2021. szeptember 29., szerda,  Mihály
 
 
 
 

Környezetvédelem

[Környezetvédelem]
2021. augusztus 18., szerda
Minél több fát az életért
Hatvanezer Fa Egyesület Békéscsabán – Békés megye, különösen Békéscsaba erdőhiányban szenved
Szerző: Zsidov Magdolna
Nagyjából mindenki számára ismert a globális felmelegedés, a klímaváltozás ténye. A globális felmelegedés összetett fogalom, amely a Föld légkörének változásán túl, emberi tényezőkön múlik, főleg az iparilag fejlett országok által a légkörbe kibocsátott szennyezőanyagok okán. Mindezek éghajlatváltozásban mutatkoznak meg, mint szélsőséges időjárás: áradások, lezúduló villámesőzések, hatalmas erejű viharok, esőhiány, szárazság, erdőtüzek, vízhiány, olvadó jégtáblák, jégmezők…, s mindezek nemcsak más-más országban, hanem országon belüli régiókban is megjelennek különböző mértékben, jelenségben. Nem mostanában lett nyilvánvaló az a tény, hogy kritikus változáson megy keresztül Földünk éghajlata, hiszen már a Római Klub, amelyet 1968-ban alapítottak egy magyar származású olasz gyáriparos, Aurelio Peccei és a skót Alexander King ötlete alapján. 1972-ben figyelmeztettek először a közelgő katasztrófára a Növekedés határai című kiadványukban. A klub a tudományos akadémiák elvét, tudósok kutatási eredményeit tekinti példának. Tevékenységüket így határozták meg: „Célunk a közös gondviselés és felelősség az emberiség jövőjéért!”

 Meglocsolt fa. Kép: Hatvanezer Fa Egyesület

 

Tulajdonképpen a bevezető utolsó, idézett mondatán van a hangsúly, mert amit, és akiket érint ez a cikk, nem más, mint egy Békéscsabán működő, felelősségteljes csoport, a 60 ezer fa Békéscsaba, hivatalos nevén Hatvanezer Fa Egyesület (bejegyzett telephelye: 5600 Békéscsaba, Ybl Miklós utca 14. adószámuk: 19168155-1-04; Bankszámlaszámuk: 10402609-50526854-56751014) tevékenységének bemutatása. Az egyesület készséges vezetőjével, Ulbert Zoltánnal történt egyeztetés során a következőket tudhatja meg az olvasó. A közelmúltban, 2019 júliusában, alapította meg a mozgalmat, majd egy hónapra rá hozták létre az egyesületet, mert csak ily módon tudtak hivatalosan működni, pályázni, és céljuk elérésére gyűjtési tevékenységet folytatni. Ahogy a bevezetőben összefoglaltuk, hasonló szándék vezérelte őket is, vagyis a klímaváltozás elleni küzdelem: fásítással, erdők telepítésével, dűlők, vizes élőhelyek, zöld folyosók létrehozásával, védelmével. Örömteli tapasztalatként értékelte, hogy rögtön a kezdetekkor csatlakoztak szakértők, mint erdész, tájgeográfus, vadgazdálkodó, élőhelyspecialista, természetvédő. De ami kiemelkedően fontos, hogy jelen van Békéscsaba mindig kész, hiperaktív, a szándékkal egyetértő lakossága. Ezzel a nagyon elkötelezett és mind inkább bővülő közösséggel egyre gyümölcsözőbb eredményeket érnek el. Ahogy fogalmazott Ulbert Zoltán, „ki lehet jelenteni, országos szinten messze a legnagyobb önkéntes fásító közösség lettek”.

 

Békés megye, de különösen Békéscsaba erdőhiányban szenved, s mint tudott, az erdők, mintegy vákuum járulnak a „felhők vonzásához”. Ennek jelentőségét felismerve olyan gazdák is csatlakoztak az egyesülethez, akiknek a földjein ökológiai célú erdősítést végezhetnek. Mindezeknek eredménye: 17 hektár vadonatúj erdő, több kilométer dűlőfásítás, Békéscsaba közterületi fáinak védelme, locsolása a lakosság önkénteseinek segítségével.

 

Locsolásra készen. Kép: Hatvanezer Fa Egyesület

 

Frankó Róbert erdészmérnök – aki évtizedek óta szívén viseli ennek a térségnek a fásítását, gondozását, az egyesület létrejötte óta pedig szakmai tanácsaival segít – életszerű, közvetlen hangú beszámolójából fontosnak tartottam egy részletet idézni, miként is dolgoznak egy szebb, pusztulásra nem ítélt, élhető jövőért.„Emberemlékezet óta nem párosult hónapos aszály négy hőhullámmal, a szárazságnak „besegítő”, olykor viharos szelekkel. A város fáiért a csapat tagjai által tett erőfeszítések példaértékűek. Az eredmények látványosak. Esélye nem lenne több száz fácskának locsolás nélkül. Mindezek a fák emberi döntések okán kerültek a „kényeztető” faiskolákból gyakran szélsőségesen kedvezőtlen helyekre. Munkámmal összefüggésben most érkeztem a határjárásból. Tapasztalataim a külterületi makkvetésekről: szinte minden alkalommal felmerül a kérdés: miért kell több mázsa makkot elvetni egy hektárra? Nem pocsékolás ez? Lehet látni az eredményét, hogy nem, sőt, nincs jobb út. Ha van más megoldás, az nagyon verejtékes, nehezen kivitelezhető. Aki most kimegy és megnézi a kétéves Ancsin I., az egyéves Ancsin II., és a szintén egyéves Seben erdőket, az láthatja a sok ezer éves törzsfejlődés eredményeit, az ehhez vezető út kegyetlenségét és részben a működési elvét is. A sok százezernyi makk genetikai változatossága nehezen felfogható. Szélsőséges viszonyokhoz eltérően alkalmazkodnak a csemeték. A tavalyi víz miatt kínlódó, a többletet éppen átvészelő egyedek, idén a jövő zálogaivá váltak. Tavaly is és idén is ezer számra pusztultak azok, amelyek adottságaik miatt nem tudtak alkalmazkodni a szélsőséges időjáráshoz, termőhelyi viszonyokhoz. Ez a természetes kiválasztódás. Így lesz hektáronként 30-40 ezer csemetéből az erdő 100 éves korára mintegy 200 darab. Természetesen az ember szakszerű beavatkozása nélkülözhetetlen a megváltozott természeti környezet (amihez szintén köze van…) miatt. Idén a megmaradó csemeték nem hoznak „jánosnapi” hajtásokat. A levelek kisebbek a szokásosnál, és fakóbbak is. Már 9-10 órakor zárják a légzőnyílásokat és (egy érzékeny illusztrálás - sicc) a másnap reggeli harmatról álmodnak. Mit tehetünk most? Az egyetlen ésszerű és szakszerű lehetőség az aszály kártételének csökkentése a gyomkonkurencia (párologtatási veszteség) visszaszorításával, illetve a talaj nedvességtartalmának megőrzésével. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a repedéseket, a kapilláris zónákat „meg kell törni”, zárni kell a felső réteget. Nos, éppen ezt történt most. Ancsin gazda beszerezte az életmentő ápoláshoz szükséges sorközművelő tárcsát, amelyet az „elnyűhetetlen” Pali bácsi (id. Poliák Pál) rögtön átalakított „hatékony fegyverré”. Amíg ezen ügyködött, 7 hektáron kiszabadította a tölgy-magonc sorokat a gaz szorításából. Éppen csak 5 percre állt meg, míg váltottunk pár szót, mert mielőbb végezni akart, a munka nem hagyott időt. Kint ennyit lehet tenni és „kémlelni” az eget…”

 

Zárásként a bemutatást. Vigasztaló tapasztalat, jó szándékkal, tenni akarással találkozni olyan viszonyulások között, amikor a közönyösségre, a közömbösségre késztető hozzáállás az uralkodó. Lesznek mindig olyanok, akik, ha kinyitják a vízcsapot és zavaros, kétes tisztaságú víz folyik, vagy körülöttük kiszáradnak a fák sem riadnak meg, mert abban inkább hisznek, hogy nincs nagy baj, nincs dolguk, minthogy tennének valamit.

 

Két link, amelyen olvashatnak, videót nézhetnek az érdeklődők:

 

https://www.facebook.com/groups/hatvanezerfa

 

https://www.youtube.com/channel/UCrGUrXHEMuCiGAlE528vPpg



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.