2019. október 24., csütörtök,  Salamon
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. július 30., kedd
Hív a vasút, vár a MÁV! – és vice versa?!
Szerző: Kiss A. János
Egy nyugdíjas házaspár így, a nyár közepén, unokáit várta, olyanokat, akik gyermekük révén külföldön élő család tagjai. Magyarán: tömegjelenségről van szó. Mindez – ugye – a legcsaládbarátabb magyar (mit magyar, európai!) kormány hatalalma(skodása) idején történt, a napokban. A nagyszülék csak annyit szeretettek volna megtudni, hogy ők ketten, a három unokájukkal miért nem jogosultak már – állítólag november óta – családi kedvezményre, ha vonatra szállnak. Szóval, hív a vasút, s állítólag vár minket a MÁV. Ugyan, ugyan: a magyának szabályait. ar állomásokat, s azok jegypénztárait hiába hívjuk (hívnánk, hogy a telefonszámukat sem adják meg), a fene se vár bennünket… Pontosabban: a MÁV központi tudakozója elérhető: ott legalább tisztességesen elmagyarázták politikus uraimék családbarátságtalanságát.

Miután az említett családbarát kormány oltárikat kamuzik segítőkészségéről (nem soroljuk, hogy mi az állítás és a valóság közötti különbség, bárki, aki nyitott szemmel és füllel figyeli a világot, könnyedén bemutathatja önöknek az átverési listát – a csak „csókosoknak” igazán kedvező CSOK-okig), az említett családromboló szabályozás már talán rutinműveletnek számít. De nehogy azt higgye valaki, hogy bármiféle gyűlölet beszél az emberből: ez még a miniszterelnök esetében sem áll meg. Ő, aki végzetesen (s egyre mélyebben) megosztja az országot, nemzetet, a migránsgyűlölet szellemének palackból való kieresztésével hatalmi politikájának fundamentumává tette az értelmetlen gyűlölködést. Nincs messze az idő, amikor határainkon belül fogja megjelölni a „magyarok” gyűlölendő ellenségeit. De ne lovallják bele magukat: előttem nem derengenek fel holmi (narancs)sárga csillagok, hiszen látható: a sörbe merített vörös csillag is láthatatlanná vált a NER számára, mihelyst az érintett nyugati multi cég meghajolt egyes NER-esek üzleti érdekei előtt. Azóta már szóba sem kerül, hogy egy sebtében, pofára meghozott törvény ma is tiltja a vörös csillag (például) üzleti célú felhasználását. Ez a történet igazi csíki-csuki volt…

 

De menjünk vissza a fővágányunkra! A fideszes (párt)állami gépezet által családnak nem igazán számító nagyszülő/három gyermek kvartett elindult Budapestről Békés megyébe. Ment minden, mint a karikacsapás – egészen Mezőberényig. Ott valami átok ülhetett az InreCityre, mert Muronyig csak cammogott a szerelvény. Az utasok között egyetlen „kedves utas sem volt”, mert a derék MÁV-szolgák egyike sem vette magának a fáradságot, hogy közölje a tömeggel, mi van. A vonat így is csupán 15 perc késéssel futott be a békéscsabai állomásra. Minden a környékbeli törzsutazó tudja, ennyit rutinszerűen szokott várni a Szegedre tartó vonat, ha késik a „pesti”. Volt, hogy akár egy órát is rostokolt e célból. De most üres volt a szokott vágány.

 

A nulla tájékoztatás (nem csak az InterCityn, az állomáson is) „eredményeként” a tovább utazni szándékozók csak tanácstalankodtak, kóvályogtak. Mígnem az, aki előző nap megtapasztalta, hogy kívülről esély sincs elérni egy állomás illetékesét, most belülről is megkísérelhette ezt. Jobb híján a pénztárak egyikében érdeklődött. Az üvegfalon túl élő hölgy visszakérdezett: nincs ott a vágányon a szegedi? A „nincs”-re szakszerűen megállapította: akkor elment…

 

Aztán az egyik vágányon megjelent a következő időpontban Szeged felé tartó (nem oda, mert Hódmezővásárhelyen buszra kell átszállni) vonat. Kiírva is csak az érkezése volt, a hangosbemondó pedig néma maradt. Azt sejtették az utasok, hogy a délutáni vihar okozhatott galibát, mert látták a kiírást: a Gyula felől érkező (illetve nem érkező) vonat 100 percet késik. Az utasok egymást biztatgatták, hogy ha tényleg ez menne Szeged felé, akkor talán fel kellene szállni rá. A vonatvezető már túráztatta a motort, amikor a bátrabb utasok rákérdeztek, ő azt mondta, szerinte ez megy arra… Aztán eljött az egy órával későbbi indulási idő, de a vonat meg se moccant. Aztán a kalauz végigsétált a szerelvényen (ha az egyterűt is annak kell mondani), s közölte: egyelőre várni kell. Arra a kérdésre, hogy miért, ez volt a válasza: „Meg kell várni a pesti gyorsot”…

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.