2019. szeptember 16., hétfő,  Edit
 
 
 
 

Civilek

[Civilek]
2019. január 30., szerda
Megvan a Kölcsey irattára!
Szerző: Jámbor Gyula (Nyugati Jelen)
Hétfőn este Aradon, a Kölcsey-díjak bábszínházi kiosztásának ünnepségén egy adott pillanatban Fekete Károly, az Egyesület alelnöke azzal állt a mikrofon elé, hogy egy igazi, bár valóságosnak bizonyult mesét fog elmondani a hallgatóságnak.

Fekete Károly jelentette be a szenzációs hírt

 

A mese köztudottan olyan közkedvelt műfaj, amely végül, de legalábbis többnyire szerencsés véget ér, a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz a büntetését. De lehetnek befejezetlen mesék, amelyekben a jó elnyeri jutalmát, gonosz pedig nincs is... Mint az alábbi történetben.

 

Szóval a Kölcsey-alelnök azzal kezdte: nemrégiben találkozott valakivel, aki azt mondta: tudja, hol vannak az aradi Kölcsey Egyesület régi, alakulásától (1881–82) 1920-ig terjedő iratai, és megszerezhetőek!

 

Nem csoda, hogy földbe gyökerezett a lába, ezek az iratok ugyanis úgy eltűntek, hogy senki nem tudott róluk. Lehetséges, hogy mégis léteznek?

 

A Kölcsey vezetősége hitte is, nem is, amíg saját szemével (sőt kezével, mert meg is tapogatták őket!) meg nem győződött róla.

 

A meseszép álom valóságosnak bizonyult.

 

Egy bökkenő azonban akadt: a tulajdonos (nem tudni, ki az, azt sem, hogyan kerültek hozzá az iratok) 2500 eurót kért az irattárért. Nem borzalmas összeg, elég nagy azonban ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy előrántani.

 

Fekete Károly, mesélte a színpadról, úgy gondolkodott: lehetetlen, hogy Aradon ne akadna 25, értéket becsülő magyar ember, aki 100-100 euróval, vagy száz-egynéhány, aki 100-100 lejjel, vagy ezer-valahány, aki 10-10 lejjel hozzá ne járuljon egy ilyen becses irattár megszerzéséhez – és letette – saját zsebből, természetesen az első száz eurót. Húga, majd Berecz Gábor Kölcsey-elnök, Andrei Vasile muzeológus követte.

 

„El sem kezdtük a gyűjtést, és már volt 400 eurónk”, mesélte látható jókedvvel Fekete.

 

De a java ezután következett.

 

„Az utcán véletlenül összefutottam Böszörményi Zoltánnal, gyermekkori barátommal, s beszélgetés közben mellesleg megemlítettem az iratok ügyét. Elváláskor, egy lépés után visszafordulva azt mondta: én elutazom, de hétfőn menj be a szerkesztőségbe, ott lesz számodra ezer euró.”

 

És természetesen ott volt.

 

Ft. Sándor Tivadar arad-gáji plébános, a Kölcsey Egyesület tiszteletbeli elnöke ezer lejt ajánlott fel a nemes célra. A kért összeg nagyobbik része ezzel össze is jött, s hétfői nap estéjén mások is feliratkoztak, különböző összegekkel az euróban, lejben (vagy akár forintban) adakozók listájára.

 

A „nyomaveszett” irattár tehát, szinte bizonyosra vehető, a jogos tulajdonos, az aradi Kölcsey Egyesület birtokába kerül rövidesen, a február végi közgyűlésen (egy részét legalábbis) bemutathatják a tagságnak.

 

2021-ben, a digitalizálást követően, a tervek szerint könyvben kiadnák az iratokat, majd az eredetieket biztos helyen letétbe helyeznék.

 

Igazán szép, már-már valóban meseszerű történet. És gyönyörű benne, hogy igaz is.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.