2022. július 1., péntek,  Tihamér és Annamária
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2021. május 24., hétfő
Ember, figyelj!
Publicisztika – Hétvégi olvasmány
Szerző: Zsidov Magdolna
Az utolsó másfél évben nagyon megváltozott a világ. Igaz, nem most először, sokadjára, de azokat mi, most létezők, még nem éltük át. Így tehát, csakis erről, az utolsó világváltozásról beszélhetünk érdemben… hitelesen, néha… hiteltelenül, vagy… hihetetlenül, senki nem tudja, mi van a függöny mögött. Ki igaznak gondolja, és van, aki nem, de akár igaz, akár nem, létezik a klímaváltozás… naponta változik az időjárás. De létezik az egész Földet behálózó járvány, az elidegenedés, a magány, és még mindaz, amiket mások fel tudnának sorolni ráadásként. Mármint azok, akiket érdekelnek a világban zajló korrekt és inkorrekt jelenségek. Mert ugyebár, minden jelenség emberfüggő.

Kép: Depositphotos

 

 

Az ókori tudós, Püthagorasz óta, és az űrbe kirepített objektumok felvételeiből, nem beszélve a Holdról a Földre tekintő űrutasok észleléséből, a többi állítást már fel sem sorolom. A lényeg az, hogy a Föld gömbölyű – ha nem is egészen az, de mindenesetre semmiféleképp sem lapos. És mégis vannak olyanok szép számmal, akiket a tudomány, és a mindent igazoló jelenségek nem tudtak zavarba ejteni, saját meglátásukra hallgatva, kerestek maguknak más kigondolást. Felfedezték maguknak a lapos Földet… lábukat a vederbe, mármint, a Föld szélén, a világűr óceánjába lógatva, onnan néznek vissza a tagadókra, mint balga tudatlanokra, akik nem veszik észre, hogy elhajlottak az igazságtól… földhöz ragadottak lettek. A meggyőzés mindkét oldalról nézve, igaznak… tűnhet. Persze, az kizárt, hogy mindkettő igaz legyen… még az a szerencse, hogy a Föld nem figyel a tévelygőkre, és nem változatja az alakját kényükre, kedvükre.

 

Nem tehetek róla, ennek a sok véleménykülönbségnek nehezen tudok ellenállni, lassan kétségbe vonom az eddig szerzett ismeretem, már kezdek kételkedni magamban. Eljutottam odáig, hogy olvasottságom és tudásom próbálom felülbírálni, mert még az sem kizárt, hogy felszínes, gyatra és foghíjas. Ahelyett, hogy mérlegre tettem volna, ellenségnek képzelem magam, aki nem képes döntést hozni, és merje elfogadni, hogy jó oldalon áll. Eszemben sincs tagadni, sokszor választottam rosszul, de ezt most nem ecsetelem..., bár szeretek festeni, de sosem fejezek be egyet sem, így ez már képtelenség.

 

Egyébként is, jelenleg az oltás a legnagyobb gondom. Iszonyodom a tűtől… már ha belém szúrják, másokat tőlem szurkálhatják, azt simán elviselem. Nem beszélve arról, hogy a túl nagy választékból nehéz eldöntenem, melyikre voksoljak.

 

Három vélemény támad a világhálón, és mindegyik azt sugallja, kizárólag neki van igaza. Az egyik szerint, az oltás hazugság, nincs rá szükség… kizárólag salátát kell enni, naponta kell naptúrázni, s ha éppen elbújik a Nap a felhők mögé, számolatlan milligrammal kell szedni a D-vitamint, a C-vitamint, a szelént és cinket…. a cinkelt lappal számoltam, ezért eleve elvetem az oltásellenességet.

 

A másik csoport szerint, teljesen mindegy melyikkel oltatsz, a lényeg, hogy beléd injektálják a védelem szérumát. Van benne igazság, hiszen ennek köszönhetem, hogy megúsztam a torokgyíkot, a gyermekbénulást, a többit már nem is sorolom.

 

A harmadik csoport, no, azt értse meg az ember gyereke! De nézzük csak, mit is takar a harmadik vélemény?… azaz, nincs is vélemény, kizárólag pártállás. Bárcsak lenne pártnélküli vakcina, de ilyen nem létezik, mert eleve úgy gyártják… de, ki tudja, lehet, hogy a címkéről vélelmezik a pártállást. Az emberek kíváncsiak, érdeklődnek: – Mondd kedves, te mivel oltatod be magad? - hmm, egy pillanatig hezitálok, majd kivágom rezes hangon: – Igazából én ragaszkodom az xy vakcinához, mert abban bízom. – No, ne mondd, megleptél – a mondat végén nincs pont, csak méltatlankodó, haragos tekintet, és a nyers kijelentés. – Akkor te jobbos vagy. – Válaszolhatnék, de minek, ha eddig nem jött rá, hogy jobb kézzel írok és ballal nyitom az ajtót, akkor kár lenne magyarázkodnom. Születésem óta tudott dolog, hogy kétkezes vagyok, az agyféltekéim mindkettőhöz remekül igazodtak. Így attól függően, hogy, melyiket látom jobbnak, azt a kezem használom.

 

Tényleg zavarban vagyok, nem tudom, mit mondhatnék a megannyi, hasonló kérdésre, mert még nincs olyan vakcina, amelyiknek ne lenne párthovatartozása, mert ha lenne, azt nevezném meg, akkor legalább nem szereznék ellenségeket. Azt, hogy nehezemre esik a válasz, ezt senki nem láthatja rajtam, ezért jól titkolom. Még véletlenül sem árulhatom el magam, mert akkor megtudnák rólam, hogy félek, azt meg most nem szabad, tilos, naponta tiltják, és cikizik ki a Facebookon a félőseket.

 

Képtelen vagyok nem gondolni arra, hogy mi egy sportnemzet vagyunk, így semmi gond nem lehet a sportszerűségemmel, hiszen jó gerelyező voltam még a közép suliban, bár minden verseny előtt féltem, és nem is tagadtam Marika néni előtt. De ő nem szidott le, azzal bátorított, félni nem szégyen, letagadni szégyen, mert akkor egészen biztos, hogy elvesztem magamból a legfontosabbat, az őszinteséget, amely az ember egyik legnagyobb erénye. Soha nem felejtem el a szavait… bár a sportot abba kellett hagynom, de ez már szívügy.

 

 Borzasztó, de a világban valami nagyon nincs rendben, minden meg van vetemedve… úgy tűnik, egyelőre hasznosabb elvetni a szókimondást, hátha megszabadulva a megalkuvás kényszerétől, egyszer ki fognak virágozni.

 

Aggasztó érzésem támadt, lehet, hogy kötélen táncol az emberiség? Ki az elején, ki a végén lépked, csak az a nagy kérdés, a kötél két vége, ki van e rögzítve?

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.