2019. augusztus 22., csütörtök,  Menyhért és Mirjam
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2019. február 02., szombat
Baráti szó Jámbor Gyulához
Szerző: Puskel Péter (Nyugati Jelen)
Te is fiam, Brutus? – kérdezhetném Gyuszi barátomtól. Csakhogy merőben más megközelítéssel. Nem tele keserűséggel, csalódással, mint ahogy annak idején Caesar tette a római szenátusban, hanem őszinte csodálattal és örömmel.

Két nagyszerű ember, újságíró: Jámbor Gyula (elöl) és Puskel Péter (hátul)Fél évszázad a magyar szó, a közösségszolgálat, a honszeretet jegyében! Csak a nagyon kiváltságosaknak, a nagyon öntudatosoknak, tehetségeseknek és kitartóknak, talán azt is megkockáztatom, hogy a „mázlisoknak” a privilégiuma.

 

Kívülről nézve is tekintélyt parancsol ez a napilapnál ledolgozott 50 év. „Belülről” viszont olyasmihez hasonlítható, mint a nagy bajnokot elöntő érzelmi hullámlavina a dobogó legfelső fokán.

 

Az újságírói hivatás, a közírás ugyanis semmihez sem fogható népszolgálat. Sokszor, nagyon sokszor gyönyörűség, a szellem szárnyalása, a véleményformálás elégtétele és felelőssége.

 

Magunk között vagyunk, ne kerteljünk: néhanapján azonban robot, kényszer, mázsásnak tűnő teher. Hatványozottan az a napilapnál. Ott nincs megállás, pihenő. Mert, akármilyen a közérzeted, a családi gondod, félre kell söpörnöd. Ott kell lenned az eseményen, szóba kell állnod az emberekkel, véleményt kell formálnod, meg kell írnod.

 

És úgy, hogy pirulás nélkül vállalhasd.

 

Másnap és később.

 

Nem mindig sikerül. Emberek vagyunk.

 

De próbálja csak meg valaki, aki azt hiszi: cikket írni, napilapot életben tartani gyerekjáték!

 

Ezerszámra.

 

Ötven éven át.

 

Jómagam saját bőrömön tapasztaltam ezt az érzést, túl vagyok én is a bűvös félszázon, de Te, Gyuszi pajtás, többre vállalkoztál. Naponta bejársz, a magyar olvasót érdeklő minden eseményről élvezetesen, saját véleményed tükrében beszámolsz, és, jócskán túl a hetedik x-en, olyan példamutató szorgalommal dolgozol, mint egy próbaidős „újdondász”.

 

Mert tudod, mit ér a véleményformálásban a tapasztalat, a józan értékítélet.

 

Kétlem, hogy azt mernéd állítani, bárki kívülállónak, aki rácsodálkozik erre a konok elkötelezettségre, hogy mindez könnyen megy már ebben a korban.

 

A Nálad is „jámborabb” olvasó sem hinné el Neked.

 

Pokoli nehéz. De nem rettensz meg.

 

Vállalod.

 

Még mindig vállalod.

 

Nézz körül! „Hol vagytok ti régi barátok?!”

 

A válasz helyett néma csend.

 

Sajnos.

 

 

 

Kürtöld ki, akár annak idején, a kisebbségi sorsunk Rubiconján, Kós Károly tette a Kiáltó Szóban: merre vagytok? Sok még a rátok váró munka.

 

Bizony, bizony elkeseredtek, belefáradtak, elszakadt életük fonala. A múló idő könyörtelen.

 

A „strázsán ügyelők” is olykor reménykedve várják: jöjjön már a váltás!

 

Te erről sosem beszélsz. Figyeled a napi politikát, érthetővé teszed azt, ami a hétköznapok embere számára nehezen emészthető. Írod a napi „penzumot”, lektorálod a kiadásra váró könyveket, a bemutatásukat is felvállalod, mert ki tehetné ezt jobban náladnál? Minden kulturális eseményen jelen vagy, és élvezetesen be is számolsz róla.

 

Mint annak idején… Emlékszel?

 

Fél évszázados cimborádként, és otthonról írogató sorstársadként már én sem tudom, hogy van-e magánéleted, tudsz-e felhőtlenül örülni, hogy süt a nap, hogy fúj a szél, hogy szellemed friss, lábad fürge, s nem kell diétáznod.

 

Te magabiztosan járod az utad.

 

Drága pajtásom, legyen ez így még jó ideig!

 

 

 

Sorstársad, Puskel Péter



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.