezőhegyes Romániához való csatlakozását. Amikor azonban tudomást szereztek az antant-misszió döntéséről, mely szerint a birtokot magyar területnek nyilvánították, Blaşianu 1920. január 17-től március 30-ig olyan precízen szervezte meg Mezőhegyes kifosztását, hogy leleményességét, módszerességét külön kátéba lehetne foglalni.

 

A gazdaság összes gépi és állati vonóerején kívül igénybe vette a szállításhoz Csanád megye három járásának valamennyi fogatát. Február 28-tól még a tavaszi szántás-vetést is megtiltotta, nehogy Mezőhegyesen maradjon akár egy cső kukorica is a leltározott kincsből. Soha nem látott forgalom volt a mezőhegyesi vasútállomás rakodóvágányain. Szerelvénybe zsúfoltak 406 lovat, 2217 szarvasmarhát, 3142 sertést, 3729 juhot. Vitték a legdrágább tenyészállatokat is, mint ahogy az 557 vagon szemesterményt, a 414 vagon szénát, a 68 vagon szalmát és a 44 vagon hagymát. Eloroztak 496 darab erő- és munkagépet, köztük kétmozdonyos gőzekéket, cséplőgarnitúrákat, benzin- és nyersolajmotorokat, aratógépeket. Az utolsó fogóig-kalapácsig kirámolták négy kovács- és bognárműhely teljes felszerelését. Zsákmányukhoz sok egyéb mellett még 326 szekér és lovaskocsi tartozott. A román tisztek valószínűleg személyes prédájuknak tekintették azt a tizenhét szobaberendezést, amelyet a vendégházból loptak. Vermes Ernő kimutatása szerint a ménesbirtok összes kára, 1920-as tavaszi árakkal számítva: 181 534 902 koronát, vagyis pontosan 14 045 886 pengő 58 fillért tett ki.

 

A megszállók hűséges kiszolgálásában különösen kitüntette magát Novotny Győző főintéző, aki nemcsak a gazdaságból elszállított tenyészállatok pontos létszámáról és helyéről tájékoztatta a királyi román alakulat parancsnokát, hanem a magtárosok által elrejtett zsákkészletek helyét is elárulta. A hatvani járásban elhelyezett tenyészállatokat szintén Novotny közlése alapján szállították el a fogarasi ménesbirtokra. Jutalmul a románok családostól magukkal vitték, és a Mezőhegyesről áthurcolt ménes vezetésével bízták meg.

 

Hasonló szolgálataiért Magyar-Misics György ménesőrmestert pedig a Szemlaki ménes vezetőjének nevezték ki. A román tisztviselőknek a kiürítésből juttatott tehénnel és házi sertéssel, március végén költözött át Romániába. Ehhez a birtok egyetlen tehergépkocsiját zsákmányolta el. Amint átállásának híre elterjedt, gyermekeivel az iskolatársai, az iparosság gyermekei nem álltak szóba.

 

Sir_William_Edmund_Ironside.jpgA román megszállók 1920. március 28-án és 29-én távoztak el Mezőhegyesről. Az Antant-bizottság március 30-ra tűzte ki a ménesbirtok átadását. Az átadással megbízott román őrnagy nagylelkűen „megengedte”, hogy az állomáson és a főépületekre 30-án reggel kitűzzék a magyar zászlót.

 

Az antant küldöttség Sir William Edmund Ironside (1880 – 1959) brit tábornok vezetésével 1920. március 30-án érkezett Mezőhegyesre. A gazdaság igazgatósága és a ménesparancsnokság kérésére megtekintették az üresen maradt istállókat. Ironside tábornok átvette az angol és francia nyelven összeállított kárjelentéseket, a megszállókat azonban semmilyen kártérítésre nem kötelezték.

 

Felhasznált irodalom:

 

– Albisi Dr. Barabás Béla: Emlékirataim. 1855-1929. Corvin Könyvnyomdai Műintézet. Arad, 1929.

– Bagi László: Az egykori Csanád vármegye. Belvedere/XVII.7-8.

– Bokor Erzsébet Margit: Ipari táj – A lehetőség. Mezőhegyes magtárainak hasznosítási lehetőségei. TDK dolgozat. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék. Budapest, 2015.

– Borbás Lajos: Mezőhegyesi közkatonák. Mezőhegyes, 1973.

– Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988.

– Fáy Andor: A régi Mezőhegyes fejlődése, sikerei és hibái. Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár, 1951. Kézirat

– Gerencsér Miklós: A látóhatár mögött: Mezőhegyes. Műhelyek. Budapest, 1981.

– Halmágyi Pál: Makó város román megszállása – A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982-83/1.

– Horthy Miklós: Emlékirataim. Az Extra Hungariam, az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös sorozata. Európa • História 1990.

– Károlyi Gyula, a „pipás ember” A Cultura Magazin cikke. 2017. május 20.

– Kerepeszky Róbert: Rettenetes rablás – Román megszállás a Tiszántúlon. Rubiconline 2011/05.

– Kovács Tamás: Az ellenforradalmi rendszer politikai rendészetének genezise, 1919–1921. Múltunk, 2009/2. In.: Kelemen Béla naplójából.

– Magyar Családtörténeti Adattár. MACSE 2011-2017.

– Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk. Szabó Ferenc. Makó, 2002. (Makó monográfiája, 5.)

– Miklós Péter: Szeged mint az ellenforradalmi kormány székhelye. SZEGEDma.hu

– Nagy Miklós: Francia határok Szegeden (1918-1920) 3. rész www.szeged.lap.hu

– Nánó Csaba: Károlyi Gyula, a vörös gróf ellentéte. Erdélyi napló. 2017. április 30., vasárnap

– Raffay Ernő: Az igazi Horthy Miklós. Magyar Népfőiskolai Collegium, 1992.

– Surányi László: Az 1919. szegedi bélyegkiadás. Philatelica, 1982/1.

– Vermes Ernő: Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Csanád vármegye és az egyelőre egyesített Arad- és Torontál vármegye revíziós emlékalbuma. Szegedi Állami Levéltár. 1929.

– Veréb Tamás jegyző emlékirata az apátfalvi vérengzésről, „1922. július hava”.



<
+++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.