Publicisztika

Ne gondoljanak filozófiai mélységű feladványra. Köznapi história ez a Viharsarokból, simonkásabban Dél-Békésből. Onnan, ahol nem is olyan régen a helyi (ám szakmailag is kiváló), országosan (el)ismert múzeum titulusából számkiűzték Szántó Kovács János nevét. Vagy nemzetes (tudják,tíz éve minden nemzeti…) uraiméknak nem volt eléggé nemzeties, vagy „komcsinak” találták a földművesek egykori karakán szószólóját. (Szántó Kovács János emlékére 50-60 éve szobrot állítottak Hódmezővásárhelyen, akkor meg a helybeliek – nem tévedés! – keményen tüntettek, mondván, földijük nem volt „kódis”. (Minthogy a szobrász az agrárszocialista mondanivalóját azzal is nyomatékosítani kívánta, hogy mezítlábasan hagyta álldogálni hősét a talapzaton.)

Orosházi példázatunk még egyszerűbb eset. Nem nemzeti, inkább nemzedéki história.

Hosszú évek óta kiköpötten azonos felirat feszített a Békéscsaba felé vezető út egyik lakott területi szakaszán: „Háliwúd”. Az alapbaj az, hogy épület falát rongálták, rondították el vele. Hogy aztán mi ez a nyelvi kotyvalék, nem tudni: „poénnak” szánták, vagy a szóróflakon kézivezérlője csak ennyit tudott kifújni magából. Nemrégen pedig ugyanez a szöveg, hasonló (vagy azonos?) betűkkel megjelent a város közepén is, szerencsére egy nem túlzottan forgalmas helyen.

Néhány száz méterrel odébb, egy nyüzsgőbb ponton álló, közterületre „rúgó”, többszintes épület út mellett felnőtt hatalmas fái egyikének tövében, a pihenőpadtól karnyújtásnyira valaki, gondolom, az az ott lakók egyike (talán az a hölgy, aki ősszel, az önkormányzati közmunkások helyett össze szokta húzni a hatalmas fák lehulló leveleit) néhány virágot ültetett a terecske barátságosabbá tételére.  

Mindkét eset a környezet módosítását eredményezi. A falfirkálás erősen vélhetően egy fiatalabb nemzedék valamely tagjának „önkifejeződése”, míg a szellemes fatövi virágdíszítés egy annál korábbi generáció életszemléletét mutatja. A grafitik (ha ezt a betűkínzást annak lehet nevezni) egy város alkotta közösség kevésbé szerethető cselekvőinek (sajnos, meglehetősen maradandó) lenyomata. Ez a társaság ugyan elszigetelt, de generáció. Ebben biztosak lehetünk.