2022. május 24., kedd,  Eszter és Eliza
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2022. január 04., kedd
Te mit szedsz szépség ellen?
Béla Vali írása a Leporolt riportok című könyvéből – Visszatekintés 1997-re
Szerző: Béla Vali
Állok lebénulva a fővárosi hírhedt Rákóczi tér sarkán és kapkodom a fejem. Jobbra tőlem rendőrök röppennek szét a „meseautóból”, balra meg az örömlányok futólépésben hagyják el a terepet. A végén egyedül maradok, s azt sem tudom, mi lesz a teendőm, ha a rendőrök elkapnak? Végiggondolom, milyen igazolvány van nálam. Azt hiszem, a gyerekkori oltási könyvemen kívül semmi. Az is véletlenül maradt nálam.

Nappal is fogy a sör a kricsmiben.  A kép illusztráció. Forrás: Shutterstock

 

Azon a napon elhatároztam, hogy „kocsma Mancit” játszom, s ennek megfelelően melegítőbe öltözöm, jólfésült hajam egy hajpánttal szorítom le, hogy megfeleljek a szerepemnek.

 

Egy szombat délután, Gyurival először a Teleki téren, majd a Rákóczi téren figyeljük az „életet”. Gyurit legalább húsz éve ismerem, még Gyuláról. Az alföldi városból került fel a fővárosba, anno. Amikor elmesélem, mire készülök, alkalmi védőmmé, kísérőmmé szegődik. Jól ismeri a nyolcadik kerületi kocsmákat. Napjai nagy részét ott tölti. Nem volt ez mindig így. Amióta negyvenévi házasság után a felesége az égiekhez költözött, nem találja a helyét. Megiszik egy-két üveg sört, aztán szomorúan hazaballag az üresen maradt lakásba.

 

A Teleki tér egyik kis kocsmájában, kora délután telt házzal üzemelnek. Gyuri ivócimborái azt súgják a fülembe, ez a kricsmi egy jó nevű, egykori focistáé. A pult mögött két hölgy szolgál ki. Egyikük csendben teszi a dolgát, a másik — Icának szólítják —, műsort ad a tisztelt nagyérdeműnek, aki búját, baját feledni tér be egy vegykóra vagy egy kisfröccsre.

 

— Az anyád rohadt istenit! — robban be nagyhanggal egy kormos képű cigány, aki kintről vette észre a bent ülő feleségét. Az asszonyt sem kell félteni.

 

 Válogatott káromkodással szidja élete párját, aki megkeseríti a purdék meg az ő életét egyaránt. A férfi nem így látja. — A kölykök vonyítanak az éhségtől, te meg eliszod a kenyérre valót — üvölti tovább és belemarkol az asszony dús fekete hajába. A nő visít, célirányosan egy nagyot rúg a férfi legintimebb, legfájóbb részébe.

 

Félek, ez a csetepaté tömegverekedéssé fajul, mert egy fogatlan, marcona férfi a megcibált asszony alkalmi védőjévé válik. Csakhogy a műsort adó csaposnő közbeszól. Pillanatok alatt rakja ki az acsarkodókat, de úgy, hogy lélegzetvételhez is alig jutnak. Kardos egy menyecske, az már biztos. A letisztult csöndben olvasgatom a falakra tűzött „bölcsességeket”.

 

„A személyzetet csak saját felelősségre rongálhatják.” Vagy: „Az infláció miatt ma az álmodozás 70 forint per áfa.” Na, tessék! Ingyen tehát itt még álmodozni sem lehet.

 

— Te mit szedsz szépség ellen? — kérdezi Gyuri egy valóban bányarém kinézetű nőtől, aki cipőt, zoknit, öngyújtót kínál a kricsmi közönségének.

 

Attól félek, a nő behúz egyet a kajánkodó férfinak. Tévedtem. Csak a szavaival vág. — Tőled is megijednének sötétben a gyerekek, nemhogy világos nappal! Ezzel a szópárbaj kezdetét veszi. De már nem ilyen finom megállapításokat vágnak egymás fejéhez. A nő unja meg hamarabb, s miután senki nem kért a ,,portékájából”, egy házzal tovább áll. Mellettem egy szakállas, ápolatlan férfi viccet mesél, miközben szája sarkából kicsorog a sör habja. A rendőr megállítja a biciklijét toló öregasszonyt — kezd humorizálni. — „Hova megy néném? — kérdezi a fakabát. — A temetőbe—válaszolja az öregasszony. — És a biciklit ki hozza vissza? — kérdi kajánul tőle a rendőr.

 

— Hát igen. Az egy pohár ital mellé a vicc is jár. — mondja Ica, a jó kedélyű csapos. Arra kérem, beszélgessünk pár percet, mert a kocsmahelyiség éppen kiürül. Tudom, csak rövid időre.

 

— Kilenc éve dolgozom a vendéglátásban — mondja a szimpatikus felszolgáló.

 

— Lepusztult emberek tömege jár ide, hogy megigya a fejadagját. Senkit nem nézek én le, félre ne értsen. Hiszen a pénzemet itt keresem. Inkább sajnálatra méltóak. Nem kell nekem kora reggel kávét inni, hogy felébredjek. Jönnek a munkanélküliek, az alkalmi munkások, a hajléktalanok. Egyik csóróbb, mint a másik. És honnan, honnan nem, a piára mindig telik. Bejön valamelyik nap egy férfi, kér kétszer egy deci bort. Kiöntöm két pohárba, várom, hogy megjöjjön az is, akinek kérte. Telik az idő, senki nem jön, de ő sem nyúl a pohárért. Kérdezem: jól értettem, kétszer egy decit kért? Azt mondja, persze. Kérdezem, akkor miért nem issza a borát?—Azért—válaszolja —, mert nem tudom, melyik az enyém! Érti ugye, hogy ezek után nem kell kávét inni, hogy felébredjek.

 

— Hogyan viseli a férje, hogy nap, mint nap ilyen társaságban kell dolgoznia?

 

— Nincs férjem. A 13 éves kislányomat egyedül nevelem.

 

— Hogy bírja ezt a vidámnak éppen nem nevezhető, strapás életet?

 

— Nagyon fáradt vagyok, amikor este az anyám elém jön. Akkor ugyan még fel vagyok pörögve, még dől belőlem a hülyeség.  Édesanyám gyomorgörcsöt kap, annyit nevet. Aztán, amikor lezuhanyozom, bedőlök az ágyba. Semmihez sincs kedvem. A múltkor is beesett ide a kricsmibe egy újságíró. Azt mondja, telefonál Friderikusznak, mert úgy nézek ki, mint Maczó Ági. Mondtam neki, szerintem Torgyán is jól járna velem. Más dolga nem lenne mellettem, mint nyomkodni a gombot, mert szóhoz ugyan nem jutna.

 

—Látom, a nők is lehajtják a maguk adagját...

 

— Női emancipáció van, vagy nem? Lassan több a nő, mint a férfi. Bejönnek, isznak,  palit szednek fel. Olyan is van, aki unatkozik otthon, s beszalad, hogy elbeszélgessek vele.

 

*

 

Ica befejezi a beszélgetést. Visszamegy, hogy folytassa ott, ahol abbahagyta. Mi meg Gyurival kiballagtunk a kricsmiből, hogy irányt váltsunk.

 

Prostituált az éjszakai téren. A kép illusztráció. Forrás: Depositphos

 

 A Rákóczi térre.

 

A sarkon egy fiatal nő a falat támasztja. Nem lehet több 15 évesnél. Barna haja a vállát söpri. Kis bőrmellényt visel, hozzá mini farmerszoknyát. Az arcáról lerí a méla unalom. Megszólítom. Lenne-e kedve beszélgetni egy kicsit? Gyuri diszkréten továbbsétál.

 

— Miért, ki vagy te? — kérdez vissza a fiatal prosti és végigmér a tekintetével. Könnyelműen kiterítem a kártyáimat és megmondom, hogy újságírással keresem a kenyeremet. Megvetően csak annyit mond: - Pont úgy nézel ki!  Még fűzöm egy kicsit, hátha kötélnek áll. Hallgat egy darabig, aztán azt kérdezi: - Mennyit fizetsz?  Megkérdezem, mennyit kér.

 

—Tízezret — vágja rá gondolkodás nélkül. Otthagyom és azon tűnődőm, minek is adjam ki magam, hogy a könnyű lányok szóba álljanak velem? Megjátszom a kétségbeesett nagynénit, aki az eltűnt unokahúgát keresi a téren. A gondolat bevált. Seprűnyél vékonyságú és hosszúságú leányzót szólítok le.

 

Leírom, milyen az unokahúgom, aki rossz útra tért, s akit meghalt édesanyja helyett én neveltem fel.

 

— Nem láttam ilyet — mondja —, de nem csak itt strichelnek a kurvák —- nyílik ki pillanatok alatt —, hanem...  és sorolja az utcákat. — De inkább tessék bemenni a rendőrségre és bejelenteni az eltűnését — adja a tanácsot. — Mert ahányszor elkapják, annyiszor 30 ezer forint pénzbírságot szabnak ki, azt pedig úgyis magának kell kifizetni. Engem elkaptak kétszer, 60 ezerrel tartozom nekik...

 

Hogy kiknek, az már soha nem derül ki, mert megáll a fentebb említett meseautó és alkalmi beszélgetőpartnerem kolleganőivel együtt pillanatok alatt eltűnik a szemem elől. Ma sem értem, hogy tudtak fél másodperc alatt köddé válni?

 

Ott állok tehát egy szál magam, s azon töprengek, felfedjem-e magam a rendőrök előtt, vagy vigyenek csak be, legalább a téma egy rendőrségi razziával is kikerekedik. Csakhogy a rendőrautó személyzete ezúttal valami mást akart a téren, mint a lányokat begyűjteni, mert egyiküket egy fiatal férfival az egyik ház szárazkapuja nyeli el. Pár perc múlva már csak az egyenruhás hagyja el a házat. Beül a csíkos kocsiba és elhajt.

 

*

 

A tér ismét benépesül. Gyuri két nővel alkudozik. Az én kérésemre, hogy megtudjam, milyen tarifával dolgoznak manapság a rosszlányok. Közelükbe osonok, és úgy teszek, mintha a kirakatot bámulnám.

 

A két csaj — szerintem — a közepes kategóriába tartozik. Se nem szépek, se nem csúnyák. Egyikük alacsony, vörös hajú, az alakja olyan, mint egy töltött galambé. Ezüstszürke, alakhoz simuló műszálas ruhát hord. A másik jóval vékonyabb, szőke, fekete pólót és fekete sztreccs nadrágot visel. Jól áll neki. Az ő hangját hallom, amikor azt kérdezi Gyuritól: — Mi a kívánságod? A tarifánk attól függ. Gyuri egy másodpercig gondolkodik, aztán ahogy megbeszéltük, úgy alkuszik.

 

— Nekem egyikőtök nem elég — mondja — Mindkettőtökre szükségem van. És nem egy órára. Szombaton délután megebédeltek nálam, aztán jöhet a műsor.

 

Nem merem megírni, mi mindent sorol fel, amit elvár a lányoktól, amikor majd „műsoroznak” a lakásán.

 

— Ja, szépséges hercegem, ha neked ilyen extra kívánságaid vannak — emeli fel hangját a vörös —, akkor fejenként 15 ezret perkálsz le, aztán mindketten a tied vagyunk. Olyat kapsz, amit soha nem felejtesz el. Áll az alku?

 

— Hát hogyne — lelkesedik Gyuri, mintha élén állna párnája alatt a pénz. Pedig ennél jóval kevesebb nyugdíjat kézbesít neki a postás. — Csak pénzt kell kivennem, aztán visszajövök, hogy az időt és a helyet egyeztessük.

 

Gyuri ezek után a botjára támaszkodva elballag a helyszínről. Én meg utána.

 

A lányok egyre többen vannak. Bőséges a választék. Persze, aki igényes prostira vágyik, az ne a Rákóczi téren keresgéljen. A luxus prostik a belváros elegáns éttermeiben találhatók. Hogy mennyiért? Azt gondolom, két-három tisztességes asszony egyhavi összesített fizetését kérik el egy-egy alkalommal.

 

 

 Béla Vali könyvének borítója. Borítófotó: lehoczky Péter

Béla Vali: Leporolt riportok. - Békéscsaba, 2006. A szerző magánkiadása. (Megjegyzés: A cikk eredetileg 1997. július 19-20-án jelent meg.)

 

 

Kép1: Nappal is fogy a sör a kricsmiben.  A kép illusztráció. Forrás: Shutterstock

 

Kép2: Prostituált az éjszakai téren. A kép illusztráció. Forrás: Depositphos

 

Kép3: Béla Vali könyvének borítója. Borítófotó: Lehoczky Péter

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



<
+++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.