2020. július 12., vasárnap,  Izabella és Dalma
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2020. június 15., hétfő
Magyarul, románul és emberül értetik meg magukat
A gyulai román iskola nyolcadikosai számára megadatott a ballagás lehetősége
Szerző: Kiss A. János
Mint a vasútállomásról lassan elinduló vonat utolsó kocsijának hátsó lépcsőjét még éppen elérő utassal is történik, az általános iskolások idei ballagásához is „érkezése” lehet(ett) az ügyesebb, agilisabb általános iskolák vezetésének. A középiskolások sajnálatos módon nem élhettek ezzel a lehetőséggel, hiszen tervezett ballagásuk ideje az érettségi elé sorolt volt, olyan időpontban, amikor idén javában virtuskodott a koronavírus. Pénteken délután a gyulai „Nicolae Bălcescu” Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium rendezett ballagási ünnepséget végzős nyolcadikosainak. Szigorúan a járványügyi szabályok betartásával, de tág teret adva a fellélegzés által megemelt érzéseknek.

A szétnyíló függöny mögött állók meglepték a

 

Az eddigi „bălcescus” rendezvények szép és hosszú sorában először esett meg, hogy parkolási lehetőségek kutatása, keresgélése nélkül találhattak helyet maguknak az ünnepségre igyekvők. Már ez is előre vetítette, hogy odabenn – a Román Kulturális Központ színháztermében – a szülők, pedagógusok, más rokonok, érdeklődők csak korlátozott számban, egymástól biztonságos távolságot tartva kaphattak helyet.

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária semmilyen távolságot nem tartott - lélekben - közte és a búcsúzó diákok között

 

Leírni pofonegyszerű: az intézmény 8/c osztálya ballagott el ezen a verőfényes napon. Ha szerencsénk van, nem gondoljuk tovább a dolgot. Ha nincs, akkor csak úgy sorjáznak bennünk a kérdések. Például: akkor hol van a 8/a és a 8/b? S ennek folyományaként még annyi minden magyarázatra vár…

 

Százak helyett tízek a színházteremben

 

Aki a vírus kezét látja a dologban, téved. A történet négy esztendővel korábban vetette meg a lábát előbb az iskola falai között, aztán már mindenki úgy tudta: ez a 8/c. S egy idő után senki sem hitte, hogy bármi szükség lenne itt holmi „a” és „b” osztályra is. A szálak az osztályfőnökhöz vezethetők vissza. Rokszin Tibor testnevelő tanár kapta meg négy esztendeje a lehetőséget az osztályfőnöki feladatok ellátására. Más kérdés, hogy ő nem egyszerűen „feladatvállalásnak” tekintette a felhatalmazást, hanem életformának. Erről – nyilván – az osztály tanulói is készéggel tennének akár tanúvallomást is.

 

Az elmaradhatatlan búcsúajándékozás...

 

Ugyanis Rokszin Tibor – ez a karakteres tanáregyéniség – már a kezdet kezdetén fel akarta számolni az olyasféle (iskolán belüli és kívüli) esetleges értetlenkedéseket, melyek abból fakadhattak volna, hogy négy éve éppen egyetlen ötödik osztályuk indult, akkor meg mire fel ez a magas „c”?! Ettől persze lehetett volna az osztály „a” is, de mint tudjuk, aki át mond, mondjon bét is. Esetleg cét.  A cé mellett az döntött, hogy az osztályfőnök – nem kis leleménnyel – leírta románosan azt, hogy 5. osztály. Azaz: (ha nem tévedünk) Clasa 5. Rövidítve az osztály fogalmát: „c”. S máris helyben vagyunk: jogosan 5/c…

 

Még egy osztályfőnöki gesztus: egy véletlenül lehullott fejű rózsát csendben épre cserélt Rokszin Tibor. De erről pszt...

 

Akkor tehát megvolna az alapvető nézőpontunk e ballagás hangulatának megítélésre. A fiatalok és osztályfőnökük bevonulását a nézőteret korlátozott lélekszámban elfoglalók – köztük például Siluan Mănuilă, a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye püspöke, Kozma György, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke, s nem utolsósorban az iskola pedagógusai, más dolgozói – várták. S jöttek is, szép, egyserű, fekete és fehér ruházatban, s ebből az osztályfőnök magára nézve sem engedett.

 

 

„Az iskola kiváló tanulója” kitüntető díjat Juhász Krisztina vehette át az igazgatónőtől

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária, az iskola igazgatója természetesen arra utalt köszöntője első mondataiban, hogy a koronavírusos világjárvány és a digitális alapú tanítás mindenkire rázuhant. (Ennek kézzel fogható utóhatása volt az, hogy egy nappal korábban, két csoportban fogadták az iskolában az érettségin időközben túljutott gimnáziumi osztályokat. E találkozások igyekeztek a kényszerűségből elmaradt középiskolai ballagás súlyát, lelki hatását felidézni, s kicsit talán még pótolni is. Persze az apropó sem volt lényegtelen: ekkor adták át az érettségi vizsga eredményes megtörténtét igazoló okleveleket. Az iskola szándéka és törekvése – ezzel – az volt, hogy az intézmény dolgozói és a távozó tanulók közösségének valami feledhetetlen lenyomatát helyezzék a fiatalok „tarisznyájába”. Egyszerűbben: „ballagáskoncentrátumot” fogyasztattak, biztonságos módon.. Csalhatatlanul gondoskodó törekvés.)

 

Sokan részesültek elismerésben. Képünkön két díjazott, Havas Hanna és Ruzsa Ádám

 

A nyolcadikos (maradjunk következetesek: cés) ballagók számára az igazgatónő azt mondta: a ballagás a legszebb, legmeghittebb ünnep. Telis-teli van összetett érzésekkel, melyek nyughatatlanul kavarognak a szívben és az agyban. Menni kellene, s egyben maradni is. A dolog persze ősidők óta eleve eldöntött: előre kell tekinteni.  Ezt a filozófiában úgy mondják: a megmaradva meghaladás törvénye. Czeglédiné dr. Gurzó Mária felidézett egy gondolatot, melyet a náluk tanulóknak tudni és érezni kell: az iskola „könyvét” itt magyarul, románul, s legfőképpen emberül írják.

 

Kozma György üdvözlő szavait követően Rokszin Tibor lépett a mikrofonhoz, mely konokul megmakacsolta magát állítási kísérlete során. A színpad előterében, egy szál magában állva zavartan jegyezte meg: „Nem a technika ördöge vagyok…) Ezzel azonnal hallgatósága szívébe lopta magát. Szemléletes, a diákokkal közös élményeket (s mi nem volt az ebben a négy évben?) idézett fel. A sodró, pörgő elbeszélés egy pontján – úgy is, mint testnevelő tanár – azt találta mondani tanulóiról: megtanultak bukfencet vetni… (s kis szünet után) hányni. S a publikum máris úgy találta: nagy kár, hogy nem volt valaha, valahol osztályfőnöke valamely Roxin Tibor.

 

Repiskyné Radics Anna, az általános iskolai területet vezető igazgatóhelyettes érzelmei áttörték a fegyelmezett narrátori szerepet, amikor azokat említette, akik már fentről szemlélik a teremben történteket...

 

Az osztályfőnök arra volt a legbüszkébb, hogy a négy évvel ezelőtti 29 elsős közül most 24-en ennek az iskolának gimnáziumi osztályában folytatják – középiskolai – tanulmányaikat. Aztán a színpadi háttérben rejtőző vetítővásznon az osztály életének sok szép, vidám pillanata villant fel. Majd a tanuló lányok és fiúk a hagyományoknak megfelelőn tökéletesre csiszolt gondolatok füzérét mutatták fel a nézőtéren helyet foglalók számára. S még egy kis bepillantás az osztályfőnök ars poeticájába: a megszólalók egyikeként maga is a mikrofon elé állt, se kevesebb, se több időre, mint a tanítványai. Ha jól értettük, emberül fejezte ki magát.

 

Aztán ott, a világot jelentő deszkákon egy-egy hetedikes segítségével az ünnepeltek vállára tarisznya került, s nem maradhatott el a szál rózsa sem. Négy év múlva bizonyára előkerülnek majd (persze leány-fiú „viszonylatban”) a most még valamerre elcsalingált puszik is…

 

A 8/c még a
 

 

Évekkel ezelőtt a tanári szobai folyosón egy minden iránt érdeklődő, még több mindenről véleményt nyilvánító, bájos kislányra figyeltünk fel. A vitalap.hu akkor találkozott vele először. Most "fődíjazottként" láthattuk ismét Juhász Krisztinát. Álljon itt emlékeztetőül a 2013. szeptember végén készült fényképe!Többen díjat, más elismerést vehettek át. Díjözön érte el a színpadon állókat. „Az iskola kiváló tanulója” Juhász Krisztina lett. A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata Havas Máté munkáját ismerte el díjával. A Békés Megyei Román Önkormányzat díját Illich Ajsa Vadvirág vehette át. A Gyulai Román Nemzetiségi Önkormányzat elismerésében Havas Hanna és Ruzsa Ádám részesült. A Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye díjazottjai: Árgyelán Sára, Fazekas Dorka és Nagy Dávid Mihály. A kisrománvárosi román ortodox templom elismerő oklevelét és jutalmát idén Kóra Ádám kapta. Elismerő díszoklevelet és jutalmat vehetett át László Kamilla, Temesvári Kata, Kozma Orsolya, Marosán Lili, Cazac Itai Lior, Dán Sára, Turbucz Anna és Nagy Zsolt Milán. A szülők közül Temesváriné Ferenczi Ágnest, Netyéné Márk Beátát, Kozmáné Kádár Ildikót és Verebiné Kakas Anikót részesítették elismerésben. Az intézmény vezetése Rokszin Tibor osztályfőnököt is megjutalmazta.



<
+++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.