2020. július 11., szombat,  Nóra és Lili
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2020. május 18., hétfő
Korrek(t)ció
Szerző: Kiss A. János
Ennyi az ajánlatom Orbán Viktornak. Annyiszor elmondták nekünk mostanában, balról és jobbról egyaránt, hogy a vírusvirtust követően semmi sem mehet úgy tovább, mint eddig! Hajlamos vagyok elhinni nekik, még ha politikusok is. Persze, csak módjával…

Képünk illusztráció! (Forrás: Euronews)

 

Pár évvel ezelőtt, sorosozás előtt valamennyiben, Orbán Viktor kiadta a jelszót a világnak: véget kell vetni a politikai korrektségnek! A fogalom aktuálpolitikai tartalmáról és jelentéséről most azért ne beszéljünk, mert mi földi halandók megelégszünk annak felfogásával: nem kell korrektnek lenni. Ha ehhez vegyítünk egy csipetnyit Orbán Viktor ravaszdi kiszólásából (tudniillik: Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok!), akkor bárki megértheti, kikkel van dolga.

 

Az évtized elején a „nagyfőnök” (félreértés ne essék, most nem burkoltan „dakotáztam”) szavait udvartartói szükség szerint még így csomagolták be: „Orbán Viktor világossá tette…”. E napokban pedig lépten-nyomon ezt hallhatjuk újratöltős „szócsöveitől”: „Orbán Viktor úgy fogalmazott…”.  Ez utóbbi kicsit áthallásosnak tűnik: az idézettekért – ha eljönne az ideje – vállalja a felelősséget maga a miniszterelnök. Csak nem megindult egy kis fineszes elhatárolódás?

 

Lassan már utál bennünket mindenki Európában. Családon belül is. Szóval, korábbi liberális, aztán polgárira váltó, ma keresztény-konzervatív énünk (énjük) szerint: kivétel nélkül hülyék a bírálók szerte a nagyvilágban. Nyomják Krahácsot. De nem így van: a tőlünk (tőlük) hányingert kapók igyekeznek pontosan fogalmazni: Krahács kormányával van bajuk. Kénytelenek vagyunk tovább szűkíteni a gondolatkört, minthogy – a közmédiában hallottak, látottak is igazolják – minden döntés a miniszterelnökhöz kötődik: igazából Orbán Viktor feneketlen hatalomvágya, féktelen kivagyisága, bajkeverése mondatja azt a normális emberi kapcsolatok híveivel, hogy ebből elég volt.

 

Karácsony Gergely budapesti főpolgármester nemtelen üldözése, megutáltatási kísérlete kormányprogrammá alacsonyodott. (Ez időben nem csak számos csahos által, hiszen e napokban a miniszterelnök sem tudja immár megállni, hogy „sajátszájúlag” ne akarjon „belerúgni” gusztustalanul, s ez ügyben legalább az úriemberség látszatára ügyeljen.) Távolról szemlélve nem tudhatjuk, hibázott-e a főpolgármester koronaügyben, s ha igen, akkor mennyit és mekkorát, de amit és ahogy vele tesznek, az kulturálatlan és aránytalan. Pontosabban: bosszút lihegő. (A Hollik és Kovács nevűk ebbéli ténykedése már csak a figyelmetlenek, no meg a végzetesen elfogultak számára emészthető. Hány, de hány, aki már kormánypártiként is küzd miattuk a gyomorfelkavarodással.)

 

Újabb zavaró körülmény tehát a miniszterelnök elközönségesedése napjainkban. A főpolgármestert lazán úgy jellemeznie, hogy olyan, mint aki disznóvágáskor csak a vacsorára érkezik. Ez a megállapítás nem sokban különbözik attól, mint ha valakiről azt állítanánk, hogy disznóvágás napján folyamatosan delíriumtól szenved.  Ilyen lenne az államférfiúi színvonal?! Mit gondoljanak a budapestiek a miniszterelnökről, aki már csak a kerületi polgármestereket említi partnerként, szót sem ejtve az általuk megválasztott főpolgármesterről?

 

A rendszerváltáskori naivitás (élénk emléke) mondatja velem: mindig az erősebbnek kell nagylelkűbbnek, a békejobb nyújtójának lennie. A hatalmi politizálásban ez azt jelenti, a kormánytól várható el, hogy párbeszédre, együttgondolkodásra hívja az ellenzékét. Pontosabban: csak jelentette… A mai állapotok baljós jelei akkor váltak rendszerszerűvé, amikor Orbán Viktor első alkalommal táncolt el egy miniszterelnök-jelölti vita elől. Azóta megszokhattuk ezt a majréeffektust. Ezzel együtt (lásd még: fejétől bűzlik a hal) ma (bármilyen) választási küzdelemben induló egyetlen fideszes politikust sem találunk, aki le merne ülni vitára az ellenfelével. Így azután holmi lovagiassági tételekre hivatkozni végképpen illuzórikus lenne.

 

A kormánytényezőket manapság valóságos hazugságtenger választja el a valóságtól. Hülyét csináltak az ellenzéki politikusokból (minthogy a nevezettek bedőltek a hatalom koronavírus elleni együttműködési szólamainak). Az ellenzék a szükséges tennivalókban, intézkedésekben elfogadni akarta a kormány elképzeléseit, csupán a rendkívüli helyzetre egy (meghosszabbítható) határidőt kért, ezt kategorikusan megtagadták tőle. Nem véletlenül. Ugyanis innen kezdve országnak, világnak azt lehetett mondani, hogy az ellenzék akadályozza a kormány járványellenes „harcát”. Ki volt itt a rugalmatlan?

 

Azért egy kicsit pürrhoszi győzelem íze lehet a dolognak. Itthon ugyan az Orbán-hívek lazán „beszopták” a propagandaszólamokat, de a nemzetközi megítélések, történések alighanem korrekcióra késztették a kormányt. Persze nem egyenes módon (a miniszterelnök javíthatatlan szokása, hogy még a nyilvánvaló vereségeit is győzelemként jelenti be), hanem  elébe menve a felhatalmazási törvény „visszaadása” minden követelésének, (hol máshol) Szerbiában bejelentette a várható május végi visszakozási határidőt. (Ő nem így mondta… illetve nem „így fogalmazott”.) Gondolom, ha az ellenzék akár július vagy szeptember végi újratárgyalási kérését a rendkívüliségi felhatalmazásról, el akarta volna fogadni, akkor erre a tüsténkedésre sem lett volna szüksége. Valamit tudhat Orbán Viktor. Amikor nem kívánt megjelenni néhány órára az Európai Parlament színe előtt (bokros védekezési teendőire hivatkozva), s könnyfacsaró sztorit kreált a miniszter asszony vélt kikosarazásáról, ő már tudta, mit miért tesz. Most pedig, mint rendesen, érzékeltetni kívánja, hogy ő a hatalom birtokosa. (Emlékeznek a részeg polgármester történetére, aki egyik italbolt meglátogatásáról biciklivel érkezett a másik kocsma elé. Amikor megállt, végigzuhant az aszfalton. Az ideiglenesen ott állomásozó szesztestvérek harsány röhögéssel nyugtázták a polgármester zuhanórepülését. A „polgi” felpillantott, s odavetette a vidám fiúknak: „Kuss! Én így szállok le…”)

 

Ha a miniszterelnök valamikor képes és hajlandó lesz (antalljózsefi értelemben) államférfiként megnyilvánulni, ilyen zsörtölődés helyett szívesebben beszélnénk a kormány – vagy fene tudja, ki – járványügyi teljesítményéről is.  Szóval, korrekt korrekcióra serkenteném őt.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.