2020. augusztus 3., hétfő,  Hermina
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2020. július 19., vasárnap
„Már nincs visszaút”
(Bogdán László, Cserdi polgármestere emlékére)
Szerző: Zsidov Magdolna
Napok óta újra és újra belefogok, hogy megírjam egy méltán tisztelt, rendkívüli ember halálára gondolataim gyűjteményét. Éjjel van, pontosabban hajnal, és az ébredésemmel egy időben a fejemben motoszkáló gondolatok nem hagynak nyugodni. Késztetést érzek, hogy megosszam mindezeket, mert magunkban tartani azt, amit egy veszteség fölött érzünk, emészti az embert, nehezen gyógyuló sebet ejt.

Bogdán László (Forrás: OLKT)

 

Kétség nem fér hozzá, sokak véleménye fogalmazódik meg a sajátoméban, hogy egy kivételes személyiség távozott el, önszántából. Bogdán László, Cserdi roma polgármest ere soha nem hagyott aggályt a felől, hogy bármi történik körülötte és benne, az csakis önakaratából esik meg.

 

Évekkel ezelőtt, amikor a tv-ben hallottam egy vele készült interjút, még semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy Cserdi polgármestere. Gyorsan utánanéztem, térképileg hol is helyezkedik el ez a Cserdi, mert hogyan lehet valamire gondolni, ha semmi információnk sincs róla. Bogdán László első mondatai után egy nagyműveltségű, rendkívüli retorikai képességű, hihetetlenül megnyerő, őszinte ember benyomását keltette. Aztán egyre sűrűbb jelensége lett a közéletnek, „közelebbről” is megismerhettük. A meglepetés csak ezután érte a személye iránt érdeklődőket. Mint kiderült, ez a páratlanul értelmesen fogalmazó ember csak általános iskolátt végzett, a szegény sorsú roma családban ugyanis többre nem futotta a lehetőségéből. Amilyen műveltségre szert tett, az töretlen akaratának, belső tartásának, született igényességének volt köszönhető. Saját magát képezte, rengeteget olvasott, és nem is akármiket, filozófiát, történelmet, szociológiát. Céljai, ténykedései lassan az egész ország előtt ismertek lettek. Cserdi: község Baranya megyében, a szentlőrinci járásban, Pécstől nyugat-északnyugatra, Szentlőrinc északi szomszédjában egy eldugott, többségében cigányok által lakott település. A nyomor, az éhezés, a lét perifériája emésztette fel ezeknek az embereknek a mindennapjait. Kilátástalanság, reménytelenség, munkanélküliség, ennyit lehetett összegezni az ott élők sorsáról. Bogdán László a megjelenésével, polgármesterségével lassan meghatározója lett Cserdi utcaképének.  Jelenség lett, olyan – ma már tudjuk – tünékeny jelenség, aki a maga által választott időtávban megváltoztatta ennek a településnek az arculatát, lakosainak gondolkodását, sorsát. Új életformát teremtett, harcos, küzdő természetével életet „lehelt” a községbe. Életén, kivételes, Isten áldotta belső tartásán, intelligenciáján, természetén nem lehetett „fogást találni”, még a legrosszabb szándékú akaratnak sem. Ahogy a hírek szóltak róla, naponta többször is felbukkant a falu utcáin, a maga alakította munkahelyeken, mert szeretett minden apró részletről tudni, segíteni akart, és látni, követni kívánta az eseményeket, hogy minden rendben megy, ott, ahol dolga volt. Egy biztos, ő volt a jövő-menő világunkban az a biztos pont, akire számítani lehetett. Mindenkihez volt jó szava a maga őszinte módján, de soha nem kendőzte el a hibákat, akár a konfrontálódást is vállalva. Népéről, az évszázadok során ezen a földön élő cigányokról alkotott véleményt át akarta formálni olyanra, hogy ezután másképp nézzenek rájuk, őket is embernek, a nemzet teljes értékű részének tekintsék. Nem választott pártot, nem kötelezte el magát sehova sem, ellenben elkötelezte gondolkodását a jó, az értékes, a humánus életforma mellé, annak a hitnek téve eleget, hogy a teremtett rendet Isten elvárásához méltóan kell alakítani.

 

Az általa „ültetett” eredmények fejlődése, megmaradása, innentől már Cserdi lakosainak a felelőssége. Bogdán László megtette a maga részét, nehéz évek álltak mögötte úgy, hogy az egészsége is megromlott, betegsége legyűrte erejét, a több szinten folyó küzdelemmel szemben már nem tudott úrrá lenni. Isten – akiben töretlenül hitt – nem akadályozta meg az önmaga választotta eutanáziában.

 

Bogdán László egészen biztos, hogy nem élt hiába, ő nem akart úgy élni, hogy ne hagyjon maga után értékeket. Sok munkája, küzdelme, páratlan akaratereje, emberi tartása bizonyára fel van jegyezve ott, ahol az ilyesmit számon tartják. Isten nyugtassa békében, adjon vigasztalást azoknak, akik lépten-nyomon az ő munkáját látják, és akiknek a legjobban fog hiányozni.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.