2019. november 20., szerda,  Jolán
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2019. november 03., vasárnap
Tájvédelem – és az ember alkotta halmok megóvása
Újabb szakmai konferencia Lőkösházán
Szerző: Zsidov Magdolna
A Lőkösháza Turizmusáért Vidékfejlesztő és Hagyományőrző Alapítvány, valamint dr. Rákóczi Attila (PhD), egyetemi adjunktus, környezetkutató, a társszervező „Aktualitások a természet- és tájvédelem területén – központban a kunhalmok védelme”címmel, október 27-én konferenciát tartott a Lőkösházán. A néhány éve gyakorlattá lett konferenciára ezúttal is felkészült szakembereket hívtak meg előadónak, hogy közzétegyék az utolsó konferencia és a jelenlegi között eltelt idő eredményeit.

Az előadók csoportképe (balról jobbra): dr. Bede Ádám, dr. Tóth Csaba Albert, Csathó András István, dr. Valkó Orsolya, dr. Deák Balázs, Greksza János, dr. Rákóczi Attila, dr. Tóth Albert, Szelekovszky László, Virók András és dr. Tirják László

 

A konferencia résztvevőit László Lászlóné, a Lökösháza Turizmusáért Vidékfejlesztő- és Hagyományőrző Alapítvány elnöke üdvözölte majd átadta a szót dr. Rákóczi Attilának, hogy az előadókat mutassa be, s legyen a konferencia levezetője.

 

Szelekovszky László, dr. Rákóczi Attila és Dr. Tóth Albert (balról jobbra) a program megkezdése előtt

 

Dr. Rákóczi Attila köszöntötte a résztvevőket Értékelte azt, hogy naprakész felkészültségű kutatók teszik hitelessé és különösen izgalmassá a programot. Elsőként a szaktekintélyt, dr. Tóth Albert professzor emeritust kérte fel az előadása megtartására.

 

dr. Tirják László Dr. Tóth Albert, az általa használt megnevezéssel a „kunhalmok” jelentőségéről, a természetben játszott fontos szerepükről fejtette ki ismereteit. Beszédéből kitűnt, milyen régóta elkötelezettje ennek a kérdésnek, és mennyire szívügyének tekinti a kunhalmok gondozását, „életben tartását”. Felvázolta a kunhalmok lényeges elemeit, fontosabb tudnivalóit, többek között azt, hogy a Kárpát-medence, benne az Alföld-programban érintett területek jelentős részén fellehető halmok különböző magasságú és átmérőjű kúpos vagy félgömb alakú építmények, amelyek legtöbbjét vizes hely közelében alakították ki. Nagy százalékban temetkezőhelyek, őr- vagy lakó és határhalmok voltak, s amelyek jellemzően 4-5 ezer éve létesültek. Örömmel mondta, hogy küzdelmük a kunhalmok fennmaradására sikerrel járt.  Mondandóját ecsetelve Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyart idézte: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Széchenyi fogalmazta meg azt is, hogy a víz áldás és átok is, attól függően, hogyan bánunk vele. Érdekes volt hallani, hogy a Duna vízhozamát, olyan kis folyó, mint a Fehér-Körös, képes meghaladni. A Tisza-völgy fogalmát és jelentőségét tisztázó könyvet várhatóan jövőre adják ki.

 

Greksza János A következő előadó dr. Tirják László (PhD), a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója volt, aki kiemelte a vizes programok fontosságát, a vizes élőhelyek megszerzését a nemzeti park számára. Hangsúlyozta, az elsődleges célnak annak kell lennie, hogy ezeket az élőhelyeket megvédjék, helyreállítsák, s ehhez fontos a tulajdonjog megszerzése. A program révén vissza kell állítani az eredeti, természetes állapotot. Például meg kell szüntetni az árkokat, töltéseket. Felsorolásából kiderült, hogy 400 hektárnyi túzok élőhelyet alakítottak ki, Szarvason pedig 27 hektáron tematikai parkot hoztak létre uniós pályázati pénzből, 47 millió forintot kaptak eszközvásárlásra. További cél, hogy visszaállítsák az adott élőhelyeket gyepesítéssel, erdősítéssel, és az ősi állatállomány visszatelepítésével.

 

Az előadók sorában ezután Greksza János tájvédelmi felügyelő szólalt meg. Tájékoztatója kitért a kunhalmok kimagasló értékű példányaira. Elmondta, hogy a kisebb és nagyobb halmok rekonstrukciója komoly feladat. Ezek felújítása mind építkezésnek számít az engedélyeztetésnél.

 

Dr. Valkó Orsolya Ezután dr. Valkó Orsolya (PhD), az MTA-DE Lendület Vegetáció- és Magbank Dinamikai Kutatócsoport munkatársa tartott előadást. A Hortobágyi Nemzeti Park kutatójaként elmondta, hogy fontosnak tartják az eredeti állapot visszaállítását, a löszgyepek rekonstrukcióját, megakadályozva az elszikesedést. A hortobágyi löszpuszta-gyepeket vizsgálva három lényeges megnyilvánulással találkoztak: a jellegvesztéssel, az elgyomosodással és az elszikesedéssel. A gyeprekonstrukciót három lépésben kívánják megvalósítani, amely a fajgazdagság visszaállításából, a gyepi fajok megtelepítéséből, és az arra való irányultságból áll, hogy mindez a környező területekre is kiterjedjen. Elkerítéses, vagy ablakos módszert alkalmaznak. Ma már tudják, hogy a közepes és nagy ablakok kialakítása a célszerű, nem pedig a több kisebb.

 

Dr. Deák Balázs (PhD) – a MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoportjának munkatársa előadásában kitért a szóban forgó halmok élővilágára. Mint mondta az eurázsiai gyepállomány, mintegy kis szigeteken maradtak meg a halmokon. Ezeket meg kell óvni a mezőgazdaságba való bevonástól. Az Eurázsiában található halmok közül például Magyarországon 7, Ukrajnában 25 százalékuk található. Kazahsztánban lelhető fel a legtöbb. Néhány jelentősebb és szép halmot kivetítéssel mutatott be. Meglepő volt hallani, hogy 446 növényfaj és 357 ízeltlábú faj él ezeken a halmokon. Emberi beavatkozás nélkül fennmaradásuk biztosított, illetve visszatelepítések segítenek ebben. Külön felhívta a figyelmet az akácosodás megakadályozására.

 

Dr. Deák Balázs Dr. Tóth Csaba Albert (Tóth professzor fia) előadásában kiemelte a halmok kultúrtörténeti jelentőségét. Fontos tudni, hogy milyen emlékeket őriznek, akár meseként, akár irodalmi értékként is mindazt, ami eddig nem volt publikus. Nagy előnye a világhálónak, hogy már megtett feltöltések segítségével is bárhol, bármikor adatokhoz lehet jutni.

 

Szelekovszky László természetvédelmi szakértő a hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a  iránt érdeklődés lendületben tartása. Elmondta, hogy őt, mint bükki születésű embert, annak idején dr. Tóth Albert „fertőzte meg” a kunhalmok iránti szeretettel és gondozásuk igényével. A hajdani „szerelem” azóta sem múlt el, hiszen például kétkezi munkájával, kopjafák faragásával is felhívja a figyelmet a kunhalmok ügyére. Beszédében több kunhalmot említett meg, amelyek értékként vannak jelen, mint például a Battonya-Mezőhegyes-Mezőkovácsháza határpontján található hármashatár-halom, a Barát-halom, Békés megye első művelés alól kivont kunhalma, a Keresztes-halom Szabadkígyóson, a Pósteleki sírdomb, Széchenyi Aladár sírhelye, valamint a tompapuszta löszpusztarét (Battonyvány a). (A gyulai székhelyű „Mersz” Közhasznú Alapítvány pár éve mintegy másféltucatnyi Gyula körül található halmot látott el a halmokról általánosságban, illetve az adott halomról egyedileg tájékoztató táblákkal, s fedett pihenőhelyekkel – a szerk.)

 

Dr. Tóth Csaba Albert A következő előadó dr. Bede Ádám (PhD) régész volt, aki kifejtette ki a témával kapcsolatos ismereteit, megállapításait. Több régi térképet vetített ki, amelyek – ahogy fogalmazott – fontos anyagok, hiszen általuk lehet pontos képet kapni a kunhalmok elhelyezkedéséről, elnevezéséről – települések szerint. Példának mutatott be egy 1899-ből származó térképet, amin jól lehet követni a halmok elhelyezkedését.

 

Ezúttal Öcsödöt emelte ki, ahol szintén több halom is van, amelyek többségét a ’70-es években beszántották, így azok már csak roncsolt halmok. Több jelentős halmot sorolt fel, mint a Cserke-halom, a békésszentandrási Gödény-halom (az összes közül a legnagyobb), egy tiszazugi-halmot, amely az egyik legértékesebb flórával dicsekedhet.

 

 

A halmok veszélyeztetett növény- és állatvilágáról Csathó András István botanikus, kutató tartott előadását. Azzal indított, hogy ezek a halmok a bronzkor végéről származnak és többnyire mintegy 5 ezer évesek. Nagy fajgazdagság jellemző rájuk. Természetvédelmi szempontból értékes növények találhatók rajtuk. Az ősi vegetáció megmaradt növényei nem tűrik a vegyszerezést. A különösen veszélyeztetett növényeket úgynevezett vörös listába sorolják. Az említett veszélyeztetettek közül néhány: búzafű, vörösszarumák, korcsmák, gerelyes gémorr, begencs, karéjos veronika, szagtalan rezeda. Azért lehet túlélőnek tekinteni őket, mert a halmokon elkerülte őket a vegyszerezés.

 

dr. Bede Ádám A geofizikai mérések alkalmazása és felhasználása témában Virók András geofizikus egyetemi hallgató tartott tájékoztatót. Mint mondta, a köztudatban az terjedt el, hogy a geológusoknak a kőolaj lelőhelyek feltárása a dolga. De ahogy kifejtette, ez tévedés, mivel rengeteg más tartozik egy geológus munkájába. Példaként emelte ki azt, hogy a talaj fizikai jelenségeinek jellemzőit műszeres vizsgálattal állapítják meg, de nem a felszínen, hanem a föld alatt. Mindez történhet: mágneses méréssel, geoelektromos méréssel (áramvezetés a földfelszín alatt), talajradarral. Sok mindenre lehet következtetni ezekből a mérésekből. A műszeres vizsgálatot fel lehet használni a régészetben és a környezetvédelemben egyaránt.

 

Az előadók sorában végezetül dr. Rákóczi Attila egyetemi adjunktus, a konferencia moderátora, a kunhalom-védelem új dimenzióit ecsetelte. Felsorolásában megemlítette a halmok botanikai, régészeti, más élővilági, valamit szakrális jelentőségét. Fontos eredménynek tartja, hogy ma már a tulajdoni lapokon fel vannak tüntetve a kunhalmok, és az értéktári bizonylatokon ugyancsak rögzítik azokat. Elsődleges cél, hogy meg őrizzük ezeket az értékek, és bekerüljenek a köztudatba. Tehát mindenki szívügyévé váljon ügyük.

 

Csathó András István Szép és találó, tőle származó gondolattal zárta a konferenciát: „A régi kor embere művelte a földet, a föld pedig művelte őt. A modern kor embere mindenképp akarja művelni a földet, de nem akarja, hogy a föld művelje őt.”

 

Az értékes és hasznos beszámolók végén mindenki azzal a vággyal távozott, hogy továbbra is lehetőség legyen a konferencia megtartására, hiszen ezek az alkalmak erősítenek, és itt nyer biztatást minden szándék a folytatásra.

 

„Aktualitások a természet- és tájvédelem területén”címet, s a „Középpontban a kunhalmok védelme” alcímet viselte az idei lőkösházi konferencia, mely az elsőt, a "Mersz" Közhasznú Alapítvány által szervezettet követően immár a negyedik ilyen témájú találkozó volt.

 

Dr. Tóth Albert előadásának címe: „A kunhalmok kiemelt jelentősége a természetvédelemben”.

Dr. Tirják László előadásnak címe: „A Körös-Maros Nemzeti Park élőhely-rekonstrukciós programjai”.

Greksza János előadásának címe: „Kurgánrekonstrukciók a Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta részterületén”.

Dr. Deák Balázs előadásának címe: „A kunhalmok, mint élőhelyszigetek – ,mezőgazdasági területeken található halmok világa”.

Virók András Dr. Valkó Orsolya előadásának címe: „Alföldi szárazgyepek rekonstrukciójának lehetőségei – esettanulmányok a Hortobágyi Nemzeti Parkból”.

Szelekovszky László előadásának címe: „A kunhalmok reneszánsza”.

Dr. Bede Ádám előadásának címe: „A tiszazugi és a körösszögi halmok aktuális állapotfelmérése”.

Csathó András István előadásának címe: „A kunhalmok kitüntetett szerepe ritka, veszélyeztetett gyomnövényfajok fennmaradásában”.

Dr. Tóth Csaba Albert előadásának címe: „A nemzetközi kurgánadatbázis”.

Virók András előadásának címe: „Környezetvédelmi és tájvédelmi célú geofizikai mérések alkalmazása és felhasználása”.

Dr. Rákóczi Attila előadásának címe: „A kunhalomvédelem új dimenziói”.



<
++++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.