2019. december 15., vasárnap,  Valér
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2019. november 19., kedd
Hol a búza, hol a pénz?! (3)
Egy érdeklődő a tulajdonos helyett őriztette a búzát, milliókért – Elfért-e annyi búza az ominózus raktárban? – Nyilvántartási zűrzavar az eltűnt gabona körül
Szerző: Kiss A. János
A Gyulai Törvényszék dr. Mázor Róbert-tanácsa előtt folyó büntetőper tanúkihallgatásainak sorában, november 12-én, kedden további személyek jelentek meg a bíróság idézésére. Úgy tűnik, hogy egyre újabb „mozaikdarabkák” találják meg a helyüket, hogy hozzájáruljanak az igazság kiderítéséhez.

Készült: ott és akkor...

 

Hangyási Zsolt tanú következett. Akkori cége, melynek vezetője volt, búzavásárlást tervezett, a Békésagrár Kft. tótkomlósi telephelyéről. Arra – mint a tőle kérdezettek döntő többségére – nem emlékezett, hogy kitől értesültek a vételi lehetőségről. (Elmondása szerint). A kezdetben megismert minőségi vizsgálatot ismét „lefuttatták”, s immár úgy találták, hogy toxikus jellege miatt emberi fogyasztásra nem alkalmas. Azért 2-3 hónapig gondolkodtak, hogy megvegyék-e. Költségükön (!) egy biztonsági cég őrizte a telepet, velük az I. rendű vádlott tartott kapcsolatot. A bíró furcsállta is: az esetleges, jövőbeli vevő őriztette a telephelyet hónapokig?! Azt nem tudta megválaszolni a tanú, hogy fizettek-e foglalót. Végül nem vették meg a közraktározott búzát, felmondtak az őrző-védőknek, akik mentek maguktól is, mert ez a cég nem nagyon tudott fizetni nekik. A bíró rákérdezett: szóval, miért nem a tulajdonos, hanem egy érdeklődő fizette az őrző-védőket? A tanú azt mondta, hogy erre sem emlékszik… Az őrzés költsége arra az időre több millió forint volt. Az ügyésznő kérdésére pedig úgy válaszolt, hogy ők csak egy minőségellenőrzést végeztettek, melyre úgy emlékszik, hogy a búza talán csak takarmánynak volt jó. Elmondta, hogy az I. rendű vádlottat már előtte ismerte, kisebb-nagyobb megbízatásokat kapott tőlük.

 

A tanú ismerősként említette az I., a II. és a III. rendű vádlottakat. Nem emlékezett viszont a IV. rendű vádlottra – a bíró azonban felhívta a figyelmét, hogy a rendőrségi kihallgatásán még tudta, hogy kiről van szó. Aztán az is derengett neki, hogy a búza eladója talán a Békésagrár Kft.volt, melyet Nyitrai Zoltán képviselt. Amikor úgy találták, hogy a búza toxinos, tovább nem érdekelte őket. A tanú annyit tett hozzá: nem tudja, hová lett a búza.

 

A IV. és az V. rendű vádlott védője az iránt érdeklődött, hogy a tanú cége vajon mivel igazolta a felfogadott őrző-védőknek, hogy milyen jogosultságuk van a búza őrzésére. Meg aztán a telep tulajdonosával nyilván megegyeztek erről. Felmerült, hogy e tulajdonosi jogosultságokkal bizonyára Nyitrai Zoltán rendelkezett. A IV. rendű vádlott pedig kijelentette: soha nem találkozott a tanúval, nem üzleteltek, nem ismeri őt.

 

A bíróság hosszan hallgatta ki tanúként dr. Sóki Krisztinát, aki – hogy is mondjuk – az operatív történések heteiben került a Tótkomlósi Agrár Zrt.-hez. Először, 2010. október elsejétől a gazdasági ügyeket vitte, november közepétől cégvezető lett. Úgy másfél éve már nem dolgozik a részvénytársaságnál.

 

A tanúkihallgatás természetesen nem időrendben követte az eseményeket, hiszen a tisztázandó kérdések felmerülése alaposan átírta azt. Dr. Sóki Krisztina azt idézte fel először, hogy amikor találkozott a Makói úti (ez a közterület neve) telephelyükkel, s a közvetlenül szomszédos, közraktáros épülettel, a kettő közötti kerítés kapuja már nyitva volt. Elmondta, hogy az üggyel először 2011 februárja, márciusa tájékán találkozott. Az ügyben jelentős szerepet játszó szerződésekkel már csak a rendőrségi nyomozás megindulása után találkozott. Megnevezte, hogy cégcsoportjuk mely egységei adták bérbe – és kinek – a magtárakat. A tanú szokatlannak ítélte meg azt, hogy a bérbe adottak után nem számláztak bérleti díjat. Akkoriban a IV. és az V. rendű vádlott diszponált fölöttük. A bíró ekkor nem véletlenül kérdezett rá: hol volt az idő tájt az egykor betárolt búza? A válasz szerint az esedékes leltározás alkalmával a könyvvizsgáló is megnézte a készleteket.

 

A bíró megállapította, hogy dr. Sóki Krisztina tárgyaláson elhangzott vallomása nagyszámú eltérést mutatott a rendőrségi nyomozás során, 2012 májusában tett tanúvallomásától. Ezért fontosnak találta az akkor készült jegyzőkönyvben foglaltak felolvasását. Ebben szerepelt az is, hogy dr. Pertich Attila 2012 első negyedévében váltotta IV. rendű vádlottat az igazgatótanács elnöki székében. Számla nem készült az ominózus búzáról, s nem is volt nyilvántartásba véve. A nyomozás során tett vallomásában az is szerepel, hogy 5574 tonna a szóban forgó búza mennyisége, ám ekkora kapacitású tárolójuk nincs. A legnagyobb tárolójuk 3000 tonna befogadóképességű volt. Annak idején a számlázásról annyit mondtak neki, hogy a végén, egyben számláznak majd. Akkor már nem volt felelhető a búza – csak papíron.  Az Agrogyán számára a tárolt mennyiség alapján számláztak bérleti díjat, ami nem kizárt, persze jellemzőbb az elfoglalt alapterület szerinti díjmegállapítás. Az akkori számítógépes nyilvántartás szerint még nem tárolták ki a búzát...

 

A korábban meghallgatott Braun Miklós tanú szerint csak betároláskor mérték a búza mennyiségét, kitároláskor már nem, így papír sincs róla. Vélhetően azért, mert idegen gabonáról van szó. A bíró megjegyezte: még két év után is azt rögzítették a nyilvántartások, hogy ott kell lennie a búzának a raktárban… A bíró úgy ítélte meg, hogy papír szerint az adott magtárban az összes búzának azon a helyen kellett lennie, noha a tároló befogadóképessége lényegesen kisebb. Ugyancsak bírói érdeklődés volt az, hogy a rendőrségi kihallgatást követően a tanú utánajárt-e ezeknek a problémáknak, s intézkedett-e. Joggal vetette fel a kérdést: ilyen körülmények között mi a biztosíték arra, hogy más hibák nem fordulnak-e elő a tevékenységükben.

 

A rendőrségi vallomás révén megállapítható, hogy a búza elszállításában közreműködő Komlós-Trans Ép. Kft. először valamennyi e munka következtében elkészített számláját a vélhető megrendelő (Tótkomlósi Agrár Zrt.) nevére állította ki és küldte el. Ám a IV. vagy V. rendű vádlott visszaküldette azt a Komlós-Trans Ép.Kft.-nek azzal,hogy a számlákat a KEVTAK Kft. (a cégcsoportféle egyik gazdasági társasága) számára állítsák ki, s küldjék meg. Ez meg is történt. Bírói kérdés: ha a KEVTAK volt a költségviselő, akkor miért mégis a Tótkomlósi Agrár Zrt.-t tekinteték annak? Ha erre nem is válasz, de később elhangzott: a zrt. és a KEVTAK két önállóan gazdálkodó cég, egymástól függetlenül is kötöttek üzleteket. A három tagú csoport (a harmadik a PIGINVESZT Kft.) tulajdonosi körében átfedések vannak, derült ki számunkra is. A tanú erre gondolva mondhatta azt, hogy nem kellett tudniuk egymás ügyeiről.

 

Az ügyésznő azt tudakolta dr. Sóki Krisztinától, hogy vajon mire jó a telepi nyilvántartásuk, ha semmire nem használják? A nyilvántartás szerint két olyan időpontban is kukoricát tartottak nyilván a tárolóban akkor, amikor a búzát tartották ott. A tanú válasza: többféle termény is tárolható egy időben, azonos helyiségben.

 

A IV. és az V. rendű vádlott védője kifejtette álláspontját: az idegen tulajdonú készletet nem mérték kihordáskor. (Mint említettük: behordáskor viszont lemérték ugyanazt.) Megkérdezte a tanút: a telepi lokális számítógépes program csak saját célra kell? A tanú árnyaltabban válaszolt: arra is. Idegen terményt nyilvántartásba sem vettek. 

 

A tárolt búzamennyiség nyilvántartásának/nyilván nem tartásának témakörében a bíró (szinte) költői kérdést tett fel: mi lenne, ha a búza tulajdonosának jogörököse előállna azzal, hogy kéri az 5000 tonna számára történő átadását? Minthogy nincs olyan nyilvántartás, miszerint a raktárból kivitték volna azt.

 

A IV. és a V. rendű vádlott védője megkérdezte: volt-e az ominózus számlának melléklete? A tanú válasza az volt: nem tudja. Magyarázatként hozzáfűzte, hogy a napi munkamenetben egy számlával csak úgy tíz másodpercet volt ideje foglalkozni. Az ügyésznő viszont a segítségére sietett: elmondta, hogy a bizonyítékok körében olvasható: „1 darab számla mellékleteivel”. Ezt követően a IV. rendű vádlott is kifejtette e tárgyban a véleményét. A lényege az, hogy a bő 5000 tonna búza elfért az ikertárolóban.

 

A kétnapos tárgyalási szakasz utolsóként meghallgatott tanúja Farkas Pál, akkor a Komlós-Trans Ép. Kft. ügyvezetője volt. Elmondta, hogy tehergépjárműveken búzát szállítottak. Utólag szerzett tudomást az ügyről, munkatárasai intézték a tennivalókat hatáskörükben eljárva. Eredetileg a Tótkomlói Agrár Zrt.-nek számláztak. A fuvarleveleken ugyanis mindvégig ez szerepelt átvevőként. A számlán is a zrt. szerepelt. Azt nem tudja, miért változott meg ez a helyzet, de kérésre a KEVTAK számára állították ki az új számlát. Az ügyésznő azt firtatta, hogy ki volt a munka megrendelője, majd emlékezette a tanút, hogy a nyomozás során azt vallotta: akkoriban feltűnően sok román rendszámú teherautó állt Tótkomlóson, a kaszaperi úton. Ugyanott található az is, hogy a búzát a Makói útról a kaszaperi úti telepre kellett átszállítaniuk. Nos, a szállítást a IV. rendű vádlott rendelte meg tőlük.   

 

Végül a bíró a IV. és az V. rendű vádlott éppen beszélő védőjéhez fordult, s azt mondta, annyit kérdezhet, amennyit csak szeretne. A „de”-t már nem fejtjük ki…

 

A tárgyalás december első napjaiban folytatódik.

 

(Vége)

 

Ez a figyelmeztető felirat is Tótkomlóson, a Makói út 1. szám alatti közraktárbázis ajtaján volt látható

 



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.