2021. szeptember 29., szerda,  Mihály
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2021. június 27., vasárnap
Fóbiás vagyok
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Szerző: Zsidov Magdolna
Igenis, miért ne vállalhatnám fel, van egynéhány fóbiám. A sok közül az egyik, az eltévedt szavak miatti fóbiám. Soha nem tudtam megérteni azokat, akik azonnal csípnek, vágnak, ütnek… szavakkal, ha valaki nem őket igazolja, ha valaki nem ért velük egyet. Mert ugyebár, kétségtelen, hogy nem a pofon a legnagyobb bántás, szavakkal kezdődik a tettlegesség… majd szemmel veréssel folytatódik. Már nem tudom, kitől származik, de igaz: „Ha szemmel ölni lehetne, hullák hevernének az utcákon, ha a férfiak szemmel teherbe tudnának ejteni, az utcák terhes nőkkel lennének tele.”

A kép illusztráció. Forrás: Pixabay

 

Mostanában a szavak építő, vagy gyilkos áradata után, a szavak gyűjteményéről, a könyvről gondolkodom gyakran. Ez is egy fóbiám. Mire is való a könyv? Persze, előttem már jóval előbb el kellett volna ezen gondolkodnia egy ősi kínai nyomdásznak, vagy Gutenbergnek. Nekik köszönhető ugyanis, hogy nyomtatott formában szaporodik a szó, sok esetben nyomdafestéket nem tűrő módon. Azért ez már nem annyira igaz, ugyanis a nyomdákban, a világhálón, a tudománynak köszönhetően, nem használnak festéket, digitálisan termelődik a szó, gazdaságilag profitszerző áron. Az Észbontó című tv-műsor ifjú embereivel közlöm, ne törjék a fejüket, melyik rocksztár lehet Gutenberg, nem ismerhetik, ahogy én sem ismertem, jóval előttem halt meg… hál’ Istennek, én még olvasok… nekik sem ártana. Az olvasásnak köszönhetően, Gutenberg élete nyitott könyv előttem… még nem fejeztem be… de addig biztosan nem halok meg, amíg be nem csukhatom. Az is igaz, pontosan ezért értem meg az Észbontó éretlenjeit, hogy a szavak romjain nem lehet a tudást szaporítani.

 

Még van egy pár fóbiám: ezek közé tartozik az utazás. Képzeletben előre látom, mi várhatna rám, ha útra kelnék. A világot járók őrült kíváncsiságán irigykedem – jelképesen, mert jobb szót nem találtam rá –, hogy sokan mennyi helyre eljutnak a Facebookon, én meg rendre leragadok a karosszékembe, a gép előtt… miközben őszinte csodálattal nézegetem a megosztott képeket, ahova én már hótziher, hogy nem jutok el. Éppen a napokban akadt ki a tekintetem a Colosseumról készült fotón, és még engem is meglepett, de képtelen lettem gyönyörködni benne. Kivételesen nem csodáltam, inkább megborzongtam. Ha nincs éppen járvány, milliók nézik bűvölettel, fényképezik, mesélnek róla… vagy nem, de büszkék rá, hogy látták „élőben”, ha nem is teljes pompájában, csak romjaiban. Sajna’, a barbárok nem találták megmentésre méltónak, lerombolták eredeti szépségét. Még hogy szépségét? Lehet szépnek nevezni egy olyan építményt, amelyben magas szintű „kulturális eseményként”, kiéheztetett fenevadak elé vetették az odahurcolt migránsokat?

 

A fóbiáimnak még közel sem értem a végére. Egyik ilyen, a kibékíthetetlen nemzedéki és társadalmi érdekek, értékrendek vitája, jól odamondom stílusban, hogy értse már meg a másik, azt, amit ő ért, rajta kívül ugyanis mindenki más effektív beleragadt a kátyúba. Ebben a túlharsogó világban, bármennyire tiltakozom, újra és újra arra a következtetésre jutok, hogy szavak nélkül nem élet az élet. Szavak fényűzése nélkül nem lehet sértegetni, nem lehet földbe döngölni a másként gondolkodókat. Nézzük csak a nemzedékek csatáját: az ifjúság véleményt mond a világról, arról a világról, amit még alig ismert meg, de többet tud róla az időseknél, mert ugyebár, szerintük az öregek saját maguk romhalmazaik. Ez a kritikus ifjúság, amelyik, minden következmény nélkül – még az előre bekalkulált öregség okozatával sem számolva – haszontalannak minősíthet egy generáció teljes életművét.

Én, legfeljebb azzal vághatok vissza, hogy megkérdőjelezem a biológia azon alapelvét, hogy minden esetben a legalkalmasabb, legéletképesebb, leg, leg, leg spermium találkozott a valóban érett értelemmel bíró petesejttel. A netán súlyos biológiai tévedést nem áll módomban korrigálni. Megírhatom, lehetek őszinte, igencsak röhejes, ahogy az Észbontóban keresi az ifjú korosztály a szavakat, meg a térképen Berlint… végül Olaszországba helyezik, mert olyan olaszosan hangzik. Szerintem összetévesztették Berninivel, teljes nevén Giovanni Lorenzo Bernini olasz építésszel. Persze, az is lehet, hogy én kerestem mentséget, mert azért ennyire nem tévedhetnek el… a térképen. Mindenesetre úgy tűnik, a nem tudás, hatalom, mindig megkeresi a módját, hogyan lehessen észbontó… le is bontja az észt, akár a berlini falat a korszakváltás.

 

Egyre gyakoribb fóbiám, bár lehet, hogy csak én gondolom úgy, hogy nekem, neked, mint homo sapienseknek, egy kötelességünk lehet, a gondolkodás, mert csak akkor vagyunk. Nem attól leszünk valakik, hogy harsogóbban beszélünk, hogy lehurrogunk másokat, hogy nekünk van a legdrágább kocsink, házunk, hogy korábbi önmagunkhoz képest sokkal többre vittük, mert ettől még mindent itt fogunk hagyni… ha tetszik, ha nem. Megmondatott: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják… Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is… A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. (Máté ev. 6:19-22.)

Ha a fekete lyuk sötétségét le leszünk képesek küzdeni, akkor talán, esetleg mégis, lehet belőlünk valami, akkor talán megoldjuk a klímaváltozást, meg többit. És „Ha a szellem napvilága/ Ragyog minden ház ablakán” (Petőfi: XIX. század költői), akkor talán meglátszik majd az utókoron, hogy emberforma, ember tudott maradni, nem hagyta magát az árok szélén. Gergely Márta költő szavaival „nem ragadt le a mocsárban”, mert felismerte a gonosz erőket, Isten képmásába öltözve.

 

A többi fóbiámról már nem mesélek, nehogy ettől legyek utóbb még fóbiás.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.