Publicisztika

De, ha tetszik, ha nem, soha nem a körülmények alakulnak az ember elvárásához, hanem az embernek kell alkalmazkodnia a körülményekhez. Ezért fontos - bármennyire a viharoktól mentes nap az elképzelés - a gyors helyzetfelismerés, a türelem, és az elfogadás. A baj mindig abból származik, ha mérlegelés és elfogadás helyett a zúgolódás, a kétségbeesés, a düh uralkodik el, azaz a lélek háborgása veszi át a szellem terét, az értelmes gondolatok helyett.

Mindezek ellenére legyünk tárgyilagosak, ezekhez a be nem tervezett körülményekhez bizony sok erő és kitartás szükséges. Nem könnyű feladat alkalmazkodni a felborult, megváltozott életrend helyzeteihez. Mindig, minden napra többet, jobbat remél az ember, pontosan ezért nagy teher, és igencsak emberpróbáló, a családi élettel, a szeretett családtagok rosszabbodó állapotával, az elvesztett munkahellyel, az életszínvonal hanyatlásával szembesülni. Túl ezen, nehéz feladatot ró az emberre az egyre fékevesztettebb emberi indulatokkal, sértésekkel, tapintatlansággal felvenni   „bokszkesztyűt”. Bokszkesztyűt – használja ezt a kifejezést az ember a nehéz helyzetekkel szembeni állásfoglalására. Tényleg szükséges bokszkesztyű harcot folytatni, tényleg a hétköznapi élet nem más, mint egy aréna, amelyben az győz, aki erősebb, aki jobban oda tudja mondani, aki nagyobbat tud „ütni”, aki helyzeti előnyhöz tud jutni? Látszatra, a felületes szemlélőnek, a magabízó embernek, ez bizony igazságos viadalnak tűnik. Pedig, ha jól belegondol, nem egyéb, mint, csak azért is én maradok felül, csak azért is az én igazságom lesz a győztes. Az önértékelés túltengésével szemben, érdemes lenne mérlegelni azt, hogy a rossz az élet mindennapjaiban állandóan jelenlévő kihívás. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy bizonyos szituációban ki marad felül, a kérdés igazán az, hogy a pillanatnyi helyzeti fölénynek, milyen következményei lehetnek. A bölcs ember mérlegelni képes azt, hogy az adott pillanatnyi győzelem, valóban megoldás-e hosszú távon? Bizony, a rosszal szemben, különleges erőre van szükség. Vajon, mi lehet ez a különleges erő? Azt a címet adtam ennek az írásnak, hogy „Engedj a jónak, mint fém a kéznek.” Ahhoz, hogy a fémeket alakítani tudják, magas hőre kell izzítani, s a fém kész lesz engedelmeskedni, hiszen nem is tudna mást, meg lett olvasztva az „akarata”. Az emberben az engedelmesség mellett, az ellenállás is benne van. Az ember szabad joga, hogy a kettő között válasszon. Ez a választás a cím első felében van: engedj a jónak, a szeretet hevének, és jóra fordíthatod a rosszat. A Biblia, a teremtés történésének sorrendjében így foglalja össze az ember teremtett állapotát: „Isten igen jónak teremtette”. Csakhogy, ami megromolhat, az meg is romlik. A visszataláláshoz egyetlen út vezet: felülbírálni saját magunk tökéletesnek hitt állapotát, a valódi szeretet megnyilvánulásait, az őszinteség fontosságát, a valódi jóakarat mibenlétét. Az élet igazi drámája, hogy a jót akarva is, a rosszra esik a választás, mert lassan elvész az igazi érték becsülete. Az önbecsapás ámításában vesztegel az ember, elhiteti magával, de másokkal is, hogy mindent a jóakarat vezérel. Mekkora önámítás és micsoda kártékony métely. Ennek „köszönhetően” hatalma lett a félrevezetésnek, ön- és közveszélyes lett a hazugság. Aki hazudik magának, az csak azt teszi, amit Lucifer mond Madách Az ember tragédiájában „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”, s aki becsapja magát, becsap másokat is. Vajon lehetséges ebből az állapotból kimozdulni? A kereszténység fő tanítása a megbánás és a megbocsátás. Ennek a kettőnek a felismerése vezethet el a megváltozott emberi magatartáshoz. A jóra késztetés pedig nem utólag, hanem már előre megbocsátja a rosszat. Őszinte szívvel az tud megbocsátani, aki a saját hibáit őszintén meg tudja bánni, azaz engedelmeskedett a jónak. A rosszra nem lehet jövőt építeni, jövőt építeni csak a jóra lehet, amit „ébredés” után, azonnal gyakorolni kell, s nemcsak elvárni!