2019. november 20., szerda,  Jolán
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. szeptember 28., szombat
Simonka uralmát egy gazdaságé válthatná Mezőhegyesen?
Egy totális hatalomgyakorlásra törekvő, megvádolt akarnok alóli felszabadulás önmagában még nem egyelő a szabadság beköszöntével
Szerző: Kiss A. János
Még a nyáron olvastam Lázár János (volt és jelen tisztségeit aligha kell felsorolnom beazonosításához) elképzeléseit arról, milyen polgármestere legyen Mezőhegyesnek. Abból az is kiderült, kire gondolhatott. S lám, milyen érdekes a világ, amikor be kellett jelentkezni a polgármesterjelöltségért, a Mezőhegyesen működő Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság vezérigazgatója ugyanerre a gondolatra jutott. Kész vállalni a polgármesterséget, de csak társadalmi megbízatással, s ha (formálisan) nem is első emberként, de maradva a Ménesbirtoknál. Ez a (majdnem) perszonálunió (császárok és királyok kenyere volt az ilyen korábban) egy kicsit a Ménesbirtok jogelődjeiben alakult ki: a települést a gazdaság működtette; így azután az egyéni vállalkozói kedv se nagyon uralhatta a vidéket. Sokan mondják ma is, hogy ebből adódóan sajátos hűség köti az embereket a mindenkori kenyéradó „uradalomhoz”. S amit még feltétlenül tudni kell Mezőhegyesről: káprázatos a termőtalaja, lenyűgöző az agrárkultúrája, mindennek keretet adnak történelmi, gazdasági hagyományai. Az ott élőknek ajánlott most programot a sajátos városvezetést kínáló Pap István Tibor.

Helyesen persze: túros. Bár, a túrós is kifejezheti a lényeget... (Forrás: anyanyelvapolo.hu)

 

Nem mulasztás, hanem mélyebb belegondolás miatt nem tisztázzuk: milyen politikai háttér rajzolható Pap István Tibor mögött. Cáfolhatatlan, hogy letette a garast Lázár János mellett, akiből bármi is lehet, ha egyszer csak zátonyra fut majd Orbán Viktor hazai és nemzetközi ámokfutása. A mai módi szerint függetlenként indul, noha ismerői azt állítják, elkötelezte magát a hivatalosan is a Ménesbirtokot (lásd még: Mezőhegyest) felügyelő miniszterelnökséget vezető ex miniszter mellett. Akkor most fideszes vagy nem fideszes?! 

 

Nem tudjuk, Pap István Tibor mekkora lelkesedéssel, s mennyire elkötelezetten állt Simonka György mellett. Ez a kapcsolat, akárhogy is volt, drámaian meglazulhatott. A sorrend  mindegy: talán azért, mert Lázár János régtől nem szívleli a tanulatlan akarnokot; vagy talán azért, mert választáson való esélyesebb indulásának keresztbe tettek a Simonka-hívők, akik annak veszélyét látják esetleges polgármesterségében, hogy azonnal mind kiesnének a javakkal, előnyökkel kibélelt kosárból. Ez utóbbi levitézlettek (a Simonka-féle Fidesz-szervezet „helytartói”) nyilván magukhoz vonzanak majd valamennyi szavazót – éppen a Pap István Tibor által is becserkészendők táborából. Ennyit a programértékelés előtt.

 

Okos lennék, ha meg tudnám ítélni, hogy mennyit nyom a latba Mezőhegyesen a város–Ménesbirtok-szimbiózis refrénszerű túlhangsúlyozása. Merthogy szinte minden, a  programban található lényeges feladatmeghatározás arról szól, hogy „az önkormányzat és a Ménesbirtok együttesen”… A kérdés ilyenkor mindössze annyi: ki viseli majd kettőjük közül a „nadrágot”?

 

Mottóként egy Wass Albert-idézet (Üzenet Haza) áll a program elején: ennek aktuálisan is üzenetértéke lehet, amolyan iránytű a választók számára. Lesz, akit vonz, lesz, akit taszít. Az „udvarlósra” vett figura a beköszöntőben egy fontos körülményt mindjárt tisztáz is: Pap István Tibor programja nem öt év alatti megvalósulásra készült, hosszabb távú elképzeléseket tartalmaz.  Ennek vállalása ugyan kockázatos, de nem kizárt, hogy éppen ez lehet szimpátiakeltő egyeseknél. Másrészt: időben számon kérhetetlen ígérgetésről van szó.

 

Ami a program tételes ismertetésér illeti, az nyilván nem a sajtó dolga, ám egy elemzés is képes lehet az elképzelések szellemiségére, fő irányára felhívni a figyelmet. Ez pedig akár következtetések levonását is lehetővé teszi.

 

Mint miden hatni akaró írásműnek, egy programnak is sok mindenről árulkodnak első mondatai. Ezekből az olvasható ki, hogy mindenek elé helyezi az erkölcsi nevelést, a (történelmi) egyházakkal való kapcsolat szorosabbá tételét. Picit meglepő módon az egyházakat teszi a kulturális szervezés, a turizmusfejlesztés, az idősügy középpontjába.

 

Egy-két mondattal alább kezdetét veszi a programot keresztül-kasul átszövő, minden gondolatot maga alá gyűrő elhatározás: bármilyen komoly, önkormányzati hatáskörbe tartozó feladat és döntés – úgymond – csakis a Ménesbirtokkal együttműködésben valósulhat meg… Ha a mindkét szervezetben érdekelt Pap István Tibor kezében futnak össze a szálak, – anélkül, hogy emberi tisztességét kétségbe vonnánk – akkor bizony egyeduralmi rendszer alakulhat ki Mezőhegyes életének következő öt esztendejében. (A tisztességről csak annyit, úgy általánosságban: a politikusok világszerte folyamatosan és előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a politikában nincs erkölcs – jó kibúvó ez a tisztakezűség követelménye alól. S tudjuk, hogy bárkiről is legyen szó: aki jégre lép, könnyen elcsúszhat. Lásd még: Simonka György tündöklése és bukása.)

 

De hogy Simonka György karakterére ne pazaroljunk további karaktereket, álljon itt még egy megjegyzés: bárki is győz a Mezőhegyes – s más bármelyik más választókerületi település –szavazásán, eleve csak jobb lehet, mint a Simonka György köpenyéből (pontosítva: annak zsebéből) előbújt, saját irhájukat menteni akaró polgármester- és képviselőjelöltek.

 

Példálózva álljon itt néhány önkormányzati hatáskör, tevékenység, melyet a Ménesbírtok által „kiskorúsítani” akaró mezőhegyesi polgárok, képviselők nem tehetnének meg, ha a Ménesbirtok úgy látná jónak. (Ez már csak azért is sértő lenne a mezőhegyesi polgárokra nézve, mert „külviláguk” eleve úgy látja, hogy az évszázadokban mérhető uradalmi foglakoztatás eleve szolgai mentalitást lát (hazudik) életük folyásában.

 

Az „önkormányzattal együttes” tevékenység (e programban is tetten érhető) túlburjánzása ilyesmikben mutatkozik meg:

 

Az általános iskolások közül minél többen a Ménesbirtok középiskolájában folytassák tanulmányaikat; a mentorprogram is közös legyen a Ménesbirtokkal; egyedülálló turisztikai attrakció létrehozása a Ménesbirtokkal együttműködve; sportpálya-rekonstrukció, létesítménykorszerűsítés a Ménesbirtok segítségével; utak, közterületek rendbetétele, lakásviszonyok, kommunális ellátás javítása a Ménesbirtok támogatásával stb.

 

(Valamikor Szarvas azzal büszkélkedett, hogy szövetkezeti város. Állami cég szinte be sem tehette oda a lábát. Gyakorlatilag legnagyobb szövetkezetük elnöke volt a városban élők fölötti, kénye-kedve basáskodó úr (mármint elvtárs). Némi korrumpálás is segítette ebben – akkoriban ezt szocialista összeköttetésnek mondták. Az urambátyámság szaga is belengte Szarvast, a cégek tartósan alacsonyra szorították a béreket, juttatásokat, a dolgozók röghöz kötöttekké váltak, a párt- és állami vezetés is ama személy markából evett. Nagyjából úgy történtek ott a dolgok, miként elvileg a tárgyalt program is lehetőséget rejt magában, Mezőhegyesen – netán.  

 

A programhoz illesztett támogatói nyilatkozatok nem tárgyai vélekedésünknek. Amire viszont fel kellett figyelnünk: a kiadványban ajánlóként megszólaló mezőhegyesiek közül nem egy megszólaló olyanok közül került ki, akik Simonka Györgyhöz több, mint baráti szálakkal kötődtek. Az említett köpenyből való előmászás után holmi köpönyegfogatásról is bátran beszélhetünk.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.