2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2017. november 29., szerda
Rózsás, nem rózsás (be)fürdőhelyzet Tótkomlóson
Mi történt a légtartásos fürdősátor ügyében az idén megjelent két cikkünket megelőző időkben?
Szerző: Kiss A. János
„Időszámítás” előtt kezdődött az a történt, melynek korántsem látszik a vége. Azt szeretnénk érzékeltetni, hogy vélhetően nem akkortól datálható a folyamat, amikor a Tótkomlósi Úszóegyesület (TÚE) elhatározta, hogy a csorvási székhelyű Hajdúvölgy-Körösmente LEADER HACS-szervezetnél, „Turisztikai szolgáltatás, attrakciók” címmel megpályázza egy légtartásos (túlnyomásos), szabványos úszómedence lefedésére alkalmas sátor beszerzését. Hanem? Gyanítjuk, hogy a kisvárosban „rástartolhatott” volna erre a helyi önkormányzat fürdőt működtető cége, a Komlós Településszolgáltatási Kft., vagy maga Tótkomlós Város Önkormányzata is. Bármelyikük ugrik rá, nagy valószínűséggel ugyanaz az eredmény – a sátor megszerzése – lett volna a vége, hiszen ötezer polgár és a környéken lakók rászolgáltak a sportolás, szórakozás időjárástól való függetlenítésére. Ráadásul az említett LEADER-szervezet alelnöke éppenséggel egy tótkomlósi képviselő, a Fidesz helyi szervezetének elnöke volt. S mi történhetett az „időszámítás” előtt? Valakik eldönthették a kisvárosban, hogy a TÚE nyújtsa be a pályázatot. Ma már nem találunk embert, aki ilyen időtávlatból – mondjuk 4-5 év messzeségéből… – vissza tudna/akarna emlékezetni az „ősfogantatásra”. Írásunk legfeljebb arra vállalkozhat, hogy alátámasztottan feltárja a napjaink botrányos történéseiig vezető kacskaringók személyi, tárgyi hátterét.

Képünk illusztráció! (Forrás: Picssr)

 

Az idővonalban elsőször 2013. június 24-én kell megállnunk, amikor a képviselő-testület pénzügyi bizottsága egy „Tulajdonosi hozzájárulás a Tótkomlósi Úszó Egyesület által benyújtott pályázathoz” című napirendi pontot tárgyalt.  A bizottság akkori elnöke, Varga András javasolta, hogy a TÚE egészítse ki a kérelmét azzal, mekkora költséggel járna a légtartásos sátor üzemeltetése, fenntartása. Vantara Jánosné, a polgármesteri hivatal akkori pénzügyi osztályvezetője megkérdezte (a lényeget), hogy mindezt ki és miből fogja fizetni. Varga András javaslatára a bizottság ellenszavazat nélkül fogadta el azt a határozatot, mely szerint támogatják a beruházást, de a TÚE adja meg, hogy várhatóan mennyi költséggel jár a sátor üzemeltetése, fenntartása, mennyi bevételre lehet majd számítani, s a bevétel fedezi-e a költségeket.

 

Amikor még úgy volt, hogy az önkormányzat nem száll(hat) be az üzemeltetésbe

 

A képviselő-testület 2013. június 26-án foglalkozott a témával. Dr. Garay Rita polgármester jelezte, hogy a TÚE azt kérte az önkormányzattól, járuljanak hozzá a kültéri medence fölé létesítendő légtartásos sátor „helyének használatához”. Herczegné Mihály Rita, a Komlós Településszolgáltatási Kft. ügyvezetője ismertette a várható kiadásokat. (Noha a bizottság nem tőle, hanem a TÚÉ-től igényelte kérelme kiegészítését.) Elmondta, hogy a mindig szeptember 1-jétől a következő év március 31-éig működő sátor üzemeltetési költsége e hat hónapra cirka 10 millió 150 ezer forint lenne. Becsült összegként azzal számolt, hogy ugyanebben az időszakban 6 millió 100 ezer forint bevételt tervezhetnek. A 4 millió forintos különbözetet „biztosítani kellene” – mondta. Szerinte a bevételi oldal növekedhet később. Varga András (ekkor még) azt mondta, hogy a 10 milliós kiadás mellett a 4 milliós bevétel az iskolák és az úszóegyesület által befizetett díjakat tartalmazza, ezért a fürdőt „strandlátogató úszóként” látogatók is fizessenek díjat. Indoka: ne az önkormányzat költségvetését terhelje a hiányzó négy millió forint. Úgy tűnik, ekkor még a józan ész szabályai érvényesültek ebben az ügyben. Hozzá kell tennünk: egyetlen okot sem látni, hogy az önkormányzatnak egy fillért is fordítania kellene egy civil szervezet sátrának üzemeltetésére. Már az is komoly segítség, hogy a sátrat egy addig is működő medence fölé teheti a TÚE, s nem például egy gyógynövénytábla közepére… Az ellenszavazat és tartózkodás nélkül meghozott határozatban a képviselő-testület hozzájárult ahhoz, hogy a medence fölé sátor kerüljön, s „azt a kötelező fenntartási idő alatt a saját költségén üzemeltesse”. (A TÚÉ-t az áfa nélkül, ingyenesen megkapott sátor 5 éven át történő üzemeltetésére kötelezte a pályázati feltétel. S mellesleg: nem direkt sportcélra kérték és kapták a sátrat, hanem turisztikai attrakcióként. Persze a kettő nem zárja ki egymást.)

 

A TÚE tesz szívességet az önkormányzatnak, vagy fordítva?

 

A testület utána 2014. április 14-én ismét foglalkozott az üggyel. A polgármester ekkor jelentette be, hogy a TÚE pályázata sikeres volt, „… a külső medence télen történő működéséhez azonban a külső nyári öltözők átalakítása szükséges, azaz téliesíteni kellene azokat”. Javasolta, hogy ehhez járuljanak hozzá, s „a TÚE – saját költségén – felújítást hajtson végre” téliesítés céljából. Takács Ferenc kérdésére válaszolva megerősítette: a költségeket a TÚE állja, hiszen az egyesület nyerte meg a pályázatot. A munkálatok tervét ugyan senki nem látta, de Benyó Pál javasolta, hogy a testület járuljon hozzá a munkálatok elvégzéséhez. Ezt is megszavazták ellenszavazat és tartózkodás nélkül.

 

A képviselő-testület számára nagyjából eddig tartott a „happy-korszak”. A 2014. október 29-ei ülés napirendjén ugyanis már ez az előterjesztés szerepelt: „A Komlós Településszolgáltatási Kft. állásfoglalás kérése a külső úszómedencével kapcsolatos  sátor üzemeltetési többletköltségéről”. Azt hihetnénk, hogy a képviselők kórusban jelezték: „ugorgyunk”, minden költség a TÚÉ-t terheli. De nem. Herczegné Mihály Rita ugyanis jelezte: fogalma sincs, hogy a TÚÉ-nél „egyáltalán tudják-e azt, hogy mit vállaltak és mit nem”. Dr. Pertich Attila – ahogy rögzítették személyét a jegyzőkönyvben – TÚE-tag azt mondta, hogy „a héten vagy a jövő héten megkötik a megállapodást az ügyvezető asszonnyal”. Na, most már Herczegné Mihály Rita is megtudta, mi a pálya… Pertich Attila szájából ekkor elhangzott egy mondat, mely első jele volt annak, hogy itt valami nagy baj fog következni. A jegyzőkönyv így örökítette meg ezt: „… mindent, ami számukra elfogadható, el fognak követni azért, hogy minél kisebb terhet kelljen viselni az önkormányzatnak. Konkrétumot is tudna mondani, de addig nem szeretne, jelentősen hozzá kívánnak járulni a működési költségekhez”. Hogy van ez?! Hát nem arról volt szó, hogy minden költséget a TÚÉ-nek kell viselnie, s nem hozzájárulnia szükséges az önkormányzat „tehervállaláshoz”?! „Egyesületéknél” fordítva ültek a lovon… Azon már nem is csodálkozik az ember, hogy Pertich Attila így folytatta: „Mindemellett szeretné udvariasan megjegyezni, hogy ez egy 48,5 milliós beruházás, ami itt marad a városban”. (Hacsak el nem viszik, mert annak semmi akadálya nem lenne – de ezt már mi tesszük hozzá.) S még valami: ezt a beruházást az Európai Unió pénzéből, teljesen ingyenesen, áfa-mentesen kapta meg a TÚE. A teljes működtetési költség viselésére kötelezett egyesület képviselőjeként (ha az volt) igyekezett ismét ráverni a balhét az önkormányzatra: „… ez jelentős plusz terheket nem fog rárakni a városra”. Már megint: miért kerülne akár csak egy „kanyijába” is a működtetés a városnak, hiszen határozat van rá, hogy minden felmerülő költség a TÚÉ-t terheli?! Mit is ír még a jegyzőkönyv Pertich Attila hozzászólásával kapcsolatban? Például ezt: „Még egyszer hangsúlyozza, hogy a TUE jelentősen hozzá fog járulni a működési költségekhez”. (Senki, az ülést levezető polgármester sem szólt rá, hogy alapvető tévedésben leledzik: nem a TÚÉ az, amely a támogató szerepében tetszeleghet.)

 

Mi mennyi, és kinek kell állnia?

 

Garay Rita rákérdezett, hogy egyáltalán, van-e már valamilyen kimutatás a medence lefedésének költségéről. Ha hiszik, ha nem, az ügyvezetőnő válaszolt, s nem valamelyik TÚÉ-s. Kiderült, hogy az október elsején felállított sátor próbaüzeme folyt. Úgy gondolta, hogy a havi üzemeltetési költség 2-2,5 millió forint lesz. A későbbiekben fontos lesz tudnunk, hogy Herczegné Mihály Rita ekkor milyen üzemeltetési költségeket sorolt fel a sátort és az öltözőt figyelembe véve: az öltöző személyzete, az úszómester, a vízforgatással kapcsolatos összes költség, az áramköltség, a vegyszer, az öltözőben használt fenntartási anyag, tisztítószerek. Lányos zavarában elfelejtette a földgázt megemlíteni, vagy beleértette azt a vízforgatásba? Ahogy mondta, a költségek kimutatását csak egy hónap elteltével tudják elkészíteni. (Egy apró megjegyzés: még 2017 novemberében sem rendelkeznek egy helytálló ilyennel…) Pertich Attila a villany és a gáz költségét a hat hónapra 2-2,5 millió forintra taksálta. Idézzünk megint a jegyzőkönyv Pertich Attila szavait leíró részéből: „Ennek nagy részét ők előteremtik és azt kérték, hogy a TUE által befizetett pénzzel ők rendelkezzenek, azt kipótolják”. Ha jól értjük, az „adós” akarja meghatározni a hitelezőjének, hogy mire fordítsa a saját pénzét… Jól van, olvastunk már ilyet, amikor egyik városunk polgármestere szerepelt kölcsönadóként egy vállalkozóval kötött szerződésben, s abban az adós vállalkozó meghatározta, hogy az általa visszafizetett pénzt a polgármester köteles lakáshitelrészletei törlesztésére használni… Értik?! De ez már vagy húsz éve, a „ballibes” időkben történt… Isten ments, hogy személyeskedjünk, de kénytelenek vagyunk idemásolni a Pertich Attila eme ülésen elhangzott szavait rögzítő jegyzőkönyvből a következőket: kérte, hogy „a többletúszásból bejövő összeget 80:20 arányban osszák meg a fürdő és a TUE között (20% lenne a TUE bevétele). Ha ez nem elég, személyes garanciát vállal, hogy a különbözetet kifizetik”. E megjegyzés a tervezett költségre vonatkozott, a többletúszás alatt pedig azt kell érteni, hogy a TÚÉ-n kívül más településekről edzésre érkező úszók belépődíjából akartak lecsippenteni. (Ahogy tudjuk, sikerült is.)

 

Benyó Pál négyszer

 

Zsura Zoltán is felszólalt, aki a szentesi fürdő műszaki igazgatója, s fürdővezetést tanult az egyetemen, s ő is képviselő Tótkomlóson. Már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy Pertich Attila nem számolt például a személyi kiadásokkal, az öltözőfűtéssel, s olyan dolgokkal, melyekkel – a számításai alapján – a 6 hónap alatt, az időjárás függvényében, 18,5 millió forintba is kerülhet a fenntartás, működtetés. A „megszólított” kitartott a mellett, hogy 2-3 millió forintra be fog állni az összköltség.  Dr. Libor Zsuzsanna felolvasta a testület már említett határozatát, azzal a félmondattal, hogy a TÚE „… a kötelező fenntartási idő alatt a saját költségén üzemeltesse” a sátrat. A polgármester javaslatára elnapolták a napirend további tárgyalását.

 

Ha egy kicsit előrébb rukkolunk az időben, akkor a következő megálló 2016. február 25-e lehet, amikor ismét testületi ülés tárgy lett „A Rózsa Fürdő területén megépült légtartásos sátor üzemeltetésének ügye”. Ám előtte két nappal, ugyanezzel a címmel tanácskozott a testület városfejlesztési és pénzügyi bizottsága is. Garay Rita felvázolta az MVH-val történt egyeztetéséből megoldásnak látszó lehetőségeket, melyről aztán a testületi ülésen is beszámolt. Jelezte, hogy „Amennyiben az Önkormányzat hozzá kíván járulni a TUE működési költségeihez, úgy a 135/2013. (VI. 26) kt. határozatot szükséges módosítani”. (Magyarán: azt, hogy az önkormányzat nem vállal át költséget a sátor működtetéséből. Hoppá!) Zsura Zoltán megkérdezte, hogy „… az szóba került-e, hogy (…) a TUE támogatást kapjon a sátor működtetéséhez? Ha igen, az nem jogszabályellenes-e?” Garay Rita élesen visszakérdezett: „… miért lenne az?” Zsura Zoltán ennyit válaszolt: mert akkor „… az Önkormányzat plusztámogatást nyújt a TUE működési költségeihez. Véleménye szerint így hozzájárulnak a sátor működtetéséhez is”. A polgármester ismét rákérdezett, hogy ez miért lenne jogszabályellenes. Zsura Zoltán rámutatott egy összefüggésre: „… korábban született egy döntés, mely szerint a TUE-nak önköltségen kell működtetnie a légtartásos sátort”. Erre Benyó Pál azonnal reagált: „Javasolja hatályon kívül helyezni a 135/2013. (VI, 26) kt. határozatban foglaltakat”. Ez bizony új, mondhatni forradalmi gondolat volt az addigiakhoz képest. Csakhogy előre is vetítette azt, hogy ez sokba kerülhet az önkormányzat költségvetésének. A polgármester finomította a rapid javaslatot: „… szerinte nem kellene hatályon kívül helyezni a határozatot, csak módosítani”. Varga András szerint büszkének kellene lenni a sátorra, és támogatni kellene a működését. Malya György szerint, mielőtt bármekkora összegről döntenének, előbb ismerni kellene a pontos számokat. Garay Rita elmondta, hogy a TÚE 5 millió forint támogatást kért, s részletezte: „Edző díja: 1.000.000,- Ft, nagymedence fenntartás: 3.000.000,- Ft, versenyeztetés: 4000.000,- Ft, helyi versenyek: 500.000,- Ft. Ezen felül 800.000,- Ft támogatást kér még a működésre”. Ne legyünk szégyellősek: a nagymedence alatt nyilván a sátor fenntartását kell érteni… Mondta is Zsura Zoltán: „A nagymedence nem a TUE tulajdona”. Varga András elővette: hatályon kívül kell helyezni a pénzátadást gátló testületi határozatot. Benyó Pál – bár előtte már megtette – ismét erre tett javaslatot. Garay Rita továbbgondolta mindezt: szerinte a szóban forgó „… határozat nem tartalmazza azt, hogy az Önkormányzat nem nyújthat plusztámogatást a sátor üzemeltetésére”. Csavaros meglátás, igaz, jogászi szájból hangzott el. Kár, hogy senki nem javasolta még: a TÚE is válaszolhatna arra, miért nem képes teljesíteni a pályázatában előírt, számára megvalósítási kötelezettséget jelentő vállalását. Egyáltalán: miért nem mennek személyesen is kérni az „öt millát”?!  Garay Rita javasolta, hogy „… most ne osszák szét a civil szervezetek támogatására elkülönített teljes összeget. (…) a TUE részére csak márciusig állapítsanak meg támogatást”. A további hozzászólásokban Malya György újra mondta: döntés előtt meg kellene ismerni a pontos összegeket. Benyó Pál pedig – ezen az ülésen – harmadszorra is javasolta az ominózus határozat említettek szerinti módosítását. Aztán még negyedszerre ugyancsak.

 

Rugalmasság vagy a LEADER-szabályok kijátszása?

 

Igen fontos volt a polgármester ama megszólalása, miszerint „… ha a TUE-nak nem felel meg a bérbeadási szerződés, akkor továbbra is ő fogja azt üzemeltetni”. Magyarán: komolyan felmerült, hogy a sátrat közpénzből üzemeltessék egy civil szervezet helyett, mely – úgy tűnik – alaposan túlvállalta magát. Kvasznovszkyné Szilasi-Horváth Krisztina jegyző ekkor javasolta a megváltoztatandó határozat kiegészítését, mely már a TÚE helyetti fenntartás lehetőségét volt hivatott biztosítani azzal, hogy – fontos, ezért idézzük a javasolt változtatást –: „A Képviselő-testület az Önkormányzat költségvetésében rendelkezésre álló anyagai lehetőségeinek függvényében a Civil szervezetek támogatása, illetve az Egyedi támogatási igények elbírálása keretében támogatást nyújthat a Tótkomlósi Úszó Egyesület részére a légtartásos sátor üzemeltetésével kapcsolatosan felmerülő költségeinek viseléséhez”. Hatan szavaztak, öten mellette, egy valaki tartózkodott.

 

A képviselő-testületi ülésen Zsura Zoltán elmondta, hogy „Ő vetette fel először szeptemberben azt, hogy a légtartásos sátornak legálisan kell működnie”. Utalt arra, hogy a szóban forgó előterjesztés három megoldást vetít a képviselők elé. Az egyik szerint továbbra is a TÚE üzemeltetné a sátrat, a másik elképzelés alapján kft.-jük átvállalná a sátorral kapcsolatos valamennyi kötelezettséget a TÚÉ-től, a harmadik javaslat pedig arról szólt, hogy a kft. bérbe venné a sátrat a TÚÉ-től. Megkérdezte: melyik eljárás milyen következményekkel járna?

 

Eseti vagy esetlenségi bizottság?

 

Benyó Pál (aki ekkor már a városfejlesztési és pénzügyi bizottság elnöke, s nem mellesleg a kft. városüzemeltetési és vállalkozási tevékenységgel foglalkozó részlegének vezetője) azzal érvelt, hogy meg kell találni azt a megoldást, mely mindhárom félnek megfelel. „Kompromisszumkészségét” azzal indokolta, hogy „… az időben nem hátrafelé kell tekinteni”. Varga András ekkor javasolta, hogy „a Képviselő-testület állítson fel egy eseti bizottságot, mely pontosan meghatározza azt, hogy mit tartalmazzon a szerződés”, mely a kft. és a TÚE közötti viszonyt szabályozná „sátorügyben”.

 

Takács Ferenc, az adott LEADER-szervezet alelnökeként nagy „rálátással” rendelkezett a sátortémára, nyilván rajta is múlt, hogy Tótkomlósra kerüljön-e uszodai légtartásos sátor. Elmondta, hogy EU-pénből írhatták ki a pályázatot. Korábban már a tótkomlósi Rozmár Egyesület is kacérkodott a sátorborítás gondolatával, de visszaléptek.(Nyilván jó számológépük volt…) Ő is emlékeztetett: a sátor üzemeltetése a TÚE feladata. Felvázolta, hogy akár az önkormányzat vagy a kft. is benyújthatta volna a pályázatot, más-más kondíciókkal. A TÚE megtette, s nyert is. (Csodák csodájára?) A feltétel az volt, hogy 5 évig vállalnia kellett a költségeket. Utófinanszírozású pályázatról volt szó, „… a TUE-nek elméletileg rendelkezésére állt a szükséges anyagi forrás, melyből megelőlegezte a támogatást”. Tehát (úgy) 48,5 millió forintot, amije lehetett, vagy akár hitelt is kérhetett az ügyletre, a lényeg, hogy pénzmozgással járjon a dolog. Takács Ferenc feltételezte, hogy az egyesület nyilván képes a működtetés anyagi vonzatát vállalni, hiszen visszakapta az előzetesen (nyilván) „lepengetett” közel 50 millió forintot. A kialakult helyzettel kapcsolatban elmondta, hogy aki hibázott, vállalja is érte a felelősséget. Kifogásolta, hogy a TÚE elnöke miért nincs jelen a sátorral foglalkozó testületi ülésen. Azt is felvetette: ki engedélyezte, hogy a TÚE ne fizessen fürdőbelépőt? Névszerinti szavazást igyekezett kérni, ami aztán a feledés jótékony homályába merült.

 

Miért és kinek fontos a TÚE „agyontámogatása”?

 

Malya György egy fontos körülményre mutatott rá: „… a TUE a pályázat benyújtásakor tisztában volt azzal, hogy milyen költségvonzattal lehet működtetni a légtartásos sátrat”. Garay Rita megerősítette, hogy „… mivel a TUE nyerte el a pályázatot, ezért a TUE-nak kell a fenntartási időszak alatt működtetnie a sátrat”. Tájékoztatásként elmondta, hogy az akkor még létező MVH-tól megtudta: lehetőség van arra, hogy a TÚE – bérleti díj ellenében –bérbe adja a sátrat a kft.-nek. Takács Ferenc úgy látta, hogy ezzel nem érnének el semmit. „Rendbe kell tenni ezt az ügyet, és még támogatni kell 2,5 évig, amíg a TUE-t fenntartási kötelezettség terheli”. Ez bizony ellent mondana annak, hogy az önkormányzat egy fillért sem ölhet bele a sátorműködtetésbe. A polgármester ekkor olyasmit nyilatkozott, aminek még jelentősége lehet: „Az MVH azt nyilatkozta, hogy a támogató részéről az az elsődleges követelmény, hogy a TUE teljesítse a fenntartási időszakban a vállalt kötelezettségeit. Az MVH azt nem vizsgálja, hogy emellett milyen szerződést köt a TUE”. Persze, arra is érdemes figyelni, hogy a szerződés milyen módon érinti a közpénzt – ezt a vélekedést már mi tesszük hozzá. Benyó Pál is az eseti bizottság felállítását javasolta annak meghatározására, hogy mi legyen a TÚE és a kft., között kötendő szerződésben. Garay Rita (sokadjára) megkérdezte Herczegné Mihály Ritától, hogy tud-e pontos számadatokkal szolgálni a sátor üzemeltetéséről. A válasz: az nagyon nehéz lenne. Sok függ az időjárástól. Mint mondta, a 2014 októberétől kezdődő szezonban körülbelül 5-6 millió forintnyi költsége volt a sátornak. (Az itt nem derült ki, hogy mit tekintettek a sátorhoz kapcsolódó költségnek, s mit nem.)

 

Aztán ki- majd megválasztódtak az eseti bizottság tagjai: Zsura Zoltán, Takács Ferenc, (miután elmondta, hogy részt kell vennie a bizottság ülésein, s Takács Ferenc javasolta) Garay Rita valamint Malya György. Ahogy látjuk, elnököt sem a testület, sem az eseti bizottság nem választott, az üléseket rendre Takács Ferenc vezette.)

 

A képviselők „fizetőképessé” tették az önkormányzatot

 

Varga András véleménye szerint „… elsődleges szempont az, hogy a sátor üzemeltetése az Önkormányzatnak a lehető legkevesebb költségébe kerüljön”. Bár ekkor még határozat mondta ki, hogy minden költséget a TÚÉ-nek kell viselnie, már megtörtént az attól való „rugalmas elszakadás”. A testület 9 tagja (ellenszavazat és tartózkodás nélkül) megszavazta azt a határozatot is: „A Képviselő-testület az Önkormányzat költségvetésében rendelkezésre álló anyagi lehetőségeinek függvényében a Civil szervezetek támogatása, illetve az Egyedi támogatási igények elbírálása keretében támogatást nyújthat a Tótkomlósi Úszó Egyesület részére a légtartásos sátor üzemeltetésével kapcsolatosan felmerülő költségeinek viseléséhez”. Ezzel a testület ténylegesen megváltoztatta a 2013. június 26-án hozott határozatát, melyben (a TÚE-pályázat támogatásának feltételeként) kizárta, hogy költségvetési (köz)pénzt fordítsanak  a civil szervezet sátorműködtetésére. A történetnek ez már egy újabb dimenziója.

 

Megkezdte működését az eseti bizottság. Információink szerint a 2016. márciusában tartott ülésükön a tagok mellett (a polgármester nem volt ott) megjelent a jegyző, az aljegyző, Letavecz Ilona ügyvéd, a kft. ügyvezetője és Horváth Henrik, a TÚE elnöke. Takács Ferenc, a bizottság elnöke elmondta, hogy szeretnék megismerni, hogy a TÚE és az önkormányzat kft.-je közötti szerződés mit tartalmaz: a kft. tulajdonosa az önkormányzat, s nem emlékszik, hogy adtak volna felhatalmazást a szerződés megkötésére. Alaphelyzetként jelölte meg, hogy a sátrat az egyesület fogja üzemeltetni.

 

Miért titkos a TÚE pályázata, s ha az, kötelező-e támogatni az egyesületet?

 

 

Horváth Henrik a bizottság előtt kifejtette, hogy szerinte teljesen feleslegesen ül ott, a szerződést pedig kérjék el a kft. ügyvezetőjétől. Megjegyezte, hogy a bizottság arra vonatkozóan állt fel, hogy előkészítsenek egy bérleti szerződést, és nem arra, hogy visszafelé tekintsenek. Egy kötelezettségét teljesíteni képtelen/nem akaró szervezet képviselője részéről ez egy kissé merész hangnak tűnik, ráadásul – ahogy hallani – elvárta volna, hogy a bizottság alap nélkül húzzon fel egy házat?! Ezt senki nem tette szóvá, a jegyző még fel is olvasta, hogy bizony, az eseti bizottságot a bérleti szerződés előkészítésére hozták létre. De az előzmények ismerete nélkül lehetséges volna-e ilyen munka elvégzése? Persze a testület azt is előírta, hogy az eseti bizottság vonja be munkájába – például – Horváth Henriket is.

 

A jegyző ismertette, hogy kötelezettségátadás nélküli bérleti szerződés jönne létre a TÚE és a Kft. között. Ismereteink szerint Takács Ferenc tisztázta: EU-s támogatásról van szó, amellyel nem játszhatnak, mert ha ennek híre megy, nagyon nagy baj lesz… Zsura Zoltán a pontos számadatokat kérte. Az ügyvéd elmondta, hogy a tulajdonjog nem ruházható át másra, az üzemeltetés viszont átkerülhet a kft. kezébe. Rendkívül bonyolult a helyzet, mert nincs tisztázva az, hogy adott problémában ki a felelős – fűzte hozzá. Malya György leszögezte: a TÚE nem várhatja el, hogy az önkormányzat magára vállalja a sátor üzemeltetését. Az aljegyző teljesen indokoltan felvetette, hogy fontos lenne teljes mértékben megismerni a pályázatot is.

 

Talán igen, talán nem

 

Takács Ferenc félelméről szólt: netán vissza kell fizetnie a TÚÉ-nek a teljes támogatási összeget. Ráadásul: hogyan fognak (mármint a testület) a többi civil szervezet „szemébe” nézni? Kérte, hogy a TÚE tételesen számoljon el a 2015-ös önkormányzati támogatás felhasználásával. Elmondta, hogy az önkormányzat az adott évben 2,3 millió forint támogatást adott a TÚÉ-nek. Zsura Zoltán a működtetés járulékos költségeit firtatta. Szerinte az eseti bizottságnak szüksége van a pályázattal kapcsolatos dokumentumokra, tervdokumentációkra, kiviteli tervdokumentációkra, a működtetési költségekről szóló s a kihasználtsági számításokra, a pályabérleti díjból származó bevételek részletezésére, a TÚE és a kft. közötti hatályos megállapodásra, s elmúlt szezonokra vonatkozó adatok tételes lebontására. Mert felelősen javasolni egy szerződéstervezetet nem lehet az összes körülmény megvizsgálása nélkül.

 

Horváth Henrik bruttó 49,1 millió forintosként jelölte meg a sátorberuházást. Furcsa megállapítást tett: állítólag azt mondta, hogy a TÚE nem kérte az önkormányzat segítségét… Kijelentette, hogy haladéktalanul rendezik a kft. által kiállított számlákat. Akkor mi lehet a baj? Mert baj, az van. Az ügyvezető asszony jelezte, hogy a szerződés szerinti tételeket számlázzák le. (A bizottság tagjai pedig azt igyekeznek kihámozni, hogy a szerződés korrekt-e.) Takács Ferenc azt feszegette, hogy ki állapította meg a számlázásnál figyelembe vett vételárakat, s a testület miért nem látta még a szerződést. Az ügyvezető azt mondta: a szerződő felek árazták be az együttműködést, s nem kérte senki az önkormányzattól a szerződés bemutatását... Mondják, Malya György rámutatott: az energiaárak csak egy hányadát fedik le a sátor üzemeltetési költségeinek. A bizottság úgy látta, hogy a TÚÉ-nek március 11-éig kell eljuttatnia hozzájuk az igényelt dokumentumokat. Mit gondolnak, megtette ezt az egyesület? „Mészárosan” szólva: talán igen, talán nem…

 

Húszmilliós tartozása mellett volt nagyvonalú a kft.?

 

Nos, az eseti bizottság terv szerint, még márciusban ismét összeült. Ezen megjelent Kiss László, a TÚE könyvelője is. Ám elegendő számú tag hiányában határozatképtelen volt az ülés. Ez nem volt akadálya annak, hogy a jelenlévők megbeszéljék közös dolgaikat. Takács Ferenc szerint egy civil szervezet ne mondja azt az önkormányzatnak, hogy nem ad ki részére dokumentumokat. A könyvelő viszont úgy vélte, a támogatási összegeken kívül a TÚE nem köteles elszámolni a bevételeivel, költségeivel. Emlékezet szerint Takács Ferenc ebben a helyzetben furcsállta ezt a hozzáállást. A könyvelő nem zavartatta magát, s továbbfeszítette a húrt: azt mondta, már nem arról beszélnek, amiért az eseti bizottság létrejött. S lapot húzott a 19-re, amikor megkérdezte: netán a bizottság arra kíváncsi, hogy miből lett meghitelezve a pályázat? (Tehát hitelből finanszírozták a beruházást az uniós pénz megérkezéséig?) Horváth Henrik megint furcsát mondott, amikor kijelentette, hogy a TÚE nem fordult segítségért sem az önkormányzathoz, sem a kft.-hez. Az „adok-kapok” során Kiss László szerint a sátor költségeket takarított meg a fürdő számára. A kft. ügyvezetője viszont azt mondta, hogy a sátor üzemeltetése óta sem nyereséges a fürdő működése. A könyvelő kitartott a mellett, hogy a fürdőnek minden számlát időben kifizetnek. Szerinte a költségek bizonyos részét az Orosházi Úszóegyesület viseli. Azt mondta, az orosházi úszók is bérbe vették a sátrat. Zsura Zoltán szerint az orosháziak által a fürdőnek befizetett pályahasználati díj „le van mínuszolva” a TÚE energiafogyasztásából, ebből adódóan a pénz a TÚÉ-nél landol. S hogy miért „izgulnak” a képviselők? A kft.-nek 20 milliós tartozása volt akkoriban, amit rendezni kellett volna. Ügyvezetője elismerte, hogy a fürdő a sátornyitás pillanatban sem működött gazdaságosan.

 

Zsura Zoltán felidézte, hogy Pertich Attila felhívta és ordított… ám Kiss László kijelentette: semmi köze dr. Pertich Attilához. Horváth Henrik azt mondta, ő hallotta a telefonbeszélgetést, s Pertich Attila nem kiabált. Zsura Zoltán azt is megkérdezte: hogyan lehet, hogy a kért anyagot Pertich Attila küldte meg számára? A kérdés a levegőben maradt. A jegyző tisztázta: igényük ellenére a hivatalhoz nem érkeztek be a kért dokumentumok a TUÉ-től. Kiss László tömény mondata ma is a jelenlévők fülébe csenghet: nem érti, mi köze van az említett dokumentumokhoz a bizottságnak…

 

Lehet, hogy az önkormányzatnak olcsóbb lett volna megpályáznia a sátrat…

 

Az eseti bizottság legközelebb 2016. márciusban harmadjára is  összeült. Határozatképesen. Az orosházi úszók pénzének sorsa mellett Zsura Zoltán azt is felrótta, hogy a kft. a prognosztizált bevételek 20 százalékát fizetett összegként beállítja a TUÉ-nek. Szerinte a TÚE az önkormányzati támogatást visszafelé elszámolta a kft.-hez is. De nem hibáztatta őket: ilyen szerződést kötött velük a kft. A vitában Takács Ferenc feljelentést emlegetett hűtlen kezelés miatt. (Úgy tűnik, ez azóta is csak „ígérvény” maradt.) Zsura Zoltán pedig azt jelentette ki, hogy a kft. bújtatottan finanszírozza azt a működési módot, mely a TÚE kötelezettsége lenne a LEADER-szervezet pályázatának nyerteseként. Erre többen is határozottan emlékeznek.

 

A szerteágazó vita során megszólalt Lopusni Norbert Olivér is, aki azt mondta, probléma az, hogy a földből a telek másik részén kilépő 38 °C-os víz vezetéke nincs leszigetelve, s lehűl, mire a sátorhoz ér. Zsura Zoltán annak a véleményének adott hangot, hogy a szerződés 2014. őszi aláírásakor a kft. már problémákkal küszködött. Ennek ellenére kedvezményeket adtak a TÚE számára. Takács Ferenc pedig azt kérdezte Garay Ritától, hogy mire kapott a TÚE 2,5 millió forintos önkormányzati támogatást, amikor ennek összege korábban csak 400 ezer forint volt.  Helyette Kiss László válaszolt: külsős embernek semmi köze nincs a TÚE elszámolásához. Ezen akár meg is sértődhettek néhányan.

 

Az eseti bizottság legközelebb augusztusban ülésezett. A polgármester közölte, hogy készített egy megállapodás-tervezetet. Ebben az szerepelt, hogy a TÚE az öt év lejárta után is működtetheti sátrát a fürdőben, üzemképessége teljes időtartamán át. A TÚE harmadik félnek nem adhatná el a sátrat – szólt a javaslat. A TÚE és a kft. kötelezettségeit egyelőre nem fogalmazta meg. Takács Ferenc úgy vélte, hogy támogatásával az önkormányzat kifizeti a sátor árát… S rámutatott: ha nem születik megoldás, kezdeményezni fogja a NAV-nál és a testületnél, hogy amíg nem kerül pont az ügy végére, az egyesület egy forint támogatást se kapjon. De hát – emlékeznek – a testület eleve úgy határozott az elején, hogy a sátor működtetésére nem ad támogatást! Aztán hosszasan egy lehetséges szerződés elképzelhető tartalmát boncolgatták. Az aljegyző megint rátapintott a lényegre: a kérdés az, hogy a TÚE eleget tesz-e 5 évre vállalt kötelezettségének? Kiderült, hogy a kft. egyedül – önkormányzati támogatás nélkül – nem lenne képes üzemeltetni a sátrat. Az aljegyző újra fontosat mondott: tisztázni kellene az üzemeltetés fogalmát. Az is felmerült, hogy a LEADER sem várhatja el a TÚÉ-től, hogy saját költségén működtesse a sátrat… (Persze, tegyük hozzá, ezt már a pályázat benyújtása előtt át kellett volna gondolnia az egyesületnek.) Az ügyvédi elképzelés pedig úgy szólt, hogy a sátrat továbbra is az egyesület működtetné, annak költségét viszont a kft. állná. Az egyesület pedig nem köteles pályabérletet fizetni akkor, ha nem kap támogatást a létesítmény fenntartásához. (Az áfa sorsáról nem esett szó.) Felmerült az is, hogy a sátor értéke az öt év elteltével 37 millió forint lesz, Kérdés, mennyiért menne át a folyamatos támogatást biztosító önkormányzat tulajdonába? Korrekt lenne az EU-tól ingyen kapott sátorért tízmilliókat – vagy bármennyit –  kérni?! Zsura Zoltán azt mondta, hogy a szerződéstervezetet nem a felvázolt módon kellene elfogadni, hiszen azt követően semmilyen költsége nem lenne az egyesületnek, sőt támogatást is kapna.

 

Most már ingert érez az ember arra, hogy láthassa a szóban forgó szerződéstervezetet. Ha még időszerű egyáltalán.

 

Takács Ferenc feljelentést helyezett kilátásba

 

Még 2016-ban egy-két alkalommal ülésezett az eseti bizottság. Például szeptemberben. Határozatképtelenül. Azért ismét jól elbeszélgettek. Októberben pedig szelektív bizottsági tagi részvétellel (vagy nem hívtak meg mindenkit, vagy nem mentek el valakik), a TÚE embereivel, ügyvédi segédlettel megbeszélést tartottak Takács Ferenc kezdeményezésére. Zsura Zoltán ezt azóta is sérelmezi. Ez nagyjából arra mutatott, hogy az eseti bizottság ténykedése szép csendesen kimúlt… 

 

Nyilvánvaló, hogy nem függetlenül az eddigiektől, új fejezetet nyitott a sátortörténetben a képviselő-testület 2016. november 24-ei ülése. Ekkor már csak a napirend „Egyebek” pontjába fért bele. Takács Ferenc felállt, s a testület asztalára borított egy emberes adag trutyit. Előre jelezte, hogy a sátrat üzemeltetni kell, ez az eseti bizottság – melyet rejtélyes kezek igyekeztek fúrni – álláspontja. De! „A TUE részére folyósításra került az egész éves támogatás még március hónapban. (…) Itt lehet dobálni a pénzt. (…) Ha valaki ép ésszel elmondja, hogy be tudja bizonyítani azt, hogy hol van a pénz… nagyon kíváncsi lenne. (…) … ez addig fog így menni, amíg ő saját maga megteszi a feljelentést. (…) … senki sem fél attól, hogy az EU-s támogatást vissza kell fizetni? (…) … ezennel lemond a bizottsági tagságáról. Ha semmi sem fog változni, ő megteszi a feljelentést” – olvashatók Takács Ferenc szavai a jegyzőkönyvben. Zsura Zoltán is lemondott eseti bizottsági tagságáról, hozzátéve, hogy úgy tűnik: a sátor fenntartása még mindig lebeg. Benyó Pál az eseti bizottságra igyekezett tolni a felelősséget a kudarcért, egy pillanatra talán elfeledte, hogy annak a polgármester is tagja… Takács Ferenc azt állította, hogy „az Orosházi Úszó Egyesület évi 1 millió Ft-ot fizet a sátor használatáért. (…) … az ebből „származó pénzösszeg nem marad a a Kft.-nél”.

 

Időrendben ezt követően még eg ystációja van ennek hosszas, eredménytelenségre ítélt sátorügynek, legalábbis, melyről felületünkön az utóbbi hónapokban megemlékeztünk. Az erről beszámoló anyagunk ezen a linken tekinthető meg.  

 

*

 

Az olvasó figyelmét és türelmét alaposan igénybe vevő történet egy része sajátosan tótkomlósi „ihletésű”, s úgy tűnik, az az ő ügyük, semmi dolga vele holmi kívülállónak. Ám ami az áfa-mentes, száz százalékig finanszírozott pályázat szabályainak felülírásával, az üzemeltetési kötelezettség átértelmezésével (más pályázati feltételekkel rendelkező szervezetek utólagos „beszállásával”) kapcsolatban tisztázandó, az azért a társadalom egésze szabályainak szűrőjén átengedni valónak látszik. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy amikor a tótkomlósi önkormányzat, s gazdasági társaságának vezetői (szinte) számolatlanul öntik a pénzt egy (e témába mintha kissé felelőtlenül belevágó) civil szervezet vállalásainak teljesítése érdekében, egyről nem szabad megfeledkezni: közpénzről döntenek. S kínosan ügyelniük kellene arra, hogy ezt törvényesen tegyék, mert tudjuk: attól, hogy civilek kezébe juttatják a támogatási és egyéb összegeket, azok közpénz jellege nem szűnik meg…



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.