2020. október 1., csütörtök,  Malvin
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2020. január 19., vasárnap
Új söprű jól söpör. És a régi?
(Néhány egyedi eset az orosházi városvezetésre váró megoldatlan problémák tömegéből)
Szerző: Kiss A. János
Úgy tűnik, hogy Orosházán mennek a dolgok. A maguk útján. Egyszerűbben: gazdátlanul. Néhány kis példa talán rávilágít a lényegre.

Ha a szél elegendő port hord majd a Luther utca kövei közé, legalább olyan jó lesz. mint egy makadám út (Csak azt ne mondják, hogy tudatosan, forgalomlassítási célból ilyen...)  

 

Tavalyelőtt, a reformáció nagy napját megelőzően vetettük fel, hogy talán méltatlan az ünnephez az, hogy Orosháza Luther utcájának útteste maga is korszakosan megreformálandóvá lett. Tudjuk, nem a mi hatásunkra – s ha nem is október végéig – hirtelen útépítők jelentek meg az utca hosszában. (Szélessége legfeljebb járdaépítőket igényelt volna.) Velünk együtt mindenki megnyugodhatott: a városvezetés nyilván réges-régen megpályázta az útfelújítást, s íme lőn belőle valami – majdnem időre.

 

Aztán hirtelen olvashattuk az önkormányzatinak mondott lapban, mi készül ott. Sőt, az utca lakóival is értekezett a városvezetés, igaz, a demokrácia legnagyobb dicsőségére: zárt utcagyűlésen… (Nem hisszük, hogy miattunk.) Aztán elkészült a nagy mű, át is utaztunk a keskeny útszélesség miatt immár egyirányúsított utcahosszon, s a meglepetéstől szólni sem tudtunk. Meg az iszonyatos rázkódástól, melyet a kiemelkedően lerakott, egyenetlen bazaltdarabok keltettek az autóban. (Ez az élmény átélhető bárki számára.) Manapság már az tapasztalható, hogy fekete csuklyát húztak az egyirányúsításra figyelmeztető KRESZ-táblákra – nyilván senki nem volt hajlandó ilyen burkolaton körbeautózgatni. (De ne legyük méltánytalanok: köztudottan a pokolba vezető utat is jó szándékkal kövezték ki...)

 

Az idő tájt a belvárosi tízemeletesek mögött húzódó út, s az épületek felé nyíló beszögellések környékén lakók (s azok használói) közül valaki vágyakozva vetette fel, hogy ugyan, hasonlóan érjük már el az ők – Guinness-rekordra aspiráló – folt hátán foltos aszfaltútjuk renoválását is. Mondván: hátha az orosházi városvezetésnek oda is lenne egy gyorsan szolgálatba helyezhető útfelújítási elképzelése. Csak annyit tudtunk tanácsolni, hogy mielőtt bárki hivatalosságnak megfogalmaznák a kérésüket, előbb autózzanak végig az általuk irigyelt Luther utcán, s döntsék el nyílt, vagy önkormányzat által zárttá tett utcagyűlésen: akarnak-e hasonló jókat maguknak, s az arra járóknak?

 

Az orosházi belváros szívében...

 

Meglehetősen sűrűn megfordulok a Szentesi út és a kórház közötti többszintes épületek környékén. Már a házak építésekor (a múltban) sem gondoskodnak megfelelő számú parkolóhelyről. Azóta nagyságrendekkel nőtt a kisebb és nagyobb gépjárművek száma. Az egyik épületegyüttes körül, hatalmas fák árnyékában, (ugyan) nem valami „fényes” füvel borított terület található. Egy nem hivatalos parkolóként létező, a házlakókat kiszolgáló, nem füves területet sokáig egy dolgozókat műszakba és onnan elszállító, szegedi székhelyű cég kicsi és közepes buszféleségei szállták meg, jócskán korlátozva a lakókat. Közben eme, a ház mellett ideiglenesen állomásozó buszféleség miatt valaki bennszorulhatott, s a valaha az akkori tanács által lerakott záró oszlopok közül kettőt elfűrészelt, s egérutat lelt. (Az egyik lakástulajdonos kérésére az önkormányzat cége új oszlopokat telepített a régiek helyébe. Ígí megszűnt a ház mögötti garázsok felőli ideiglenes átjárás lehetősége is. Nem a „garázsosok” kocsijai rövidítették le így megszokott útjukat, hanem a környékbeli sokszintes házak ama bérlői, akik felfedezték, hogy a szóban forgó ház mögötti zöldterületet jobb parkolásukkal tönkretenni, mint a saját házuk mellettit… A bejelentő ezt is szóvá tette a közterület-felügyelőknek.)

 

Ám a közterület-felügyelet a bejelentő ez utóbbi kérésére a füle botját sem mozdította. Ugyanis évközben a város által meghatározottak szerint „ipari méretű” fűnyíróval le-levágott füves területen az alapvetően környékbeli házakban lakók közül egyre többen parkolnak ott. (Ami persze némi zajjal, ajtócsapkodással, motormelegítéssel, dízelmotorbűzzel is jár.) Ez persze legyen az ott élők dolga-baja, az azonban nincsen rendjén, hogy – a valós állampolgári bejelentések ellenére is – az illetékesek szemet hunynak ilyen rendetlenségek láttán. S a lényeg: ha igény van több parkolóhelyre, akkor a városvezetésnek gondoskodnia kellene a megoldásáról. (A körzet képviselője bizonyára kész segíteni ennek szorgalmazásában.)

 

A "zöldbarát" parkolást választó járművek egy része. A garázstulajdonosok is olykor kénytelenek tilitolizni miattuk

 

Végül egy tanulságos történet a polgárok tenni akarásának sorsáról. Amikor a környék hatalmas platánfái a földre zúdították mérhetetlen lombkoronájukat, a vastag levélszőnyeg eltakarításra várt. A végeláthatatlan várakozást az egyik házban élő idős hölgy megunta, s egész napos munkával hatalmas kupacokba gyűjtötte az irdatlan levéltömeget. Gondolván, ha jönnek az illetékesek, már csak el kelljen szállítaniuk. Jöttek is pár nap múlva, sokan és csapatba rendeződve. Ez a „romeltkarító” brigád – a magyar közmunkásosztály része, távlatosan a munkaerőpiac reménysége – az érkezése után reggelizéssel, majd dohányzással készült fel a feladat-végrehajtásra. Közben nyilván felmérték, hogy mit kellene tenniük. Vélhetően közös nevezőre juthattak, mert együttesen eltűntek. Máig sem sikerült visszatalálniuk a levélkupacokhoz, melyek szél, eső, picike hó, fagy dacára szeretettel visszavárják őket…

 

Levéltitok...

 



<
++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.