2017. december 11., hétfő,  Árpád
 
 
 
 

S a többi...

[S a többi...]
2017. október 09., hétfő
Őszi gólyahír: báloztak a román iskolások
Teljes jogú diákpolgárrá avatták a kilencedikes gimistákat
Szerző: Kiss A. János
Bál vagy nem bál – mindegy is, mi a neve –, annyi bizonyos, hogy fontos esemény volt a gyulai „Nicolae Bălcescu” Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium közösségének életében a múlt héten megtartott Gólyabál. Ha ez nem lenne frappánsabb elnevezés, mint mondjuk a beavató buli, úgy is hívhatnánk. A szokásos bálinál hamarébb kezdődött rendezvény nemes hagyományként öröklődik hosszú ideje a főszereplőkre, az iskola elsős és másodikos gimnazistáira, akiknek egyetlen kötelezettségük van: jókedvvel, vidámsággal, humorral és életörömmel telve megfogni egymás kezét. S ami mégis százötven százalékban hozta ezúttal is a báli hangulatot: a picit meghosszabbított lefekvésig tartó diszkó.

Liszt(es)verseny a programban

 

Gólyabál, románul: Balul Bobocilor. Szabadon fordítva mindkettőt diáknyelvre: az elsősök (persze nem nagyon komoly) beavatása, diáktárssá fogadása. A gyulai román iskolában – akik figyelemmel kísérik az életüket, tudják – meghatározó jelentősége, életet és tanulást megalapozó fontossága van annak, hogy a tanulók, az iskola dolgozói családias légkörben töltsék a mindennapjaikat, számon tartsák jeles napjaikat, ünnepeiket, s ez utóbbiak „megülésének” okvetlenül megadják a módját. Ennek tükrében érdemes figyelnünk e Gólyabálra is, noha a két évfolyam tanulói mindent megtettek, hogy e napon az a tükör görbüljön is egy kicsit…

 

A 9/A osztály és mögöttük a zsűri

 

Nagy szeretettel, csipetnyi „gonoszkodással” a második évfolyam osztályai voltak a báli program kitervelői, mozgatói. Az elsősök dolga csupán annyi, hogy önmagukat, jobbik felüket adva végezzék el a másodikosok által kiagyaltakat – más olvasatban: tegyék a dolgukat. A zsűriben viszont egy-két tanár is szóhoz jutott. Mert (nem említettük még) a báli program kemény versenyelemmel dúsított volt.

 

A B-sek humorágyúval bombázták a közönséget

 

Az első csapás a kilencedikesekre: a két induló osztály tanulóinak az eggyel följebb járók által meghatározott öltözetben kell részt venniük a programban. (Fogadalomtételüket követően persze visszavedlettek polgári gúnyáikba, a diszkóban már emberszabású öltözékükben ropták a táncot – hogy ilyen özönvíz előtti fogalommal éljünk.) Az egyik osztálynak (A) béka-, illetve hercegnői „szerelésben” kellett megjelennie, egy ismert mesére „hajazva”. Mivel az öltözködésbeli nemi identitást semmi nem rögzítette, néhány gólya úr is megpróbálkozott a hercegnőséggel. A másik – jellemzően gyulaiakból álló – osztálybelieknek (a jobbak már nyilván kitalálták: B), akik fürdőköpenyben érkeztek, a Micimackó volt a közös nevezőjük. Így nekiveselkedve vívta meg a két kilencedikes társaság a maga osztályharcát. Az A-sok kis zenés jelenettel rukkoltak elő, a B-sek áhítatos zenével vonultak be, hogy gyorsan, s kellő szociális érzékenységgel szóba hozzák: Micimackó fázik… Még töprengenünk kell egyik jelenetük dramaturgiai értelmezésén: amolyan kerekes hordágyon tolták át a színpadon Hosszú Katinka alteregóját.

 

Pikáns jelenet

 

S eljött az ideje a beavatásra vágyók és várók megpróbáltatásainak. Ne gondoljanak az avítt és kőbunkó „seggre pacsizásra”, ennél keményebb, s kevésbé megalázó feladatokat kellett teljesíteniük a versengő feleknek. Ha nem is hiánytalanul, jó néhányat felsorolunk. Hogy képben legyenek: az első sorfeladat az volt, hogy a fiúk és a lányok zsineggel a derekukra kötöttek egy-egy felfújt lufit úgy, hogy az a feneküket verdesse, volt, aki egy kicsit alább is adta. A cél az volt, hogy a lufipukkasztásra induló fél az előtte álló, széktámlára támaszkodó társa hátsóját nagyjából elfedő léggömböt kézzel érintés nélkül megsemmisítse. Voltak, akik nemes egyszerűséggel beleharaptak, mások addigi fizikai és egyéb ismereteik hasznosításával, csípőjük erőteljes előre-hátra, olykor oldalirányú mozgatásával igyekeztek megszüntetni a kettőjük türemkedő léggömb ellenállását. Főként akkor vált pikánssá a jelenet, amikor egy lányt egy fiúnak kellett hátulról megtámadnia. Persze, az nyert, aki hamarébb befejezte a feladatot, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a játéknak nem volt igazi szexuális tartalma.

 

Nagy dolog volt...

 

Újabb feladat: versírás – szerelmi vallomás megfogalmazása – megadott kulcsszavak kötelező felhasználásával. Egyiket sem kértük el közlési szándékkal. Ennél szerényebb intellektust igényelt az újabb vetélkedés. Ha jól értettük, egy szem fehér, méghozzá lisztbe ágyazott tictacot kellett megtalálni egy tányér fenekén, egyetlen segédeszköz, a szájjal fújt levegő felhasználásával. Úgy tűnt, a megoldáskeresésbe a versenyzők szinte belesápadtak. A regényesen hangzó „múmia” elnevezést kapta a következő teendő. Egy-egy osztály legalacsonyabb tanulójának néhány guriga toilette-papírral be kellett fásliznia osztálya legmagasabbikát. Időre, a talpától – némi pipiskedéssel – a feje búbjáig.

 

Szájról szájra

 

Újabb sorfeladatként pingpongütőre helyezett, vízzel telt pohárral kellett futva feltölteni egy vödröt, némi akadályféle közbeiktatásával. Édes tehernek bizonyult – látszólag – egy fekvő osztálytárs tátott szájába méz csöpögtetése, kéz érintése nélkül, fogak között billegő kiskanálból. Minden óvintézkedés (védőszemüveg, fóliás védelem) ellenére alapos tisztálkodással tették újfent harcképessé az akció passzív szereplőit. Aztán mogyorókrémmel bekent arccal kellett egy tálkából minél több gabonapelyhet átszállítani egy másik edénybe.

 

Belépő a válaszadáshoz: fejtörő tojástöréssel

 

Az énekes-táncos tehetségkutató apró megszorítása az volt, hogy az énekesnek a fülhallgatóján (s csak számára) hallható számot volt feladat szinkronban elénekelnie, s a lányoknak erre kellett (volna) táncolniuk. Volt még kérdezz-felelek, majd 50 másodperc tengely körüli forgás után labdás célba dobás következett. Szerény eredményességgel. Az már igazi ínyencségnek számított, amikor becsukott szemmel, szaglással, kóstolással próbálták megállapítania versenyzők, hogy milyen ételeket tettek eléjük. Végül (demokratikusan) megválasztották a Gólyabál királynőjét és királyát.

 

Ötpróba

 

S elérkezett az est (diszkó melletti) fénypontja, a – gólyákhoz méltóan féllábon, egylábon  letett) fogadalomtétel. Ennek humoros tartalmáról egy korábbi Gólyabálról tudósítva már említést tettünk. Annak jelentőségét sem sikerült eddig megfejtenünk, hogy ehhez miért kellett a „gólyáknak” tejszínhabbal bekenniük a homlokukat.

 

A fogadalomtétel

 

És a diszkó! Ahogy hallottuk, egy profi diszkós szolgáltatta a zenét, a káprázatos fényjátékot, aki egykoron a román iskola tanulója volt. Folyosói pletyka szerint éppen csak hazaérkezett a nászútjáról, s máris sietett az alma materbe, a mai diákutódokat szolgálni. Az iskola és az általa is ajándékba adott önfeledtség alighanem olyan nyomot hagyott a fiatalok emlékezetében, melyre visszagondolva idős korukban is párát csal ez a most ifjan csillogó szemekbe.

 

Tánc, jóval a diszkó kezdete előtt

 

 

 



<
++++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.