2019. december 15., vasárnap,  Valér
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2019. november 18., hétfő
Hol a búza, hol a pénz?! (2)
Ki lehet az a „köpcös úr”? – A rejtélyes rendőr százados – Tisztában kellett lenniük: bűncselekményt követnek el
Szerző: Kiss A. János
A Gyulai Törvényszéken folyó büntetőper november 11-12-ei tárgyalásán megkezdődött, majd folytatódott a „tótkomlósi búzaügyben” beidézett tanúk meghallgatása. Nem minden tanulság nélkül…

A Tótkomlósi Agrár Zrt. mellett - egy kerítéssel elválasztva - található a közraktárként működő telephely, melyet a képen látható bekötőúton lehet elérni

  

Braun Miklós tanúskodása következett. Ő a Tótkomlósi Agrár Zrt. szárítójában dolgozott – ahogy ma is –, telepvezetőként. A közepébe vágott: kijelentette, hogy az I. rendű és a IV. rendű vádlott adta a feladatot: a zrt.-telephely és a mellette található közraktári terület közötti, kerítésben található, addig zárt, de akkorra már kinyitott kapun keresztül át kell hordani a közraktárban található búzát. A megbeszélés után pár nappal el is kezdték az átszállítást, mely néhány napig tartott.

 

Ezt követően a bíró felolvasta a tanú nyomozás során tett vallomását. Abban elmondta, hogy nem tudja, hogy az évek óta ott tárolt búza raktárát ki nyitotta ki. Ami nem fért az új helyen, azt a búzamennyiséget átvitték a KEVTAK Kft. kaszaperi úti tárolójába. Ehhez saját teherszállító járműveket, s egy tótkomlósi cég autóit használták. Akkor azt vallotta, hogy tudomásuk szerint a szállítás a közraktározó cég engedélyével történt. Azt is elmondta, hogy a IV. rendű vádlott 2011 januárjának közepén szólt nekik: jön a tulajdonos elszállítani a búzát a kaszaperi útról – az viszont senkit nem érdekelt, hogy mennyi búza ment el… Akkori vallomása azt is tartalmazta, hogy ezt az elszállítást román kamionok végezték. Későbbi, 2018-as vallomásában rögzítette: amikor a rendőrjárőr annak idején megjelent a telephelyen, rajta kívül ott volt dr. Pertich Attila és a IV. rendű vádlott is. Úgy emlékezett, hogy kétszer is érkeztek orosházi rendőrök, de azokkal már nem találkozott. Akkori emlékezete szerint orosházi fuvarosok vitték a gabonát a kaszaperi úti telepre.

 

A IV. és az V. rendű vádlott védőjének kérdésére a tanú elmondta: eleinte malmi (étkezési) búzának tudták a tárolt mennyiséget, később kiderült, hogy rossz minőségű volt. Jelezte, hogy nem tudta: közraktározott búzáról van szó. (Persze a lezárt tárolón található feliratozásról ez is leolvasható volt.)

 

Ennyi fért a heti első tárgyalási nap időtartamába.

 

A tárgyalás másnap, december 12-én, kedden folytatódott.

 

Elsőként Hudák Csaba Gábor tanút szólította a bíróság. Akkoriban egy személy- és vagyonvédő cégnél dolgozott. Az volt a dolguk, hogy regisztrálják a telepek forgalmát. A közraktározó telep az ominózus pillanatig mindvégig zárva volt: lakat, sorompó védte azt. A telepen belül nem jártak, mert nem volt rá lehetőségük. Azt észlelték, hogy megnövekedett teherforgalom indult meg a makói úton. Érzékelték, hogy telepen belül egy másik őrző-védő cég emberei tevékenykedtek. Látták, hogy a kerítéseken belül traktorforgalom valósul meg, ki-betároltak, s a közúton folyt az elszállítás. Ő is észrevette a román rendszámú kamionokat, a ki-betárolást. Úgy tudták, a közraktárt kellett megfigyelniük és megvédeniük a kerítésen kívülről. (Őrhelyük egy sátorban volt felállítva, a kerítésen kívül. Videofelvételeket késztettek. Az ő érkezésük és a kerítésen belül felállt szegedi őrző-védők ottléte legfeljebb egy napig fedte le egymást. Ugyanis a szegediek a búza kitárolása előtt eltávoztak.

 

Az érintett őrző-védői körbe sorolható az újabb tanú, Balogh József Zoltán is. A szegedi céget azokban az időkben az. I. rendű vádlott bízta meg telephelyőrzéssel. Az erről szóló szerződést nem egy helyen, s nem egyszerre kötötték meg: a budapesti cég, melyet az I. rendű vádlott képviselt, e-mailben küldte (általuk aláírtan) aláírásra. A telephelyet előbb megtekintették, majd kivonultak a feladat ellátására. Ezt követően – személy szerint – még kétszer járt a telephelyen. Állítása szerint nem tudta, mit kell őrizniük. Azt mondták neki: a telephelyet. Elmondása szerint azért mondták fel a megbízást, mert a megbízó egy idő után hónapokig nem egyenlítette ki a benyújtott, újabb számlát.

 

Az ügyésznő kérdésére válaszolva elmondta, hogy 2010. november 20-án este kapott egy telefont az I. rendű vádlottól, ennek hatására állította le a munkájukat, mert az nem igényelte tovább.  A vádlott nyomozás során tett vallomása azt (is) tartalmazta, hogy az őrzés-védelem konkrét lépéseit Zajácz Barnabás határozta meg. Az I. rendű vádlott kiegészítette a tanúvallomásában elhangzottakat. Emlékeztetett, hogy a megbízás nem csupán Tótkomlósra, hanem Újkígyósra és Mezőgyánra is kiterjedt. Mint mondta, az azokra vonatkozó megbízást azért vonta vissza, mert a telephelyek időközben kiüresedtek. Emlékezete szerint a kiürítéskor a másik két helyen ott voltak a közraktározó cég emberei, kivéve Tótkomlóst.

 

Zajácz Barnabás tanúvallomása pontos megfigyelésen, jó – részleteket is érintő – memórián alapult, s határozott közlési módját a védői próbálkozások sem ingatták meg. A szolgálati járulékos (akit törvényesen kiérdemelt, de évekkel ezelőtt visszamenő hatállyal, negatív hatással az állam megfosztott törvényesen szerzett nyugállományú státusától, a sorstársaival együtt) rendőr aktív korában „rendőrpalánták” tömegét képezte ki. A szegedi őrző-védő cégnél jogvitás helyzetekben vették igénybe tudását.

 

A közraktározást végző cég embere hetente ellenőrizte a lezárt magtárban búza mennyiségét, minőségét. Azt mondta a tanú, hogy a közraktározott búza egy kölcsön fedezete volt – legalábbis ki volt írva az épületre.  Tótkomlósi őrhelyük a mérlegház melletti kis helyiségben volt található. Elmondta, hogy érzékelték a – tudomása szerint – bank őrző-védő embereinek kerítésen kívüli jelenlétét. Cége tevékenységi ideje alatt a három őrzött objektum egyikéből sem loptak el búzát. Eljövetelük után tároltak át Tótkomlóson egyik telephelyről a másik magtárába. Amikor utoljára járt a tótkomlósi telephelyen, az I. rendű vádlott azt mondta neki, hogy kinyitják a közraktározásra szolgáló, más telephelyén lévő magtárat, Erre a tanú azt mondta neki, hogy ez bűncselekmény, s ha ez így történik, a szegedi őrző-védő cég levonul a telephelyről, s eltávozik. Felidézte: azt mondta az I. rendű vádlottnak, hogy már az ajtó kinyitása is bűncselekmény, s ha bármit kihoznak onnan, az szintén az. Az I. rendű vádlott is tudta ezt. A két különálló telephelyet egy kerítés, rajta egy rozsdás, lakattal lezárt kapu választotta el, melynek alját fű nőtte be. Az ott lévők ezt a kaput nyitották ki. Majd kinyitották a két közraktári ajtót is. Mivel a tanú ezt a műveletet látni sem akarta, elment meginni egy kávét… Ott, a I. rendű vádlottal együtt látott egy „köpcös urat”.

 

Az ügyésznő rákérdezett: ismeri-e dr. Pertich Attilát? A tanú azt válaszolta, hogy nem emlékszik, ki az. Majd elmondta, hogy az I. rendű vádlott úgy tájékoztatta, hogy a közraktári bérlő képviselője ő maga. Ügyvédi kérdésre válaszolva elmondta a tanú, hogy azon az utolsó szolgálati napon az I. rendű vádlott (talán) BMW-terepjáróján utaztak Szegedről Tótkomlósra. Nem sokkal azután, hogy a telephelyre értek, a helyben lévők már nyitották is a lezárt, használaton kívüli kerítéskaput. Ő meg ekkor indult kávézni. Az I. rendű vádlott akkor azzal indokolt, hogy ugyan megegyezésre törekedtek a közraktározó Depo-Trezor Kft.-vel, de megegyezés nem született, ezért nyitották ki a raktárt.

 

Hallhattunk valami (számunkra) újat is. A tanú – visszaemlékezve egy, még az elszállítás előtti látogatására – elmondta, hogy a Tótkomlósi Agrár Zrt. telephelyén megbeszélésen látta a telep vezetőjét, az I. rendű vádlottat és egy egyenruhás rendőr századost, aki kéklámpás szolgálati autóval érkezett oda. Nem tudja, ki lehetett az, s miért járt ott.

 

Az I. rendű vádlott azt mondta, hogy a közraktározó cég tudott a lezárt magtár megnyitásáról, s tudomásul is vette azt. A tanú megjegyezte: közös érkezésükkor a munkások már bontották az elválasztó kerítés kapuját. Amikor Nyitrai Zoltánról kapott kérdést, elmondta, hogy nem ismeri ezt a nevet. A levonulásuk után pénzügyük rendezésére, Budapestre utazott, ott az I. rendű vádlottra emlékszik, aki azt mondta neki, hogy egy, „országgyűlési képviselő fogja megvenni a gabonát”. A IV. rendű vádlott visszatért a „köpcös úrra”. A tanú elmondta, hogy az a személy testalkatilag hasonlított a IV. rendű vádlottra, de nem állítja, hogy ő volt az. Megjegyezte, hogy a tárgyalóteremben ül egy másik, hasonló testalkatú vádlott is, róla sem állítja, hogy ő volt.

 

E tanú, valamint Balogh József Zoltán és az I. rendű vádlott szembesítését rendelte el a bíró, néhány ellentmondás tisztázására. Például: fölmondtak-e az őrző-védőknek, vagy fordítva.  Ahogy az lenni szokott,a szembesítés nem járt eredménnyel.

(Folytatjuk)



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.