2018. július 15., vasárnap,  Henrik és Roland
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2018. július 10., kedd
Mortál és morál a kórházak világában 2.
Kórházi fertőzések napjainkban, szó szerint és átvitt értelemben is – Egy halálesetet követő ítéletek után is nyitva lévőnek tetsző „seb”: miért vették szinte semmibe a legautentikusabb szakorvosok véleményének bíráló, elmarasztaló megállapításait?
Szerző: Kiss A. János
A történet Budapesten és Gyulán játszódik, középpontjában egy békéscsabai (elhunyt) nő és a halál okait, körülményeit kutató férje áll. Vagy napjaink magyar egészségügyi helyzete, bűnüldözése, igazságszolgáltatási gyakorlata? Döntsék el Önök!

Képünk illusztráció! (Forrás: Deccan Chronicle)

 

(Folytatás)

 

Dr. Pellek Sándor PhD, mellkassebészeti főorvos, a szakterület egyik nagy tekintélye, aki afganisztáni szolgálatai alatt háborús körülmények között olyan tapasztalatokra tett szert, mely elméleti felkészültsége, jelentős kórházi gyakorlata mellett megalapozottan teszi alkalmassá „szakfelügyelői válasz” készítésére. Az akkori ÁNTSZ-vezetés – mint írtuk – őt kérte fel az elhunyt békéscsabai hölgy halálával kapcsolatos mellkassebészeti szakfelügyelői vélemény megalkotására. Ennek főbb megállapításait (természetesen tömörítve, a laikusok számára is követhető fogalmazásban) adjuk közre. Azokat az állásfoglalásait, észrevételeit is, melyeket az ÁNTSZ kihagyott a Nagy Tibornak (az elhunyt férjének) küldött, panasza kivizsgálását lezáró, s annak eredményéről szóló levélből – ezeket „kövér” betűkkel kiemelve olvashatják.

 

A továbbiakban nem kívánjuk kommentálni a szakfelügyelői anyagban foglaltakat, hisszük, hogy az olvasók a szakfelügyelői teljes válasz és az ÁNTSZ vizsgálatlezáró levelébe be nem került ismeretek egybevetésével képet tudnak alkotni arról, hogy Nagy Tibor miért döntött úgy: megkeresi elhunyt felesége igazságát. Hogy megtalálja-e, az már nem csak rajta múlt és múlik…

 

Dr. Pellek Sándor (ettől kezdve csak Szakfelügyelőként említjük) bevezetőjében abból indult ki: „a súlyos állapotú beteg ellátása nem sürgősségi szakorvos által lett irányítva.” Általános összefoglalásként rögzítette, hogy az 1955-ben született beteg hölgyet 2018. szeptember 28-a és október 6-a között a budapesti Korányi kórházban, október 6-a és október 12-e között Gyulán, a Pándy kórházban, majd október 12-étől október 17-éig ismét a Korányi kórházban kezelték, aki e napon elhunyt. A beteg jobboldali teljes tüdőeltávolításon esett át, hat évvel korábban már operálták a jobb felső tüdőlebeny rosszindulatú elváltozása miatt. A 2015-ös műtét során a szívburokzsákot meg kellett nyitni – az artéria vérellátáshoz. Mivel a beteg a műtét után jó általános állapotot mutatott, visszahelyezték őt a Pándy kórház tüdőgyógyászati és légzésrehabilitációs osztályára. Gyulán érkezése napján alacsony vérnyomást és hőemelkedést mértek nála, pulzusszáma megnőtt, majd gennyes köpetürítés jelentkezett a hölgynél. Antibiotikus kezelésébe kezdtek. A Szakfelügyelő megjegyezi: ma már elvárható lenne a jól dokumentálható és áttekinthető adatrögzítés, s úgy látja, „A betegirányítás rendezetlensége miatt jöhet létre az a szituáció, hogy a beteg ebbe a helyzetbe kerül.” Talán meglepő, de a Szakfelügyelő – az ő szakmai szemszögéből – azt tartotta a főkérdésnek, hogy a beteget ki kezelte. Azt írja, hogy a beteg többszöri áthelyezése, annak dokumentálása mellett a szakmai szintézis (összefoglalás, egységbe foglalás, egység). A beteg állapotában „gondolni kellett volna kiegészítő vizsgálatok elvégzésére, melyek a beteg szeptikus állapotát igazolják/kizárják.” (Szeptikus állapot: vérmérgezéses.) „A beteg a szakfelügyelő véleménye szerint jelentős időt vesztett a szepszis észlelés folyamatában.”– olvashatjuk. A Szakfelügyelő ehhez hozzátette: „Felhívom a figyelmet a sebészeti ellátó és a rehabilitációs hely közötti logisztikai távolságra, több osztály bevonására, mely ezekben a súlyos kórképekben a beteg túlélési esélyeit jelentősen befolyásolja!” Majd a történések sorában megállapítja, hogy a lázas beteget – a komplex tünetegyüttes miatt – október 9-én áthelyezték a Korányi tüdőgyógyászati osztályára, ahol többek között az operált oldal folyadékkal való feltöltődését vették észre, ami ilyen műtéteknél normális jelenség. Értesítették az őt megműtő orvost, s visszahelyezték az operáció helyére. A Szakfelügyelő rendszerhibaként említi, hogy „A szeptikus állapotú nőbeteg egy általános mellkas sebészetre került.”, a szóban forgó  intézményben a Sürgősségi Betegellátó Osztály nem alakult ki. „Az operált beteg, szövődmény esetén olyan intézetbe kell, hogy kerüljön, hogy a Sürgősségi Betegellátás európai szintjével találkozzon, ne a régi reflexek vezessék a beteg útját.” – mutat rá. S felteszi a kérdést: „A hazai diagnosztikus rendszer nyújtotta lehetőségek széles skálája ellenére miért vezetett ez a progresszív folyamat a beteg elvesztéséhez?”

 

A Szakfelügyelő szerint a korai rehabilitációs időszakban a hölgy állapotának ismeretében „nyilvánvalónak tűnhetne az operált oldali főhörgő csonk kinyílása.” Úgy tűnik, ebben az esetben ez nem így volt. „A szepszis, mint tünet, a tüdőeltávolítás után, szívburokmegnyitással előrevetíti annak lehetőségét, hogy itt sebészileg is van teendő.” – folytatódik a gondolatsor, majd így szól a következtetés: „a Korányi Intézetben töltött 2015. 10. 12–17. időszakában mindenképpen meg kellett volna próbálni a pontos ok feltárását és lehetőség szerinti beavatkozást. Intervencióval lehetőséget kellett volna biztosítani a beteg stabilizáláshoz.” Ugyanis „a beteg a késlekedés miatt súlyosabb állapotba kerülhet.” A Szakfelügyelő álláspontja szerint „A dokumentációk alapján a beteg halálához a súlyos mellüregi gennyesedés következtében kialakult MRSA szepszis és annak a szívburokba történő átterjedése következtében kialakult szepszis shock és ennek következtében bekövetkezett több szerv működési elégtelensége vezetett.” Majd leírta azt a véleményét, hogy „Szerintem törekedni kellett volna a 2015. 10. 12–17-ig terjedő időszakban a kiegészítő mellkasi CT- virtuális bronchoscopia, bronchoscopia, diagnosztikus műtét-video assisted surgery, VATS, szívburok széles megnyitása és esetleg nyitott mellkas kezelésére.”

 

A Pándy kórházzal kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszokból az derült ki, hogy véleménye szerint az ott ellátást végzők szakmai kompetenciája is megalapozott, alátámasztott, érvényes. Az ellátás is a szakmai protokollnak megfelelő volt. Ám „A beteg általános állapota a feltárt klinikai tünetek alapján prognosztizálták, a súlyos kórkép kimenetelét. Már súlyos állapotban megtörtént a mellkasi folyadék váladékmintájának nyerése, de ez jelentős időveszteséget okozott a beteg általános állapotában.” S még egy-két, a Korányiéval azonos pozitív és negatív megállapítást itt is olvashattunk.

 

A Szakfelügyelő ajánlásokat fogalmazott meg a jövőre nézve, majd azzal zárta szakfelügyelői véleményezését: „Kérem a szakhatóságot, hogy Szakfelügyelői válaszomat vegye figyelembe és állásfoglalását ennek birtokában tegye meg.”

 

Nagy Tiborral együtt kíváncsiak lennénk arra is, hogy a Korányi intézet milyen válaszokat adott a dr. Pellek Sándor által (2016. január 28-án) feltett azon kérdésekre, melyeket az ÁNTSZ továbbított a Korányi főigazgató főorvosának. Ezek közül idézünk: „ – miért nem végezek mellkasi CT vizsgálatot”; „– miért nem győződtek meg a légutak épségéről (bronchoscopia)”; „– miért nem végeztek diagnosztikai műtétet  - video assisted thoracic surgery”; „ – miért nem törekedtek a szívburok gennyesedés elhárítására”; „– miért nem törekedtek nyitott mellkas VAC (vaccum assited closeure) kezelésére”?

 

A Szakfelügyelő eme levelének egyik mondatát azért furcsállkodva olvashatja, akinek kezébe kerül, hiszen a kiváló szakember is alkalmazni látszik azt a (sokak által feudális örökségként emlegetett) személetet, melynek egyik jellemzője a feltétlen tekintélytisztelet: „Tekintettel arra, hogy nagy múltú intézetek és nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek szerepelnek a dokumentációkban, alacsony pecsétnyomó szám bemutatása mellett, ezért elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a jogszabály által megkövetelt szakmai akkreditációs feltételek fennállnak-e?”

 

 

*

 

Ez utóbbi mondat azért is figyelemre méltó lehet, mert a Nagy Tibornak 2016. június 2-ai keltezéssel megküldött ÁNTSZ-tájékoztató  a Szakfelügyelő negatív megállapításait nem tartalmazta. Ugyanakkor a szakfelügyelői dokumentum megismerését is megtagadták tőle, az, hogy birtokába jutott, alighanem csak egy véletlennek köszönhető. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az illetékes bíróság miért nem látta indokoltnak a Szakfelügyelő, dr. Pellek Tibor tanúkénti (nagy szakértői) meghallgatását, ugyanakkor az ő ÁNTSZ-beli (féloldalúnak tűnő) értelmezését aláíró főosztályvezetőt meghallgatta. (Bár a vitalap.hu következetesen kiáll a bírói függetlenség alkotmányos biztosítása mellett, elítéli a pártpolitikusok bírósági döntéseket – sőt bíróságokat – érintő, érdek vezérelte nyilatkozatait, azt is természetesnek vesszük, hogy a bíróságok sem lehetnek mentesek a társadalom által megfogalmazott kritikától.)

 

Nagy Tibor nem tett, nem tesz mást, mint amit lelkiismerete, igazságérzete diktál. Felesége – gyermekeik édesanyja – már nem kérheti a vele történtek tisztességes kivizsgálását, ő viszont szinte kötelességszerűen túllépett az ilyen esetekben jellemző (jámbor) hozzátartozói beletörődésen. Kereste (keresi még rendületlenül) az igazságot, s – úgy tűnik, rajta kívül álló okokból – eddig nem találta meg azt. Ahogy egy internetes magazin sem tehet mást, mint keresi mások és a maga igazát…

 

(Vége)



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.