2019. november 20., szerda,  Jolán
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. október 01., kedd
Becs(ület)vágy
Szerző: Kiss A. János
Egyetérthetünk Orbán Viktorral, amit tegnap mondott. A finn miniszterelnökkel közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: „a jogállamiság Magyarországon nem jogi, hanem becsületbeli kérdés”. Bár, ízlésünk szerint hozzá kell tennünk: is-is. Később még húzott egy lapot erre a 19-re: „Közép-Európában a demokrácia, a sajtószabadság és az alkotmányosság nem politikai játék, hanem becsületbeli ügy”. Kimondva, leírva ez is rendben volna. Ám közel évtizede kezdődött „uralkodása” elején ő maga figyelmeztetett mindenkit: ne azt nézzük, amit mond, hanem azt, hogy mit csinál. Ide akarunk kilyukadni…

Mira gondolhat Orbán Viktor a képen? Talán erre: "Jól meggyőztem a finneket..." (Forrás: Public Radio International)

 

Mást mondani és mást csinálni – önmagában is kérdéseket vet fel. De ezt „rendszeresíteni” hitvallásként, pláne még így is cselekedni?! Ez valószínűleg csak az ő újkeletű keresztény katekizmusában elfogadott és dicséretes dolog.

 

Az 1989-90-es rendszerváltozás óta eltelt időben, egészen a 2010-11-es rendszerváltozásig valóban kifejlődőben volt a jogállamiság – kisebb megszorítással első miniszterelnöksége éveiben is. Az annak végén bekövetkezett bukás, s abból történő lassú kilábalása meglepő változásokat hozott világlátásában. Ama miniszterelnöksége éveiben lett szállóige a tőle származtatott fogalom: az „egész pályás letámadás”. Ennek megvalósítását akkor váratlan választási kudarca akadályozta meg. Ma már tudjuk, mire gondolhatott: a jogszabályok szinte személyre szóló módosítgatására, a baráti magyar oligarchák „felépítésére”, a vele „szemtelenkedő” sajtó megregulázására, a nyilvánossági fórumok „lenyúlására”, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágak személyétől való függővé tételére, a polgártudatból táplálkozó civil világ bűnbakká kikiáltására, a politikai ellenfelek gátlástalan fojtogatására – s mindennek érdekében a nemzet, a magyar nép, a társadalom végzetes megosztására (tudják, oszd meg és…). Így tartósan autokrata uralkodást biztosít maga és hűbéresei számára, akik versenyt lopnak a közpénzekkel való bűnös bánásmódjuk során.

 

Vajon melyik ponton veszett el a magyar jogállamiság?

 

Orbán Viktornak ma már nem érdemes erről töprengenie. Végtelen hatalomvágyát minden irányban kiterjeszti, nyilván magyar, sőt világtörténelmei tényezőként kívánja nevét megörökíttetni a jövő számára. Ennek érdekében a gyűlölet magvait hinti szét (magyarországi és határon túli) magyar és magyar között, összevész a világon mindenkivel, aki nem hódol be neki, rendre keresztbe tesz azoknak (itthon és külföldön) akiknek a magyarság sorsa fontosabb, mint demagóg megtévesztéseinek elfogadása.

 

De térjünk vissza a finnekhez! A tudomány mai álláspontja szerint bizonyítottan legközelebbi rokonainkhoz. Ők azok, akik józanítóan igyekeznek visszatartani bennünket a szakadékba rohanásunktól. Ők azok, akiket Orbán Viktor és félművelt fegyverhordozói (néhányuk esetében ez túlzás) előbb durva csúsztatásokkal, majd azok lelepleződése után ezek szelídített változatával próbálják a magyarjaikat az egyes „vezetőink” által kiváltott, szinte az embertelenségig menő idegengyűlöletre apellálva, igaztalanul megvádolni. (Eljön az ideje annak is, amikor kijelentik: a Mikulás, a télapó is Soros-ügynökként lopózik be otthonainkba a szentestén?!) Orbán Viktor (az európai klubban magányosnak érezve magát) néhány feudális türk ország vezetőivel tanácskozva „belengette”, hogy mi magyarok is tulajdonképpen türkök vagyunk, s nem a finnekkel közös világból származók. Akkor most jöhet Takaró Mihály beleíratni ezt is a „hazafiasabb” történelemkönyvekbe…

 

Ezek a könyvek arra is jók lehetnek, hogy „kiderüljön” az akkor még nem élő magyarok számára (a történteket ismerő külhoniak csak röhöghetnek rajta): Orbán Viktor (ahogy Magyar Bálint fogalmazott: egy Felcsútról felkapaszkodott suhanc), ha akarja, forradalmat robbanthatott volna ki 1989-ben, sőt 2010-ben is. Tankönyvbe illő(?) mese… Ez már meghaladja a „fülkeforradalom” képzavarát is.

 

Igen, a jogállamiság, a sajtószabadság, a demokrácia, az alkotmányosság (s nem az alaptörvényiség) becsület dolga is. Ehhez azonban egy fontos feltételre van szüksége magyarnak és nem magyarnak egyaránt: igaz becsületre.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.