2022. május 24., kedd,  Eszter és Eliza
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2022. január 01., szombat
Újévi gondolatok
Ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, vagy tehetünk ellene? - Publicisztika
Szerző: Zsidov Magdolna
Az újév előtti néhány napban, majd minden ember visszalapozza az elmúlt egy év örökül hagyó történéseit, benne a jót, a rosszat, amiket átélt. Események sora pereg le a visszaemlékezőben, melyeket örömök, fájdalmak, küzdelmek, a világ zaja, pere, s az immár két év óta tartó, az egész világot megrázó járvány tette meghatározóvá. Miközben elmélkedünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy olyan csodálatos teremtés részeseiként létezünk itt a Földön, amelyben az egyes ember élete nem egy tömegtermelés sablonja, nem az „egy kaptafára készülő” sorozatgyártás terméke, hanem minden ember az öröklött génjeivel érkezik, majd az őt ért körülményekre, környezeti hatásokra, azok feldolgozásával teszi magát egyedivé. Természetesen, ez az egyediség válhat előnyére, de válhat hátrányára is az embernek, attól függően, hogy, mit választott ki a hatásokból, mit tett magáévá belőlük, amelyek később építik, vagy rombolják az életét. Az újév küszöbén hajlamosak vagyunk a nosztalgiázásra, arra, hogy visszamenjünk múltunk azon szakaszába, amelyet értékesebbként, ígéretesebbként éltünk meg, mint a magunk mögött hagyott évet.

Boldog, ígéretes, új esztendőt! Kép: pixabay

 

Próbáljuk megérteni a múlt tükrében azokat a benyomásainkat, hogy valamikor egyszerűbb, boldogabb volt minden, még ha nem is tobzódtunk tárgyak özönében, ha nem válogathattunk az áruk tömkelegében, amit, vagy meg tudunk fizetni, vagy nem, vagy szükségünk van rájuk, vagy nem. De legfőképp azt a fájdalmas tapasztalatunkat, hogy az idő sodrásában egyre inkább megszakadnak az emberi kapcsolataink, ahogy Arany János írja a Kertben című versében: „Nagy részvétel, ha némelyikünk/Az ismerőst... megismeri”. Úgymond, az emberi viszonylásaink egyre inkább megkopnak, leredukálódnak a közösségi oldalak írogatásaira, miközben egymás személyes életében már alig veszünk részt.

 

Az, hogy a múló, és a következő év fordulópontján az ember mérleget készít az életéről, abban semmi rendkívüli sincs, de ha örökösen a múltat siratja vissza, akkor, mintha a világundorát fejezné ki, ami egyenlő azzal, hogy a jelenben semmi nem jó, semmi sem szép, és, mintha a kapott „kínálatban” csekélyke érték sem lenne. Valóban így lenne? A Bibliában a Prédikátorok könyvének 7. fejezete 10. versében, ekként írja a könyv szerzője: „Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? Nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.” – figyelmeztet bölcs Salamon. Arra a rejtett veszélyre mutat rá, ha enged az ember ennek az érzésnek, akkor akár értelmét is vesztheti az élete, mely egyenlő azzal, hogy nem talál fogódzót, nem lát célt, értelmet, kapaszkodót az életében. Az idézett bibliai szöveg óv attól, hogy éles határvonalat húzzunk múlt és jelen között. A mondatban ott feszül a kérdés, vajon nem lehet, hogy mi magunk vagyunk benne a gát, a határ, ha úgy tekintünk a jelenre, mint értékvesztettségre a múlt értékeivel szemben? Mi lenne más, nagyobb feladatunk, mint észrevenni minden időben, az adott napra kijelölt feladatunkat, és ehhez még az sem kell, hogy a világ dolgaira figyeljünk, mert azokkal nincsen dolgunk. A múltban való elidőzés, gyönyörködés csak elkendőzése a tehetetlenségnek, a nem akarásnak, a feladásnak, hiszen feladatnélküli életre egyetlen ember sem születik. Ha mégis fizikailag, vagy szellemileg sérülten jön a világra, akkor ott vannak azok a családtagok, segítők, akiknek az a kötelességük, hogy gondoskodjanak róluk. A világ maga a gondoskodásról kellene, hogy szóljon, egyedül ez teszi értékessé, elviselhetővé azt a számtalan nyomorúságot, amivel a megélhetési gondok, a betegségek, a természeti csapások állítják szembe emberek tömegeit. Ezek a megpróbáltatások a múltban sem voltak könnyebbek, egyszerűbbek, gondoljunk csak a „sötét középkorra”, az akkori háborús, járványos, higiéniailag súlyosam hiányos körülményekre, éhségekre, természeti csapásokra, és még sok másra, ha lehet mondani, sokkal veszélyesebb, és kilátástalanabb volt, mint a mostani időszak, amikor a tudomány – bármit is tulajdonítanak neki – mégiscsak az embert szolgálja. Az ellenkező beleképzelések legalább annyira ártalmasak, mint a kór, vagy a kor, amelynek méregfoga rág. Madách ezt úgy fogalmazta meg Az ember tragédiájában, hogy „A kor folyam, mely visz vagy elmerít.” Jelen korunkban, mint mindegyikben, a szeretet hiánya a legnagyobb csapás. A szeretet hiánya mellett pedig a tapintatlanság, amit az aktuális járványos időszakban tapasztalunk. Most mindenki mindenhez ért, mindenkinél jobban tud mindent, amit erőszakosan, durván másokra akar kényszeríteni.

 

 

Olvasó nő. Kép: pixabay

Az emberek egyik csoportja kárhoztatja a jelent, a múltat pedig dicséri, míg a másik csoport a jelent dicsőíti, a múltat pedig kárhoztatja. Az igazság elemben az, hogy a múlt szépségeivel nem kendőzhetjük el a jelen rútságát, mert bármit találunk rútnak, rajtunk múlik, hogy a rútat széppé, az igazságtalanságot igazsággá tegyük, hogy éhségből jóllakottságot teremtsünk. Ha a mát keserűnek, a múltat ígéretesnek találjuk, akkor a jelenben csüggedtek vagyunk. Ezért egyetlen megoldás, hogy a múltat szemlélve, a jelenben élve, de a jövőre kell figyelni. A csüggedő ember nem látja a kiutat a jövőbe, mert saját csüggedt állapotában vesztegel. Aki viszont a jelent szebbnek látja a múltnál, az nem látja a jelen hiányosságát, így nem érzi a változtatás szükségességét. Elégedettség és kilátástalanság, egyik sem jobb állapot a másiknál. Minden egyes embernek, de társadalmi szinten még inkább, fontos a múlt és jelen egészségesen kritikus megítélése, mert bárhogy is legyen, mindig a jelenben élünk.

 

Zárógondolatként, ismét Arany János Kertben című versének utolsó versszakához fordulok.

 

„Közönyös a világ… az ember

Önző, falékony húsdarab,

Miképp a hernyó, telhetetlen,

Mindég előre mász s – harap,

S ha elsöpört egy ivadékot

Ama vén kertész, a halál,

Más kél megint, ha nem rosszabb, de

Nem is jobb a tavalyinál.”

 

Kép1: Boldog, ígéretes, új esztendőt! Kép: pixabay

Kép2: Olvasó nő. Kép: pixabay



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.