2021. szeptember 29., szerda,  Mihály
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2021. június 11., péntek
A szavak ölnek és feltámasztanak
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Szerző: Szemenyei Sándor
Egyre harsányabb a politikai aréna zaja. Küzdőtérré vált a közösségi média és országunk háza, a parlament. A harc nem vérre megy: a lelkeket sebesíti meg. Nem dörrenek pisztolyok, szavak gyilkolják az ellenségnek kiáltott feleket. A közéletben dúló nyelvi háborúban nagy erejű kommunikációs fegyver a szó. „A szavak,... Békítenek, lázítanak... Ölnek és feltámasztanak.” - írja Juhász Gyula. A gyűlölködő szavak, az illetlen beszéd különösen félelmetes gyilok, hiszen, ahogy Szent-Györgyi Albert is utal rá: a háború nem akkor kezdődik, amikor eldördülnek a fegyverek. Az már akkor elkezdődik, amikor a gyűlölet tüzét fellobbantják az uszító szavak.

A kép illusztráció. Forrás: Depositphotos

 

A szópárbaj jószerével a személyiség hiteltelenítéséért, nem a közös jövőért folyik. Az ellenfél személyében való lejáratásának, már-már a megsemmisítésére törekvésnek fő eszköze a hamis információkat, tényállításokat hordozó bárdolatlan kampányelem... A célkeresztben a kiszemelt személy vélt vagy valós jellemhibái, esetleges, ködös tévelygései állanak, azokkal igyekeznek egymást hitelteleníteni a harcosok. A gyalázkodás formájaként divatos az ősök /szülők, nagyszülők / múltjának kútjában kutakodni, és a másik besározásához onnan meríteni kommunikációs paneleket, mit sem törődve az erkölcsi intelemmel: „a fiú nem felelős az apa vétkeiért”, mert a konkrét bűnnek mindig konkrét elkövetője van, és az egyén saját tetteiért tartozik felelősséggel.

 

A kép illusztráció. Forrás: Depositphotos

 A jóakaratú ember úgy érzi: korunk társadalmának „erkölcse veszve”, gyengélkedik az erkölcsi értékek, szabályok tekintélye. Igaz, a politikai/ hatalmi érdekek sohasem álltak alázattal az erény ítélőszéke elé. Messzi századok egyes bölcselőinek nézetei szerint helyénvaló, hogy az erkölcsi nézőpontoknál előbbre valók a politikai/ hatalmi érdekek. Az érdek tekintélye hűtlen az erkölcsi nézőpontokhoz, mert eredendő lényege a haszonelvűség, melynek érvényesülése érdekében minden eszköz szentesítve van, ennél fogva minden megengedett, ami a cél elérését segíti. Ebből a megfontolásból szökik szárba az individualizmus, arat diadalt az önzés, és - ahogy Ady írta - : ,,Ember ember ellen csatázik/ Mi egyesítsen nincsen eszme...” Mind ez által kialszik a szolidaritás, az emberi együttműködés, a bizalom lángja. Ezekhez a társadalmi-politikai megnyilvánulásokhoz fűződő érzületet így fogalmazza meg Grecsó Krisztián egyik kiváló írásában: “Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek, tudni akarták, honnan jön a másik, mire vágyik, nyitva voltak az ajtók, feljártunk egymáshoz (...) Szeretném én is elhagyni az eredendő sértettségem, (...) azt az örökös gyanakvást, hogy engem rá akarnak szedni, meg akarnak károsítani, át fognak verni, megalázó helyzetbe fogok kerülni, és másról sem szól az élet, mint hogy ezekre készülök, és ezeket heverem ki”.

 

Mély sóhaj ez! A békésebb életre vágyó ember sóhajtása.

 



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.