2018. október 16., kedd,  Gál
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2018. október 11., csütörtök
Határok feszegetésekkel
Nagy utazások könyve – Árpási Krisztina interjúkötete édesapjával – Újságírónak lenni a rendszerváltás küszöbén
Szerző: Szőke Margit
Nagy érdeklődéssel kísért interjúkötetet mutattak be október 5-én este a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. Árpási Krisztina Arcok és harcok című kötete a Népújság rendszerváltás előtti öt évéről szól, azokról az időkről, amikor a megye napilapjának élén édesapja, dr. Árpási Zoltán állt, először kiadóigazgatóként, majd főszerkesztőként is. Dr. Árpási Zoltán nagy idők tanúja, cselekvő részese volt, vele együtt munkatársai és a lap olvasói is. A házigazda, Dézsi János könyvtárigazgató kérdései és a szerzői válaszok nyomán megelevenedtek a közelmúlt történései, nagy pontossággal és saját szemszögből. Mindezek különös varászt adnak az interjú-dokumentumkönyvnek és adtak a jó hangulatú, szókimondó könyvtári estnek.

Az interjúkötet szerzője Árpási Krisztina, balról Dézsi János, jobbról Árpási Zoltán

 

Árpási Krisztina a könyv születéséről elmondta, hogy családjával Svájcban él, de hazalátogatnak Gyulára, az iskolaszüneteket itthon töltik. Utazásukban édesapja segíti, a hosszú, 12-14 órás utakon – persze – szóba kerülnek a régi történések is. Kérdések merülnek fel benne, és otthon további kérdések fogalmazódnak meg. A kérdéseket természetesen válaszok követik, élőben, vagy e-mailen. Azt már Árpási Zoltán mondta el, hogy a minél pontosabb válaszokért elővette régi jegyzeteit, azokból bányászta ki a helytálló történéseket.

 

A 247 oldalas kötet Árpási Zoltán magánkiadásában jelent meg Beszélgetés a Népújság rendszerváltás előtti éveiről alcímmel. A könyv főcíme, az Arcok és harcok többek elgondolása nyomán született meg. A kötetet Seleszt Ferenc, a főszerkesztő-helyettes pályatárs és felesége, a rovatvezető munkatárs, Tóth Ibolya lektorálta. A portréfotókat Lehoczky Péter, a lap fotóriportere készítette, a kiadványtert és a nyomdai tördelés Nyisztor János munkája. Seleszt Ferenc, Tóth Ibolya, Nyisztor János vélte úgy, az Arcok és harcok a legtalálóbb cím, ő a maga három címjavaslatával alul maradt – mondta el Árpási Zoltán.

 

Érdemes felidézni a fejezetcímeket. Főszerkesztőnek lenni, A lap átalakítása – sikerek és kudarcok, A pártvezetőség támadásba lendül, Jegyzetek a változásért, Lázadó ünnepi lapszámok, Bolondok napja a pártlapban, Illatos lap és báli újság, Történetek a nyomdáról, Kiküldött munkatársaink jelentették, Nyilvánosság a glasznoszty jegyében, Könyvtortúra a határon, Ellenforradalom – népfelkelés – forradalom, Horn Gyula-kép a plébánián, Simonyi Imréről és Püski Sándorról, Kiskirályok célkeresztben, Az állambiztonságiak árnyékában, Politikusok oldalnézetből, Lokálpatriótaként a városért, Nyakunkon a rendszerváltozás, Kiállás Bős-Nagymaros mellett, Együtt élni az ellenzékkel,  Reformköri estek, Az állampárt ,,szétverése”, Pártlapból politikai napilap, Megyei lapok légüres térben, Célkeresztben a rendszer emberei, Dél-Kelet – egy különös ,,ellenzéki” lap, A megyei tanács elnökének menesztése, Egy megkésett megyei pártértekezlet, Találkozások egy miniszterrel, Illúziók fogságában, Végjáték, privatizációs kísérlettel, A visszatérés. Az akkori újságolvasók előtt csupa ismerős név, fogalom, esemény.

 

Árpási Zoltán le sem tagadhatná politikusi vénáját – valószínűleg nem is akarná –, hiszen az egyetemi KISZ-bizottság titkára volt, majd évekig a KISZ Pest megyei első titkára. Az MSZMP Szentendre városi első titkára lehetett volna, de inkább hazaköltözött Gyulára, lett a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója, majd 1985-től a Békés Megyei Népújság főszerkesztője. Az 1990-es országgyűlési képviselőválasztáson jelölt volt, de a szavazáson alulmaradt. A Békés megyei képviselők nyomására távozott a laptól, de egy év múlva az új laptulajdonos pályázatát támogatta és visszakerült főszerkesztői tisztébe. A rendszerváltás túlfűtött politikai hangulatban zajlott, amit a történelmi idők indokoltak is. Átrajzolódott Magyarország politikai térképe és ez az újságíró társadalmat sem kímélte. Voltak, akik nem is szerették volna, ha megkímélik őket a politikai szelek, mások inkább nyugodtan dolgoztak volna, hiszen Békés megye akkor sem csak politikából állt.

 

Árpási Zoltán a pályatársnak, Seleszt Ferencnek dedikál

 

A szakmai háttérről Árpási Zoltán elmondta, hogy az újságíró társadalom félig színészvilág, a lapzárta ott van az ember nyakán. Tudja, ő is újságíró. A kiadóigazgatóság után próbált jó kapcsolatot kialakítani az újságírókkal, ami a megmaradás feltétele. Nagy visszhangot váltott ki, amikor eljött a Pest megyei KISZ-től, hiszen ígéretes politikai pályát hagyott ott. Pest megyének akkoriban egymillió lakosa volt. A különbség láttán joggal érezhette úgy, hogy a megyei lapnak tennie kell az elmaradottság felszámolásáért.

 

Az interjúkötetben magázódik a kérdező és a válaszadó. Árpási Krisztina szerint dönteniük kellett, hogy tegeződnek-e, mint az életben, vagy magázódnak. Az utóbbi mellett döntöttek, mert a könyv nemcsak a családnak szól, hanem mindenkinek.

 

Az április elsejei számok megjelentetése annak idején komoly dilemma volt. Voltak, akik úgy gondolták, hogy az MSZMP lapjával nem szabad viccelődni. Mégis megérte, mert olvasó mondta:

 

– Tudom, hogy becsaptak, de szereztek nekem egy boldog napot.

 

A legnagyobb vihart a Maradona-álhír okozta. A lapban megjelent, hogy Maradona sarkadi cigány család leszármazottja, eljön Békéscsabára, és bemutatót tart. Másfél-kétezer ember jött el a Kórház utcába és a stáb menekülőre fogta.

 

Az 1990-es időkről Árpási Zoltán elmondta, hogy akkoriban az MSZMP-nek 800 ezer tagja volt. Utóbb kiderült, sokan karriert reméltek a párttagságtól. Önigazolásnak tartja, amit akkoriban hallani lehetett, miszerint a  ,,párt lépett ki belőlem”. Ha így lett volna, az illetőnek a szociáldemokrata MSZP-ben kellett volna maradnia.

 

– Sokat ismertem, aki karriert csinált és nem volt párttag – jelentette ki az interjúalany.

 

Árpási Zoltán a 4. helyen végzett az országgyűlési képviselőválasztáson, a gyulai választókerületben. Nem volt elég szavazójuk, 1990-ben, akik úgy gondolkodtak, már menekültek. Árpási Zoltán elmondta, nem oszthatta meg a szerkesztőséggel jelölését, mivel a jelölő bizottság döntéséig titokban kellett tartania. Azután meg…:

 

– Igazuk volt, hogy nem kellett volna elindulnom. A szerkesztőségre hoztam az akkori ellenzéket.

 

A főszerkesztői tevékenységet felfüggesztette a választások idejére, maradt kiadóigazgató. Azonban az ellenzéki pártok nem hitték el, hogy nem avatkozik a szerkesztőség munkájába, követelték, lépjen ki minden funkciójából.

 

– Életem tanulsága: politika, vagy szakma, a kettő együtt nem megy. Legalábbis a mi vidékünkön – hangoztatta.

 

A lapkészítésről elmondta a ma már nyugalmazott főszerkesztő, hogy akkor, a rendszerváltást megelőző öt évben szabadon készíthették a lapot. Tudták, hol vannak a határok – magyar-szovjet barátság, ’56 ellenforradalmi jellege –, de lehetett feszegetni a határokat és feszegették is. A politikai nyomást ki lehetett játszani. Vagy például a békéscsabai garázsügyről olyanok beszéltek, akik nem akarták, hogy leállítsák a nyomozást. Megváltoztak az idők. Most a gazdasági élet szereplői azt mondják: ha rosszat írsz a vállalatunkról, nem kapsz hirdetést. Azután jöttek a Budapesten szerkesztett oldalak, hiába mondták a laptulajdonosnak, hogy itt, helyben is meg tudnák csinálni.

 

Árpási Krisztina végül elmondta: szoros kapcsolatban állnak a gyerekek a szüleikkel. Olyan kort ismert meg, amelyet ilyen részletesen nem tudhatott. Édesapja vezetői stílusa is érdekelte, hogy mit, hogyan oldott meg. A hosszú utak lehetőségek a folytatásra – jelentette ki Dézsi János kérdésére.

 

Szoros a családi kapcsolat – Árpási Krisztina ír ajánlást

 



<
+++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.