2020. szeptember 30., szerda,  Jeromos
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2020. február 13., csütörtök
Ha menni kell, hát menni kell…
Sosem tapasztalt látogatottságú szalagavató ünnepség a gyulai „Nicolae Bălcescu” Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumban
Szerző: Kiss A. János
Eszembe sem jutott volna elgondolkodni azon, miféle szalagok létezhetnek a nagyvilágban. Ehhez kellett a felismerés: fogalmam sincs, vajon honnan ered a szalagavatás hagyománya, s egyáltalán, milyen szalagról van szó? De ez még mindig csenevész ötletnek bizonyult volna a kutakodáshoz. Ám két ember – Repiskyné Radics Anna, az intézmény általános iskolai területét irányító igazgatóhelyettese és dr. Florin Cioban, a budapesti ELTE tanára – éppen arról beszélgetett, vajon mi lehet e nemes hagyomány hátterében. Mindez a gyulai „Nicolae Bălcescu” Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium „gimistáinak” szombat esti szalagavatóján történt. A nyitva maradt kérdésre magam sem tudtam a választ, így hát elindultam feltárni, leporolni a múlt eme „nyílt titkát”.

A szalagfeltűzés: öröm (is)

 

Arany János kiszólását idézve: gondolta a fene, hogy se vége, se hossza a szalag kimondott megjelenésének. Álljon itt egy halovány töredék a szinte végtelen számú szalagmegnevezésből! A szalag lehet például díszítő, taft-, atlasz-, organza-, bordás-, tüll-. szőrme-, virágkötészeti, koszorú-, selyem-, érem-, színes, álcázó, korzon-, szilikon, csúszásgátló, biztonsági világító, hézagoló, behúzó, kétoldalas ragasztó, lopásgátló, öntapadó, öntapadó szilikon, címke-, muta-, vas-, réz-, seb-, arany, levél-, celluloid, papír, futó-, szállító, acél, pántoló, távtartó, szegő, vinyl, jelölő, kineziológiai, LED-, magnó-, dekorációs, terelő, gyógyító, mágnes-, kormánybetekerő, fitnesz-, rovarfogó, hímzett, ragasztó, ín-, filmszalag… Talán ennyi is elég ahhoz, hogy összefoglaljuk a szalag lényegi tulajdonságát.

 

A szalag általában vékony, hajlékony vagy puha anyagból való, hosszú, keskeny csík, szalagcím.  Aztán homlokunk előterébe furakodik a célszalag, avató szalag kifejezés is. (Ez utóbbit át szokták vágni, olykor a nagyérdeműt is, de ez itt nem politikai rendezvény volt, hanem iskolai, közelebb a civilmentalitáshoz.

 

S máris csak egy lépésre vagyunk a szalagavatástól.

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária igazgató nyitotta meg a rendezvényt

 

»… a szalagavató bálok hagyománya majdnem kétszáz éves múltra tekint vissza, és a feljegyzések szerint az 1830-as években, Selmecbányán rendezték az elsőt. Azokban az időkben még az volt a neve a hagyománynak, hogy „valétálás”, ami a latin eredetű „Valete” szóból ered, ami annyit jelent, hogy „Éljetek boldogul!”. Alapvetően a szokások nem sokat változtak azóta sem. A szalag az iskolához tartozás, az identitás jelképe, melyet a végzős diákok szíve fölé, az elválás szimbolizálásaként tűztek fel.« – olvasható az IGEN Esküvői Ruhaszalon tájékoztatójában.  Az eduline.hu felületén újabb tudnivalók bújnak meg: »…Selmecbányán rendezték az első ilyen eseményt. A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola a trianoni békeszerződés után Selmecbányáról került Sopronba, ez az intézmény tekinthető a mai miskolci és soproni egyetem elődjének is. Nem véletlen az említés tehát, hogy a Soproni Egyetem máig őrzi a kezdeti formát.« Ha leglényegretörőbben és az eddigi, fennköltebb megfogalmazás helyett másként is akarjuk érzékeltetni a szalagtűzés  gyakorlati alapját, érdemi hátterét,akkor  az  a legjobb, ha egy valamikori – békéscsabai –gondolkodó (diák vagy tanár) vulgáris  mondatát idézzük: „… a menet a városkapuig tartott, ahol jelképesen seggbe rúgták a végzősöket, tudatván velük, hogy semmi keresnivalójuk nincs többé az intézményben.”«

 

A színházterem hátterében, minden talpalatnyi helyen százával élvezték az est áldásait a résztvevők

 

Ha jól látjuk, manapság inkább már a középiskolákban hódít a szalagtűzés szertartásos (s persze szalonképes) megvalósítása. Ahogy szombaton este a gyulai román iskola gimnazistáival is megesett,

 

Az is része az ő hagyományuknak, hogy az intézmény igazgatója nyitja meg a bálba csapó szalagavatást. Románul és magyarul intézte szavait a megjelentekhez, akik – alighanem tudtukon kívül – újabb látogatói rekordot döntöttek. Soha annyi vendége nem volt még az iskolai rendezvénynek: 740-en jöttek el ünnepelni, nosztalgiázni, jól érezni magukat egymás társaságában, s persze felhőtlenül szórakozni is,

 

A gyulai román főkonzul és magyarországi román ortodox egyházmegye püspöke mindig szívesen látott vendég, s számukra sem teher az iskola felkeresése

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária igazgató köszöntötte a hazai és külföldi megjelenteket, az iskola vendégeit, így például Románia gyulai főkonzulját, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnökét, a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye püspökét, Békés Megye Önkormányzatának alelnökét, Gyula város alpolgármesterét is.

 

Akinek nem jutott ülőhely a műsor idejére, akár a lépcsőkön állva is megtekintette a történéseket

 

Megnyitójában Czeglédiné dr. Gurzó Mária felvillantotta: a szalagtűzés napját nem emelik ki nagybetűk, ám a hatvan fiatal számára a teremben ünnepi hangulat honol, ragyog rajtuk az ifjúság szépsége, bennük a szív melege melengeti az ünnepi perceket. S pár pillanattal később eljött az ideje annak, hogy ők hatvanan – miként az igazgatónő jelezte – a szalagtűzés rítusával átlépjenek a gyermekkor tündérhonából a felnőttek világába.

 

– Kedves lányok és fiúk! Maholnap tizennyolc évesek lesztek; vagy már vagytok is – szólította meg az ünnepelteket. – Az egyetemes időmúlás szempontjából ez röpke pillanat. De az ember életében ez a leglendületesebb időszak. A pici gyermekből feleszmélt felnőtt lesz. Társadalmunkban már teljes értékű felnőtt ember egy tizennyolc éves. De, jól tudjátok, nem elég felnőttnek lenni, hanem – József Attila szavaival – „möglett” emberré is kell válni. Ilyennek számít az, akinek van egyéni hitvallása, filozófiája, aki képes identitásra, morális létre, szépre és jóra. Beethoven szerint pedig az ember hivatása az, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót és cselekedje a legjobbat.

 

Eddig sem volt tabu, ám most kimondatott a színpadról is: szerelemről ugyancsak regél négy év krónikája

 

Az igazgatónő tájékoztatta a szalagavatón megjelenteket, hogy két percben Kozma György, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke kíván szólni. Ennek megtörténte után a két végzős gimnáziumi osztály diákjai – előbb az egyik, aztán a másik közösség – elődeikhez híven a színpadról (hol románul, hol magyarul) elmondták a nekik rendelt magvas gondolatokat. Sőt, új színt is felfedezhettünk azokban a percekben: a diákszerelem érzés- és gondolatvilága immár hangot kapott e „fórumon” is. Mi több, a ceremónia – mondjuk úgy – koreográfiája is előnyére változott, az eseménymozzanatok feszesebben követték egymást.

 

Egyike azoknak, akik most is gyögyörködtették a megjelenteket varázslatos éneklésükkelk

 

A végzős évfolyam tagjainak programja során kiderült – többek között –, hogy ugyan évről évre kiváló énekesek, zenészek hagyják el az iskolát, a feljövő korosztályok szinte egy csapásra újabbakat képesek felmutatni. Így történt ez alkalommal is, s a csodálatos hangokat (ahogy korábban) lányok engedték diadalútjukra.  

 

A színpad előtt várva a lencsevégre kapandó témákat, felfigyelhettünk egy érdekes, de bizony régóta felfedezhető jelenségre. Ha a színházteremben felpillant az ember a világot jelentő deszkákra, s szemünk a „möglettség” felé – joggal – ácsingázó lányokra téved (akik mellett persze ott vannak a diák urak is), akkor a lányok igényes megjelenésén nem nehéz észrevenni annak a kulturális közegnek a hatását is, mely a szülői házból táplálkozik. Az öltözködés, a sminkhasználat módja, intenzitása szinte sajátosan jellemzi a nagyanyák, anyák, lányok szépítkezését, ami a román néplélek egyik karakterévé is vált. S bizony, az eredmény elismerésre méltó. Talán éppen ezen az esten válik nyilvánvalósággá minden felszalagozott leányzó előtt, hogy kislányságuk utolsó éveinek maradékától is készek és képesek megszabadulni. Pár hónap, s papírjuk is lesz róla, hogy nem csak szépek, hanem okosak is.

 

Igazi báli nyitótáncos hangulat töltötte el a szereplőket

 

Az elmaradhatatlan – bizonyos szempontból az est fénypontjának is számító –, osztályonkénti, káprázatos táncbemutató illő habosságával-babosságával, ötletességével nem csupán levette lábukról a szülőket, nagyszülőket, hanem apró könnycseppet is kiszakított ismerős-ismeretlen hölgyek szeme sarkából is, akik aztán igyekeztek lopva eldörzsölni azt.   

 

Majd eljött az ideje annak, hogy anyák a fiaikkal, apák a lányaikkal elringják a feltétel nélküli szeretetet kifejezni hivatott táncukat. Talán ekkor kellett volna valami módon bepillantanunk, belehallgatnunk a végzősök gondolataiba, hogy megerősíthessük sejtésünket például ilyen – mélyen elhallgatott – mondatok felszínre bukkanásáról: „Mi lesz, ha el kell hagynunk az iskolát hamarosan?”, vagy: „Szent Isten, felnőttünk?!”

 

Ha összegezni szeretnénk a szalagavató által keltett érzelmeket, elég e képre pillantanunk

 

 

 

 



<
++++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.