2019. december 15., vasárnap,  Valér
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2019. december 03., kedd
Emelt fővel, egyenes derékkal
Hetven esztendős a gyulai (magyarországi) román gimnáziumi képzés
Szerző: Kiss A. János
Kivételesen bensőséges ünnepet ültek november utolsó napján, szombaton a gyulai „Nicolae Bălcescu” Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumban. Arról emlékeztek meg tisztelettel és szeretettel, hogy az intézmény egyik oszlopa, a gimnáziumi oktatás immár működése 70. événél tart. Persze az ilyesmit átélni kell és érdemes, de ha nincs más mód, hát olvassák el a rendezvény vázát felidéző tudósítást...

Ünnepi hangulatban - nem sokkal a tapsorkán előtt

 

Nyilvánvaló, hogy az intézmény e rendezvényre nagy igyekezettel készülő dolgozói, a meghívott, s eljönni tudó régi diákok már a szombati program előtt az esemény érzelmi, történeti előzményeinek bűvkörébe kerültek. S miként a nagyítóüveg egy pontba rendezi a fényt, mindez akkor érte el teljes töménységét, amikor a Román Kulturális Központban – ahol a nyitány annak színháztermében zajlott – kezdetét vette a sokszínű megemlékezés. Pontosabban, már előtte megkoszorúzták a névadó iskolaépület előtt álló szobrát.

 

A meghívott

 

Benn a teremben a meghatározóan az iskola tanáraiból álló „Pro Musica” és a diákokból időről időre megújuló „Líra” kórus egyes tagjaiból az itteni fellépésre vállalkozó közös énekkar az áhítatos csendben, a felálló közönséggel együtt elénekelte (magyarul) a magyar, (románul) a román Himnuszt, s ugyancsak román nyelven az Európai Unió himnuszát, az Örömódát. Ez a következő óráknak meg is adta az alaphangulatát: ezzel az érzettel bátran örülhettek megjelentek a programnak és egymásnak, a nap eseményeinek, a találkozásoknak, az ezúttal igencsak oldottan, közvetlenül megnyilvánuló vendégeknek.

 

Az érdeklődők egyik csoportja

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária, az intézmény igazgatója nyitotta meg a rendezvényt. Beszéde szükségszerűen – és nyilvánvalóan elhatározásából is – nagy ívet rajzolt meg. A gyulai (magyarországi) román gimnáziumi oktatás 70 esztendejének felvázolása is messze meghaladja egy megemlékező beszéd kereteit. (E tárgykörben a téma leendő kutatói egykor majd vélhetően tanulmányok sokaságában értekeznek majd.) A hazai román nemzetiség legmeghatározóbb értékeinek felvillantása, az iskola jeles igazgatóinak, tanárainak felemlítése, az intézmény nemzetiségi identitást megőrizni hivatott szerepének számbavétele, a hét évtized alatt itt végzett középiskolások (és persze az általánost kijárók) értelmi, érzelmi, tudati és testi nevelésének következetes megvalósítása és még sok-sok minden más rajzolódott ki az igazgatónő mondataiból. (A beszéd egészét – magyar és román nyelven is – szívesen közreadjuk. A múltról nem csupán a jövőnek, a mának is érdemes üzenni – a szerk.)

 

Dsc_0165.jpg1.jpg

 

A korábbi igazgatók közül négyen (Vild Frigyes, Szilágyi Péter, Balogh József és Szántó Katalin) nem érhették meg ezt a napot, már csak Budai János lehetett jelen, ő a 70 esztendőből 32 éven át ült az igazgatói székben… Ahogy mai utódja mondta: bölcsességgel, odaadással. Bár rendezvényről rendezvényre – a közelebb invitálás ellenére – a széksorok hátsó traktusában keres helyet magának, ezúttal a vendégek között, a terem első sorában láthattuk őt. Nem csupán az igazgatók kerültek szóba, a megjelentek számára már ismert további, meghatározó pedagógusegyéniségek is. A múlt és a jövő összekötő kapcsaként Czeglédiné dr. Gurzó Mária megfogalmazta, hogy az elmúlt évtizedek törekvéseit, tapasztalatait is integrálva, milyen tulajdonságokkal megáldott embert akar tanítani, neveli ez az iskola.  S rögzítette régi-új törekvésüket, mi több, küldetésüket: építeni a két (magyar és román) nép közötti szellemi hidat. A jó „hetvenes” iskoláról azt a véleményét is megosztotta, hogy az „megtanított bennünket ragaszkodni a »gyökereinkhez«, az elődeink nyelvéhez, szokás- és hagyományvilágához, és arra is, hogy szeressük és megbecsüljük a magyarságot, amellyel hosszú-hosszú évszázadok óta együtt élünk”.

 

Dsc_0169.jpg1.jpg

 

Beszéde kezdetén Czeglédiné dr. Gurzó Mária a megjelenteket üdvözölve külön is köszöntötte – többek között – Marius Gabriel Lazurcát,Románia magyarországi nagykövetét, dr. Görgényi Ernőt, Gyula város polgármesterét, Florin Vasilonit, Románia gyulai főkonzulját, Siluan Mănuilăt, a Magyarországi Román Ortodox Egyház püspökét, Kreszta Trajánt, a hazai románság parlamenti szószólóját és Kozma Györgyöt, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnökét.

 

Az iskola mai igazgatója elődjéről is szeretettel emlékezett meg - amit látunk: igazgatói kézfogásVerses, zenés irodalmi műsorral folytatódott a program, érdekesség, hogy mindez a hazai román alkotók műveinek felhasználásával. Dübörgő sikert aratott (ez alkalommal is) a hazai román néptáncok és népdalok bemutatása. (Oldalt pillantva azt láthattuk, hogy azokról mozgó felvételeket készített telefonjával a román nagykövet is.)

 

Az eddig említett programblokk zárásaként az igazgatónő elismeréseket nyújtott át a volt igazgatónak, egykori igazgatóhelyetteseknek, iskolai gazdasági vezetőknek, tanároknak. 

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária - kezében a vitalap.hu cikkein alapuló ünnepi kiadvánnyal

 

A színháztermi aulában fotókiállítás nyílt az intézmény 70 éves múltját dokumentáló fényképekből, egyes kort jellemző archív dokumentumok fénymásolataiból. Budai János nyugalmazott igazgató beszéde után Czeglédiné dr. Gurzó Mária bemutatta azt a kiadványt, melyet az intézmény állított össze a vitalap.hu című internetes magazin utóbbi hét esztendő román iskolai történéseit folyamatosan bemutató cikkeiből.

 

Az igazgatónő bevezetőjét követően Martyin Emília (jobbra) kápráztatta el a hallgatóságot ismeretgazdagságával, választékos kétnyelvűségével

 

Az iskolai aulában pedig a hazai román képzőművészek munkáit reprezentáló kiállítás nyílt, az alkotók (gyakorlatilag) az ugyancsak megjelent Oroján István festőművész tanítványaiként számon tartottak. Mély tárgyismerete, biztos és tárgyilagos értékítélete, rugalmas szemlélete birtokában Martyin Emília, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos muzeológusa, tudományos-muzeológiai osztályvezetője vezette be az érdeklődőket a kiállított képzőművészeti alkotások, s készítőik világába.

 

Örömének a torta mellett

 

Az emlékezés napjának (hivatalos) záró mozzanata egy óriási torta megszegése és (amennyi a jelenlévőktől csak tellett) derekas fogyasztása volt.  A szervezők arra is lehetőséget teremtettek, hogy helyük, elszeparált terük legyen az egyes korosztályok képviselőinek a kötetlen beszélgetésekhez.

 

Ha lehet a tudósítónak szubjektív véleménye is: ilyenek a szép napok…

 

Egy másodikos kisdiák és a nyugdíjas éveit megérdemelten töltő egykori igazgató a stafétabotnak (is) felfogható tortaszelő késsel

 

 



<
++++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.